A reményhez Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremnt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig ültetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fűszerezted azt. Milyen fajtájúak az összetett mondatok? Alá vagy mellé és alanyi stb kapcsolatos stb 6. Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híjját esmértem Örömimnek még: Lilla szívét kértem; S megadá az ég. Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zöld fáim Kiszáradtanak; Tvaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt. Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyelném. Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet.
Más költők azonos című versei az A reményhez lapról érhetők el. Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. ─ Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fűszerezted azt. Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híjját esmértem Örömimnek még: Lilla szívét kértem; S megadá az ég. Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zőld fáim Kiszáradtanak; Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt. Óh! csak Lillát hagytad volna, Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném. Hagyj el, óh Reménység!
Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném. Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Irodalom - 7. osztály | Sulinet Tudásbázis. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisűlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!
Ez a csalódás, szerelmének elvesztése végleg összezúzta Csokonai boldogságról szőtt reményeit. A szerelem elmúltával, mely időlegesen feledtette vele társadalmi kitaszítottságát, űzöttségét, költői kudarcait, meghiúsult vágyait, Csokonai végleg kihullott az álomvilágból, a "víg poéta" ábrándjai semmivé lettek. A kiábrándulás, a komor valósággal való szembesülés fájdalmas, szomorú élménye új irányt szabott költészetének. A vers születésének éve kérdéses: a legtöbb tankönyvben az 1803-as évet jelölik meg, holott majdnem biztos, hogy 1803 csak a kiadás éve. A költeményt az a Márton József nyomtatta ki Bécsben, aki 1815-ben az Anakreoni dalok at is kiadta, s Csokonai 1803. február 18-án kapta kézhez a kinyomtatott művét. Elég valószínűtlen, hogy a vers ebben az évben keletkezett volna, így feltehetőleg 1803 a kiadás éve, a megírás pedig egy korábbi időpontban történt. A Tartózkodó kérelem című vers elemzése kapcsán már említettük a Lilla-kötetet, amelybe Csokonai téma, hangulat szerint úgy rendezte el költeményeit, hogy egy szerelem történetévé álljanak össze.
Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem földbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisült, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!
Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisűlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek! A vers megszólítottja a nagy kezdőbetűvel írt Remény, amely így megszemélyesített fogalommá válik. Mi is a remény? Egyfajta hangulat, bizakodás, amikor úgy érezzük, van lehetőségünk valamire, esélyt látunk valamire, s hisszük, hogy nem kell lemondanunk tervünk megvalósításáról. Persze, a remény megléte nem garantálja a terv sikerét, tehát nem feltétlenül jelent reális esélyt, inkább csak azt, hogy valamiben bízunk: a csodában vagy valaki másban, aki talán hozzásegít ahhoz, amit szeretnénk; bízunk a véletlenben, a lehetőségben, a várakozásban, s aki vallásos, az Istenben bízik ilyenkor. A költő tehát megszólítja a Reményt, s akár egy párbeszéd is kialakulhatna a versben, mégsem így történik, mert a megszólított néma marad. Bár mindvégig jelen van, a Remény nem válaszol a költőnek, így maga a vers dialógus helyett egy fájdalmas monológ marad.
thumb_up Intézzen el mindent online, otthona kényelmében Elég pár kattintás, és az álombútor már úton is van
account_balance_wallet Fizetési mód kiválasztása szükség szerint Több fizetési módot kínálunk. Válassza ki azt a fizetési módot, amely leginkább megfelel Önnek.
Jobb lehetőségek a fizetési mód kiválasztására Fizethet készpénzzel, banki átutalással vagy részletekben. home Nem kell sehová mennie A bútor online elérhető. Széleskörű kínálat Több száz különféle összetételű és színű garnitúra, valamint különálló bútordarab közül választhat