Később, az Ajtony ellen küzdött Csanád vezér is Györgyöt hívta segítségül. Alakja szerepel a Szent Koronán, amely ismét szorosan összeköti a magyarságot a szent alakjával. Tavaszünnep Szent György ünnepe a tavasz kezdetét jelenti, ekkor hajtják ki a legelőre a jószágokat. Az álatokat zöldággal terelték, azért, hogy termékenyek legyenek. A terelés nyírfa vagy rózsafaággal törtét, amely általános rontáselhárítónak számított. Erre azért volt szükség, mert ezen a napon különösen erősek a boszorkányok. A jószágot két tűz vagy füst között hajtották át, szintén azért, hogy ne érje azokat rontás. Mindegyik szokás eredete az ősi szkíta-hun táltos hagyományban gyökerezik. A marhákat a kapu elé helyett láncon is áthajtották, máshol egyéb fémtárgyon, esetleg tojáson hajtották át őket, azért, hogy olyan erős legyen a lábuk, mint a lánc. Vízkultusz nyomai Egy magyar gyermekmondókában fennmaradt az ősi szkíta-hun Napkultusz nyoma, amikor is őseink minden regel meghajoltak a Nap előtt és kérték áldását: "Süss föl nap, Szent György nap, kertünk alatt egy kis bárány majd megfagy. "
Másodszor kerékbe törték, de sértetlen maradt, harmadszor ólommal teli kádba dobták, de azt is túlélte. A császr nem bírt vele, sőt kiderült, hogy az uralkodó családtagjai is szimpatizálnak Szent György tanaival. Ekkor mérgében lefejeztette a szent életű vitézt. Korai kultusz A hazai hagyományban különös tisztelet övezi a harcos szentet, az ősi Hadúr kereszténnyé vált hősét. Bálint Sándor néprajzkutató például kimutatta, hogy Csanádpalotán ő a lovak védőszentje. Az egyik legkorábbi kultuszhelye a veszprémi Szent György-kápolna, ahol már állítólag a 9. században imádkoztak hozzá. A keresztény hitet jól ismerő magyarok számára nem lehetett idegen Szent György neve, hiszen a Kaukázus vidékén is komoly kultusza volt. Talán nem véletlen, hogy Szent István király is hozzá imádkozott, az ő segítségét kérte a csaták előtt. Annyira fontosnak tartotta a szent kultuszának ébren tartását, hogy amikor legyőzte a bolgár Keánt, akkor a szent ereklyéit elhozta onnan, hogy a csontok a magyarságot oltalmazza.
A 20. század elején XIV. Benedek pápa Szent Györgyöt újból Anglia védőszentjének nyilvánította. A szent egyik első magyar vonatkozása, hogy a korona bizánci részén az ő képe látható. Az első székesegyházat Gellért püspök Szent György tiszteletére szentelte. Hiedelmek: A hiedelmek és a népszokások azonban a római pásztorünnepre emlékeztetnek. Szent György napja az állatok kihajtásának ideje, a pásztorok, kocsisok, cselédek szerződtetésének napja. Az állatok kihajtása: Az állatok Szent György-napi első kihajtásához számos hiedelem és szokás fűződött. Ezekkel az állatok egészségét, szaporaságát, tejhozamát próbálták biztosítani. A kihajtás legtöbbször zöld ággal történt. Miért? A zöldág a néphit szerint ez az állatok gyarapodását szolgálja ( "Úgy zsendüljön a jószág, ahogyan a zöld ágon a levél"). Ha a zöldág ráadásul nyírfa vagy rózsafaággal történt, az még a rontást is elhárította. De a jószág tűzön át hajtásának, is ilyen eredménye volt a néphit szerint. Kapuba fektetett láncon, fejszén, ekevason, néhol tojáson vagy a gazdasszony kötényén, kifordított szoknyáján is gyakran hajtották át az állatokat.
Sárkányölő Szent György kultuszában a szkíta Hadúrhoz köthető kultuszok élnek tovább. Ünnepnapja, április 24-e fontos határnap a mezőgazdaságban. A katolikus egyház töröltette a szentek köréből Szent Györgyöt, arra hivatkoztak, hogy nem igazolható, hogy ő a valóságban is létezett. Ennek ellenére kultusza töretlenül él a keleti, ortodox keresztények körében, valamint a magyar hagyományban, illetve olyan népek is őrzik az emlékét, akik a szkíták utódjainak vallják magukat, de mára felvették a muszlim hitet. Szent György élete Szent György életéről és teteiről vannak korai írásos emlékek, amelyből megtudjuk, hogy a kisázsiai Kappadókiában született (ma: Törökország), királyi családból valamikor a 3. század második felében. A keleti, kaukázusi források úgy tudják, hogy a pártus Arszakida-ház sarja volt. Valószínűleg már kiskorától keresztény tanításban részesült. Leghíresebb tettét, a sárkányölést több forrás, így a magyar nyelvű Érdy-kódex is megörökítette, abban magyar népmesei forulatokat fedezhetünk fel, ami nem lehet csoda, hiszen Kisázsia nagy részén már az ókor óta kimmerek és szkíták éltek.
Kedves Olvasóm! Ha szereted a netfolk bejegyzéseit, hívj meg egy kávéra, he teheted... Átvitt értelemben persze. A netfolk blogot évek óta saját, és talán mások örömére is írom. Most eljött az idő, hogy az olvasó közösséghez forduljak, hogy a blogot a már megszokott színvonalon tudjam a jövőben is írni. Ebben segít, ha havonta egy kávé árával támogatod a blogot. Ezt megteheted ide kattintva: Köszönöm. Április 24-e Szent György napja Közismert a mai naphoz kapcsolódó naphívogató gyermekdal, melynek íme egyik változata: Süss föl nap, Szent György nap, Kert alatt a kislibáim megfagynak. Terítsd le a köpönyeged Adjon isten jó meleget! E nap Európában igen rég óta tavaszkezdő nap. Már a rómaiak is ezen a napon ünnepelték Pales istennőt, aki a pásztoroknak, nyájaknak, mezőgazdáknak és vincelléreknek volt a "patrónája". Ünneplés gyanánt a pásztorok kiseperték az istállókat; vízbe mártott babérágakkal fröcskölték be, majd szalmatűz füstjével megfüstölték magukat meg a jószágukat. A tűzön a nyájat is áthajtották, ők pedig háromszor ugrottak át rajta, hogy a boszorkányok rontását elkerüljék.
A pásztorház előtt átadták a feleségüknek, sokáig éltek belőle. Amikor a kalács megszáradt, megöntötték puporának (öntött tészta). A pásztorfogadás A hagyományos pásztorvilág idejében április 24-én volt a pásztorfogadás. Takáts Gyula somogyjádi kanász adatközlője erre így emlékezik: "Pásztorfogadásra dobulás szerint hívták össze a pásztorokat a kocsmába. Ott a bíró fölkérdezte, kit akarnak pásztornak. A többség döntött a pásztorról. A bíró csinálta meg a pásztorszerződést. Ezt aláírta a pásztor, a bíró és az esküdtek... A pásztorfogadások április 24-én, Szentgyörgy napján voltak mindig. Ekkor fogadták a csikóst, csordást, a kanászt és a kovácsot, mert a községé volt a műhely. Volt úgy, hogy a pásztorságra hat-nyolc pásztor is jelentkezett, de volt úgy is, hogy a pásztor csak visszamaradt. " Buzsákon a községi legeltetési társulat által fogadott pásztor fizetsége általában a következő volt: "Egy fölöntő rozs, fél fölöntő búza, 1 hold szántó, 1 hold rét, 1 rakat fa; ezeket a társulás fizette, darabonként 1 kenyér, kihajtáskor tojásszedés, búcsúkor bocskorpénz, karácsonykor minden gazdától 1 liter bor megjárt. "