Hollywood-i akták sorozatunk 47. epizódjában az Utolsó tangó Párizsban. Az utolsó tangó Párizsban (1972) Bertolucci álma Bernardo Bertolucci 1970-ben hatalmas közönségsikert aratott Alberto Moravia regényének adaptációjával. A megalkuvó című, a fasizmus polgári gyökereit feltáró alkotás komoly nemzetközi visszhangot kapott, amire nyilvánvalóan Hollywoodban is felfigyeltek, többek közt az a Marlon Brando, akit ekkoriban maga Mario Puzo győzködött, hogy vállalja el regénye filmváltozatának főszerepét, és bújjon bele Vito Corleone bőrébe. Bertolucci-nak ekkoriban volt egy visszatérő álma, melyben az utcán találkozik egy fiatal nővel, akivel aztán felvonulnak egy üres szobába, és ott anélkül szexelnek, hogy egyáltalán ismernék a másik nevét. A rendező sokáig töprengett rajta, vajon milyen tudatalatti ok húzódhat meg az álom hátterében, aztán úgy döntött, bármi is legyen az, megkísérli a mozgókép nyelvén megfejteni a titkot. Miután az ötlet nyomán Franco Arcalli, Bertolucci, és Antonioni állandó forgatókönyvírótársa elkészítette a végleges szövegkönyvet, a rendező rögtön fel is kérte a főszerepekre a Jean-Louis Trintignant-Dominique Sanda színészpárost, akikkel előző, A megalkuvó című filmje is forgott, ám Trintignant visszautasította a lehetőséget a szövegkönyv túlzó és kendőzetlen szexuális tartalmára hivatkozva, és bár Sanda belement volna, épp akkoriban derült ki róla, hogy gyermeket vár, így kénytelen volt nemet mondani.
Maria mindent tudott, hiszen minden benne volt a forgatókönyvben, kivéve a vajat. Az egyetlen újdonság a vaj volt" - pontosított a rendező, noha ettől még Schneider felháborodása ugyanúgy érthető. Az biztos, hogy az ügy nem tett jót a film utólagos megítélésének, és a részleteket ismerve a jelenet egyáltalán nem kellemes látvány. Viszont egyszersmind hozzájárul ahhoz is, hogy sokkal árnyaltabban lássuk a szexuális forradalomnak nevezett időszakot, mely igazán csak a férfiakat szabadította fel. Ha megnézzük az összes nagy hatású botrányfilmet a szexuális forradalom korából, az Emmanuelle -től kezdve a Mély torok -on át az Utolsó tangó Párizsban ig, ezek valójában mind férfiak szexuális fantáziáit keltették életre, melyekben a nők eszközök csupán, akik a kedvükre tesznek. Épp ezért bizarr, ahogy Bertolucci az alkotói szabadságra hivatkozva védte a saját cselekedetét, hiszen lehet, hogy a saját képzeletét felszabadította, de valójában annyi történt, hogy ami az egyik félnek forradalmi volt és szabad, addig a szenvedő fél megalázva és megerőszakolva érezte magát, és ezzel később sem tudott megbirkózni.
Egyedül a halál adhat neki feloldozást, ez az utolsó jelenetben következik be, amikor üldözőből áldozattá válik. A mű legszomorúbb mozzanata is az ő személyéhez kapcsolódik: amikor felesége halottas ágyánál térdepel, és a brutális szitkozódások hosszú áramlata után összetörve, keserű bömböléssel kísérve bocsát meg a hűtlen asszonynak, az nagyszerű létösszegzés. Többet mond el a szereplő jelleméről és indítékairól, mint a film bármelyik másik történetszilánkja. A Nő élete ezzel szemben több szempontból megalapozott, stabil cölöpökre épült. Vagány, megalkuvást nem ismerő természet, akinek egyaránt vonzó és taszító a hallgatag amerikai. Jeanne inkább "felfedezőként" hatol be a magánéletét gondosan titkoló férfi megcsonkított lelkébe. Amikor amaz vállalná furcsa kapcsolatukat a külvilág előtt, a lány megretten az őt üldöző, ittasan sóvárgó alaktól, és félelmében meggyilkolja. Az ő háttérországa (fiatal vőlegénye, barátai és családja) nem tűrnének meg egy ilyen botrányos, ezer fokon égő szerelmi viszonyt.
Kényelmetlenül sokat ismételgetett frázis, hogy a konvencionális ismerkedési protokollra fittyet hányó, a puszta testi érzékelés szintjére korlátozódó modern kapcsolatok fapados hálószobakultúrája az emberben a lelket, az érző lényt öli meg, elaltatja lelkiismeretét és természetes szeretetéhségét. Nem szeretnék elcsépelt lenni, ezért nem teszem le a garast e megállapítás mellett, de ellene sem. Inkább ráutalom az olvasót arra, hogy tekintse meg Bernardo Bertolucci filmtörténeti értékű klasszikusát, amelyből egyértelműen kiderül, hogy már XX. századi "elődeink" is ismerték az érzelemmentes szexualitás bizarr, mozivászonra kívánkozó levegőjét. Az 1972-es keltezésű alkotás ugyanis a teljes egészében anonim kapcsolatokat méricskéli, természetesen a szabadelvű Bertolucci mester összetéveszthetetlenül szemérmetlen és naturalista munkastílusában. Így nem is csoda, hogy a film nyomában bozóttűzként terjedtek az agresszív botrányhadjáratok, még a rendező ellen is vádat emeltek a közszemérem megsértéséért, s számos országban hosszú éveket kellett várniuk a moziüzemeltetőknek, míg műsorukra tűzhették a világszerte átütő sikert aratott mesterművet.
Pedig Bertolucci vallomása nem új: nemcsak, hogy évek óta fent van teljes egészében a YouTube-on angolul, de a rendező gyakorlatilag ugyanezt elmondta három éve a Guardiannek és a Hollywood Reporternek is, mégsem kapta fel akkor az online média. Ami viszont szomorú, hogy a történet olyannyira nem új, hogy Maria Schneider már tíz évvel ezelőtt elmondta ugyanezeket a Sydney Morning Herald nak: "Nagyon bedühödtem ettől, mert akkor még nem tudtam, hogy senkit sem lehet olyasmire kényszeríteni, ami előzőleg nem is volt benne a forgatókönyvben" - mondta akkor Schneider, aki egy évvel később a Daily Mailnek is beszélt az esetről: "Marlon azt mondta, Maria, ne aggódj, ez csak egy film, de a jelenetben tényleg sírva fakadtam, noha Marlon csak imitálta az erőszakot. Megalázva éreztem magam, és őszintén szólva egy kicsit megerőszakoltnak, Marlon és Bertolucci által is. A jelenet után Marlon nem vigasztalt meg, és bocsánatot se kért. Szerencsére csak egyszer kellett felvenni" - mondta Schneider 2007-ben.
Kapcsolatukat nem fordíthatják komolyra, egyikük sem léphet ki korábbi életének mocsarából. A film két, értékkereső ember nagyvárosi szenvedéstörténete - egy érzelmileg és emberileg elsekélyesedett, nyomasztó Párizsban. Bertolucci nyomasztó atmoszférát sugárzó látomása hitelt érdemlő, ösztönösen cselekvő átlagemberek spontán sorskereszteződésére épül. A tragikus véletlen folytán egymásba ütköznek az utcán, majd titkos kapcsolatukat Paul céltalanul hedonista elvei szerint próbálják meg szabályozni. Anonim kötelék formálódik közöttük: egy négy fal közötti, hang- és érzékfoszlányokból összeálló kéjutazás, mely a neurózisos férfit közelebb löki a szomorú, még beteljesítetlen végcélhoz, a fiatal lány számára viszont csupán empirikus kaland, izgalmas betekintés a nemiség – és egyáltalán a szerelemkultúra – alantasabb szintjeibe. A Férfi a csillapíthatatlan gyász elől menekül: felesége egyik éjjel felvágta az ereit egy fürdőkádban. A sokkoló élmény a meredély szélére sodorja, és szótlan, megcsömörlött csavargóvá zülleszti.
Ott voltak viszont olyan élvonalbeli fekete celebritások, mint Oprah Winfrey és Gayle King, akiket a C kategóriás filmekben játszó Markle korábbról nem ismerhetett személyesen. Amivel viszont ennél is többek szemében nullázta le magát, hogy egy nézeteltérés miatt nem hívta meg édesapját sem, aki gyakorlatilag egyedül nevelte fel, miután 11 éves korában édesanyja légiutas-kísérőnek állt, és aki díjnyertes filmvilágosítóként lánya karrierjének beindításában is segített. A bulvársajtó végül teljesen rászállt Meghan Markle-ra, amit az a lehető legrosszabban kezelt. Meghan markle anyja származása 3. Diana hercegnővel ellentétben nem épített ki csatornákat hírek kiszivárogtatására, és úgy téve, mint akiről leperegnek a bántó szavak, "jelentéktelen zajnak" minősítette a róla szóló kellemetlen értesüléseket. Később kiderült, a bántó szavak valójában olyannyira betaláltak, hogy a hercegi pár végül az ország elhagyása mellett döntött. A brit sajtó a Meghan és a brexit szavakat összecsúsztatva csak Megxitként utal a hercegi pár távozására.
Ám Meghan Markle-t sem polgári származása, sem a színészet nem tanította meg az udvari protokollra és etikettre. A kritikus sajtó pedig azonnal rávette magát minden egyes kis hibára, amit elkövetett: amikor színes körömlakkot viselt, a lábát nem úgy tette keresztbe, ahogy kellett volna vagy amikor a rajongókkal túl közvetlenül viselkedett. "A filmekben azt látod, hogy külön személyzet foglalkozik azzal, hogy a családba újonnan érkezőt megtanítsák az udvari etikettre: hogyan kell enni, milyen ruhát illik felvenni a különböző alkalmakra és egyáltalán hogyan kell királynőhöz méltón viselkedni. De a valóságban ilyen nem létezik. Nekem mindezt senki sem mutatta meg. "- mondta az interjúban Meghan. "Meghan Markle" diéta Egészséges táplálkozás, Fogyókúrák, Hírességek Szabadság nőknek. A Palota cáfolata: A Buckingham Palota a 17 éve a királynő szolgálatában álló Samantha Cohent bocsátotta Meghan rendelkezésére, hogy mentorálja az új családtagot. Ezen kívül egy egész csapat állt készenlétben, hogy segítse Meghant a beilleszkedésben, de sem Harry, sem Meghan nem igazán hallgattak rájuk.
Állítólag már tárgyalásokat is folytatnak az olasz stílusú villa tulajdonosával, Tyler Perry (50) színésszel, hogy a 18 millió dollárt, azaz 5, 5 milliárd forintot érő luxusingatlant megvásárolnák. A körbekerített és biztonsági szolgálat által folyamatosan őrzött Beverly Ridge Estates "villalakópark" ideális rezidencia lenne a sussexi hercegi pár számára, arról nem is beszélve, hogy a nyolc hálószobával és 12 fürdővel ellátott, négyszárnyas palotában a kedves mama sem lenne szem előtt. Diana is oda készült Tudta, hogy Diana hercegné (†36) is Los Angelesben akart letelepedni? Alma és a fája: Ilyen stílusos Meghan hercegné anyukája | Femcafe. A szomszéd Liza Minnelli (jobbra) Dianával is jóban volt /Fotó: Northfoto Az autóbalesetben elhunyt Lady Di partnere, Dodi Al-Fayed (†42) egyiptomi származású üzletember pár héttel az 1997 augusztusi közös tragédia előtt vásárolt villát Malibun, a Csendes-óceán partja közelében, amiért mai árfolyamon számolva 2, 2 milliárd forintot fizetett. Meghan és Harry beköltözik Doria Ragland segít Los Angeles