Egy életre kelt hard boiled ponyvakrimi. Az író/rendező magához képest teljesen szokatlanul lassú és ráérős tempóban vezeti fel Hill bosszúját, lépésről-lépésre egyre több és több infót csepegtetve, hogy vajon ki lehet, és hogy meddig képes elmenni, ha a céljai teljesítéséről van szó. Nem könnyű úgy beszélnem a filmről, hogy ne fedjem fel akaratlanul a főbb csavarokat, de lényegében az egyharmados pontnál jelentős váltást tesz a sztori az átlag bosszúfilmből abba a már említett gengszter/noir irányba, amikor fény derül a protagonista múltjára. Hogy aztán újra perspektívát váltson és betekintsünk annak a csapatnak az életébe, akik után vadászik. Persze, aki már látott filmet "Anglia Tarantinojától", annak ezek a narratíva és nézőpontváltások nem lesznek meglepőek. Az Egy igazán dühös ember (ami amúgy a 2004-es A pénzszállító című francia akciófilm remake-je) látszólag egy csont egyszerű thriller és tulajdonképpen nem is talál fel semmi újat. Viszont Ritchie ügyesen pont annyira csavarja meg a történetvezetést benne, hogy ne legyen teljesen kiszámítható, megvannak a formai ügyességek, a nagy elődök tisztelettel teljes megidézése.
Értem én, hogy itt egy kőkemény fickót látunk, akinek a viselkedésére jó magyarázatot kapunk, de akkor is. Ráadásul az akciók sem mindig azt nyújtják, amit várunk. A nyitány zseniális, ilyesmit várunk el Ritchie-től, azonban később már kissé klisések a megoldások és persze a lezárást is tudjuk már jó előre. Az Egy igazán dühös ember cseppet sem rossz film, de Ritchie vagy Statham filmográfiájában nem foglal majd el előkelő helyet. Mindkettő rendelkezik számos jobb filmmel, így ez csak egy lesz a sok közül. A nyitányon kívül feltehetően se egy dumára, se egy jelenetre nem emlékszünk majd a nyár végén. A konkurencia is erős most a moziban (Boss Level, Lelki ismeretek), így nem lesz könnyű dolga a kasszáknál. Egy Ritchie-Statham párostól ennél többet várunk. 5/10 Klikk a poszterre a nagyobb változathoz Egy igazán dühös ember (Wrath of Man) szinkronizált, amerikai-angol akcióthriller, 118 perc, 2021 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Guy Ritchie Forgatókönyvíró: Guy Ritchie Producer: Ivan Atkinson, Bill Block, Louise Killin Operatőr: Alan Stewart Jason Statham (H) Laz Alonso (Carlos) Josh Hartnett (Dave) Scott Eastwood (Jan) Jeffrey Donovan (Jackson) Holt McCallany (Bullet) Lyne Renee (Kirsty) Deobia Oparei (Brad) Ebben a filmben igazán gonosz emberek ölnek mindenki mást, ez a legsötétebb gengszterfilm amit eddig életemben láttam, még jó hogy nincs benne humor.
Az Egy igazán dühös ember mentes ezen "enyhítő körülményektől", itt egy vérbeli bűnügyi drámát, egy akció-thrillert kapunk. És ez nem Ritchie terepe. Titokzatos férfi érkezik egy pénzszállító céghez. Szikár, keveset beszél és láthatóan nem igazán akar foglalkozni senkivel, csak a saját dolgával. Egy rablási kísérlet során azonban kiderül, hogy nagyon jól végzi a munkáját. Talán túl jól. És van egy terve, mely egy hónapokkal korábbi rablással kapcsolatos. Több szálon fut a cselekmény és végül egy érdekes befejezést kapunk. De sajnos az odáig vezető út nem mindig élvezetes. A sztori jól összerakott, bár azért akadnak benne bakik és felvet érdekes kérdéseket a szereplők reakcióival kapcsolatban. Jason Statham, bár igazán telitalálat a szerepre, de A kémben olyan jól parodizálta pont ezt a fajta karaktert, hogy sokszor nehéz volt komolyan venni. Jól játssza, hozza a szenvtelen macsót, de ha néha mosolyogna akkor lenne telitalálat ez a karakter. Ez pedig a forgatókönyv és Ritchie hibája, mert valóban teljesen kihagyták a humort a filmből.
Film 2021. június 19. 10:49, szombat Ötvös Tibor Jason Statham és Guy Ritchie ezúttal egy 2004-es francia film amerikai feldolgozásával tértek vissza a mozikba, mely sajnos inkább lett középszerű, mint jó. Guy Ritchie pár hónappal ezelőtt már bizonyította, hogy továbbra is tud jó filmet készíteni. Az Úriemberek nem lett olyan kultikus, mint mondjuk a Blöff, de egy ízig-vérig Ritchie-mozi volt, idézhető szövegekkel és emlékezetes karakterekkel. Az író-rendező eddig csak egyszer csinált remake-t, mely majdnem derékba is törte a karrierjét. Azonban úgy tűnik, hogy már elfeledte a Hullámhegy okozta álmatlan éjszakákat és ismét egy feldolgozásra adta a fejét. Az egészen ostoba magyar címet kapott Egy igazán dühös ember a 2004-es A pénzszállító című francia akciófilm alapján készült. Be kell valljam, hogy nem láttam az eredetit, de az biztos, hogy Ritchie komolyan meglepett. Az angol Tarantinónak is nevezett direktortól ugyanis, bár minden filmjében jelen van az erőszak és igen súlyos dolgok is történnek a szereplőkkel, de mégis ott van benne az a csibészes sárm, a felszabadító humor és természetesen a sokáig idézhető szövegek.
század Charles Bronsonja. Lehet, hogy igazi színész sosem lesz belőle, de amit vállal, azt magabiztosan teljesíti. Ráadásul ezúttal nehéz eldönteni, hogy pozitív vagy negatív karakter-e, mivel ennyire döcögősen még sohasem egyensúlyozott a jószívű, de betyárbecsületű hős és az ellentmondásos morális kódexszel faltörő kosként pusztító, mindent és mindenkit kíméletlenül eltipró bűnöző között. És ha már szóba kerültek a bűnözők: a Wrath of Man nem csak és kizárólag Statham one man show-ja, a negatív oldal is erősen képviselteti magát Scott Eastwood személyében, aki az utóbbi években egyre nagyobb nevekkel dolgozik, és egyre közelebb kerül a reflektorfényhez, ám a nagy áttörés még mindig várat magára. Nyilván piszkosul nehéz kilépnie apja árnyékából, sőt, egy ideje valószínűleg már ő is elfogadta, hogy ez sosem fog megtörténni (ennek egyik bizonyítéka talán az, hogy bár a karrierje elején álnéven futott, mostanra büszkén felvállalja a családnevét – nem mintha egy percig is letagadhatná, hogy kinek a fia), ettől függetlenül bőven több van benne, mint amit eddig láthattunk.