A magyar férfi vízilabda-válogatott negyedik meccsén is győzött az eindhoveni Európa-bajokságon, 9-7-re győzte le a görögöket. A fiatal Baksa László remekelt a kapuban. A csoportelsőség, és így a legjobb négybe jutásunk már biztos. A múltban nem egyszer törtek már borsot a nemzeti együttes tagjainak orra alá a hellének legjobbjai, akik nyerni ritkán tudtak ugyan, de "játékgyilkoló" stílusukkal meg-megkeserítették a magyar diadal ízét, olykor kínkeservessé téve a sikert. Ez a szombati, eindhoveni találkozó azonban abba a sorba illett bele, amelybe a simán kivívott magyar győzelmek tartoznak. Az első még nem, a második magyar támadás azonban már magyar góllal ért véget: Kásás Tamás rafinált távoli ejtése a kapufáról pattant be (1-0). Majd - miután a görögök büntetőt rontottak - a magyar ötméterest Biros Péter magabiztosan pattintotta a kapuba (2-0). Magyar Olimpiai Bizottság - Férfi világliga: görög siker, a magyarok a szuperdöntőben. Teljes létszámnál nem igazán tudtak mit kezdeni a magyarokkal, legfőképpen a kapuban kiválóan kezdő Baksa Lászlóval a hellének, akik végül az első negyed hajrájában emberelőnyből szépítettek (2-1).
Feliratkozom a hírlevélre
2006-01-16 Fun with Dick and Jane 2005. Alulról - felfelé Az alcím sok mindent elmond a filmről: nemcsak a filmbeli főszereplő házaspár kezdi újra az életét, miután a 15-ik perc környékén egzisztenciálisan a padlóra kerülnek, de a film is ilyen irányban halad, a lassú és bénázós indításból a végén egy egészen elfogadható vígjáték kerekedik ki, mindenki meglepetésére. A Jim Carrey-féle vígjátékok egészen jól kiszámíthatóak: kis túlzással azt mondhatnánk, hogy Carrey pajtás mimikája és mozgása semmit sem változott a 94-es Dumb és Dumber, vagy a 96-os Ace Ventura óta. Hiába próbálkozott meg "komolyabb" filmekkel is, mint a Truman Show, az Ember a Holdon, vagy az Egy Makulátlan Elme Örök Ragyogása, ha közben az összes többi filmje a túl-mozgékonyságról és a széles spektrumú arckifejezésekről szól. Ez persze önmagában még nem gond, kivéve, ha az adott film ezen kívül semmi mást sem tud nyújtani. A Dick és Jane nem esik ebbe a hibába, itt egy, az "életből kiragadt" sztori kerül feldolgozásra, és bár tényleg nehezen indul be a film (és vele együtt a vígjátéki vonal is), Jim Carrey magánszámainak itt rendes helyük lesz, és nem érezzük túlzónak, vagy erőltetettnek, amit Dick Harper bőrében művel.
Érdekességek [ szerkesztés] Dick vállalata, a Globodyne, és annak bukása, paródiája jó néhány 21. század elején csődbe ment vállalatnak. Például: Enron, Global Crossings és MCI Worldcom. A film végén külön köszönetet mondanak a vállalatok vezetőinek, konkrétan megnevezve őket. A film során szépen cserélődnek az autói. A film elején mindenki BMW 7-est vezet. Dicknek van egyedül egy BMW 3-a a 80-as évekből. Később egy BMW 7-est lízingel, amit később egy Ford Festiva-ra cserél, a végén már egy Volkswagen Cabriót tudhat magáénak. A kávéházban forgatott rablójelenet során, mikor Téa Leoni átcsúszott a pulton, komolyan megsebezte a vállát. Jegyzetek [ szerkesztés] További információk [ szerkesztés] m v sz Judd Apatow Film Filmrendező 40 éves szűz (2005) Felkoppintva (2007) Ki nevet a végén? (2009) 40 és annyi (2012) Kész katasztrófa (2015) Staten Island királya (2020) Nehézfiúk (1995) Csont nélkül (1996) Dick és Jane trükkjei (2005) A lankadatlan – A Dewey Cox sztori (2007) Ne szórakozz Zohannal!
Értékelés: 359 szavazatból Az éveken át tartó kitartó munka meghozza gyümölcsét, Dick Harper a média óriáscég alelnöke lesz. Ám a cég váratlanul összeomlik és Dicknek mennie kell. Még pénzt sem tudott félretenni a borús napokra. Most viszont zuhog, mintha dézsából öntenék. Dick és neje, Jane rettegve nézi, amint a csinos külvárosi otthonuk és az autóik elúsznak, az érdekbarátaik eltűnnek mellőlük. A korrupt munkaadója példáján felbuzdulva Dicknek ragyogó ötlete támad: ha a főnöke lopott, talán ő is célt érhet hasonló módszerrel. Frissen szerzett tudományával Dick és Jane kacagtató bosszúhadjáratba kezd. Bemutató dátuma: 2006. január 12. Forgalmazó: InterCom Stáblista: Linkek:
A bukás azonnali. Dick sokezernyi alkalmazottal együtt az utcán találja magát. A hirtelen nincstelenné lett család néhány hónap alatt feléli tartalékait és ingóságait. Új munka nincs, megszokott jólét és igények azonban vannak. Mit tehet a lassan csavargószintre süllyedő páros? Kisebb stiklikre, rablásokra szánják rá magukat, majd kitervelik a nagy akciót: kifosztják az őket a tönk szélére juttató pénzembert... Az első látásra/olvasásra kissé banálisnak tűnő történet alapja igencsak valóságos: adott egy jólétben élő, igényeit napról-napra növelő harmincas, kisgyermekes pár, akik látványosan gyarapodnak - ám mindez a férfi multicégétől, az innen kapott jövedelemtől függ. Amint ez megszűnik, valójában megszűnnek ők is, vagyis csak megszűnnének, mert a nélkülözéssel párhuzamosan megváltozik személyiségük és világszemléletük is. Lehull a fogyasztói hályog, s a társadalmi minták által vezérelt agyak kreatívvá válnak. Mindez persze bájos és őrült túlzásokon, szimbolikus képeken kerül a vászonra.
Ha már a szereplőknél tartunk, nem is hiszünk a szemünknek, amikor az Elizabethtown után néhány hónappal Alec Baldwin ismét egy simlis cégvezetőként jelenik meg, ugyanolyan modorban és kinézettel, mint amilyen Cameron Crowe filmjében volt. Bár az is igaz, hogy ez egy két-szereplős film, ahol kifejezetten Jim Carrey-re és Téa Leoni-ra van kihegyezve a cselekmény, illetve a vicces jelenetek sora. Amik nem érkeznek túl simán. Az elején azt látjuk (eléggé kimerítően), hogy mennek tönkre főhőseink, hogy válnak egy középosztálybeli, kedvező perspektívákkal rendelkező családból egyik percről a másikra földönfutókká (az nem derül ki, hogy Téa Leoni miért nem keres magának másik munkát, miután otthagyta az eredeti pénzkereseti forrását). Ezek a jelenetek sajnos nem túl viccesek (hogyan is lehetnének azok, hiszen egy lecsúszásról szólnak), szóval már minden baja van a nézőnek, és alig várja, hogy beinduljon végre a film címében ígért mulatság Dick-kel és Jane-nel. A film közepe táján aztán végre megtörni látszik a jég, és azt vesszük észre, hogy egy-két jeleneten már el is mosolyodunk.