(... ) Nagy kegyelem volt az a pár adás a csatorna részéről, ugyanis akkoriban komoly anyagi gondjai voltak – ezt már Reviczky Gábor mesélte a Borsnak. - Az utolsó néhány éve valóban igen méltatlan volt hozzá, a betegsége sok kellemetlenséget okozott neki, árnyéka volt már csak önmagának. Egy ilyen képességű embernél nehéz volt azt nézni, hogy a pár mondatos összekötő szövegét képtelen megjegyezni, rengetegszer kellett felvennünk ezeket a részeket, mire sikerült. Megtisztelő volt vele dolgozni, de nem erre akarok emlékezni - elevenítette fel a lapnak a közös munkát Csonka Pici. Antal Imrével csak öt adást forgattak le, ekkor már súlyos betegséggel küzdött, végbélrákot diagnosztizáltak nála 2008-ban, a műsort végleg befejezték, 28 év után megszűnt a Szeszélyes évszakok. Antal Imre 2008. április 15-én hunyt el. A Magyar Televízió élő legendái egykor és most Képes összeállításunkban megnézheted, mennyit változott néhány legendás magyar televíziósunk, és hogy élnek napjainkban. Szily Nóra vendége ezúttal Dr. Lukács Liza krízistanácsadó szakpszichológus lesz, akivel azokra a nehéz kérdésekre keresik a válaszokat, hogy milyen tényezők állhatnak az érzelmi evés hátterében.
Antal Imre 1969-ben ( Urbán Tamás felvétele) Született 1935. Hódmezővásárhely Elhunyt 2008. (72 évesen) Budapest Beceneve Imruska, Pami Állampolgársága magyar Foglalkozása zongoraművész televíziós személyiség humorista Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1954–1959) Kitüntetései SZOT-díj (1967) Szocialista Kultúráért (1973) Erkel Ferenc-díj (1984) Magyarország Érdemes Művésze díj (1988) Erzsébet-díj (1992) a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1999) Budapestért díj (2003) Halál oka végbélrák Sírhely Farkasréti temető (10/1-1-38) Színészi pályafutása Aktív évek 1967–2008 Híres szerepei Dániel Ede ( Bors) IMDb A Wikimédia Commons tartalmaz Antal Imre témájú médiaállományokat. Élete Szerkesztés Pedagógus szülei orvosnak szánták, de zongoratanárnője tanácsára más irányt vett az élete. 1947-ben a szegedi konzervatórium igazgatója, Kollár Pál felvette az intézménybe, ahol 1951-ben végzett. A család ezután Budapestre költözött, hogy fiuk a Nagymező utcai Zenei Gimnáziumban tanulhasson. (Ötvenéves érettségi találkozóját [1] akkori törzshelyén, a Fészek Klubban tartotta. )
A szakiskola után 1954 és 1959 között a Zeneakadémián folytatta tanulmányait Antal Istvánnál és Hernádi Lajosnál, majd az Országos Filharmónia szólistája lett. Mivel diplomamunkájához oktatási gyakorlat is kellett, tanítványt vett maga mellé, az akkor nyolcéves Presser Gábort. [2] [3] Antal Imre arról is ismert volt, hogy hét nyelven beszélt tökéletesen. Antal Imre szenvedélyesen dohányzott és az italt sem vetette meg. Családja nem volt. Édesanyjával élt, akinek halála után élete lejtőre került: magányosan, elhagyatottan, egyre betegebben tengette napjait. Elesettségében többen próbálták támogatni, kevés sikerrel. Végül régi barátja, Jenei József segített rajta azzal, hogy szentendrei házába fogadta. [4] [5] Emlékezete Szerkesztés 2021 októberében egykori lakhelyének falán, valamint kedvelt vendéglője mellett, a Damjanich utca 40. házszám alatt elhelyeztek egy emléktáblát. [6] Karrierje Szerkesztés A Zeneművészeti Főiskolán 1959-ben végzett, majd zongoristaként beutazta a világot. 1966-ban második helyezést ért el a budapesti Liszt–Bartók Zongoraversenyen (a zsűri az I. Jobb kezének hirtelen fellépő ízületi gyulladása miatt azonban ezt a pályát nem folytathatta, s élete a hetvenes évek elején egzisztenciális válságba jutott.
Először egy iskolai ünnepségen mutatkozott be, ennek híre eljutott a szegedi konzervatórium igazgatójához, Kollár Pálhoz is, aki megkereste szüleit. Antal Imre 1947-ben kezdte meg konzervatóriumi éveit, mindennap bejárt Szegedre, miközben magántanulóként végezte az iskolát. Kollár jó pedagógusként egyengette az útját, majd halála után Zempléni Kornél tágította tovább zenei horizontját. 1951-ben befejezte a konzervatóriumot, és a család felköltözött Pestre, ahol két év múlva lakást kaptak a Damjanich utcában. Az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskola után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, s 1959-ben kitüntetéssel végzett. Az Országos Filharmónia szólistája lett, hangversenykörútjai alkalmával bejárta a fél világot, s nem kevesebb, mint hét nemzetközi versenyről távozott értékes trófeával. Két ízben VIT-díjat, Bolzanóban a Busoni-versenyen második díjat, 1966-ban Budapesten a Liszt-versenyen első díjat nyert. A szüntelenül utazó zongorista idehaza a Fiatal Művészek Klubjában talált módot a feloldódásra, állandóan vicceket mesélt, és erre figyelt fel Békés József író, a televízió szerkesztője, aki azt mondta: "figyellek téged, te olyan jól szórakoztatod itt a közönséget, gyere hozzám műsorvezetőnek".
Leszállás után előrementem a pilótához. Azt vártam, olyasmit mond, hogy á, ez semmi, mindennapos ügy, múló kellemetlenség. Ehelyett azt mondta: Arra gondoltam, hogy a kislányom még csak kétéves. Hogyan neveli majd föl az asszony?... Ekkor telt meg tökéletesen a gatyám, s visszafelé autóbusszal tettem meg az utat, pedig két napig tartott! " - írta a Pami című könyvben.