Eladó családi ház Tés, 5 szobás 160 m 2 · 5 szobás · jó állapotú Kedvencem Lépj kapcsolatba a hirdetővel Referens Sebestyén Zoltán
Ingatlanvégrehajtá Végrehajtás alatt álló ingatlanok, ingóságok, és ingatlant keresők országos adatbázisa Kiadja a Life And Health Ltd.
Alapterület 170 m 2 Irányár 84. 000.
Hideg kő s cserje által Most eltemetve nincs; Körűle sik, szabad tér... És boldog a kikircs: »Légy üdvöz, jó természet, Az ősz virági lettünk, Tágas tér lett hazánk. Mi szép itt s így az élet: A lomb zizegve hull... Halkan bucsúzik a szél Hű játszó-társitul. Ha a sápadt világon Nyájas napfény dereng: A szivnek érzeménye Fájó, fájó, de szent! Ábrándiban a lélek Ah szinte megszeret: Halavány arcu szép hölgy, Enyészet, tégedet! Légy üdvöz, jó természet Mi meghallgattatánk! Ah!... csak e szörnyü köntöst Ne adtad volna ránk! Nem látja tőle senki Karcsúdad termetünk: A lomb zöld tengerében Egész elsűlyedünk! « És a földből feléjök Egy halk szózat hatott: Miért vágytok levetni A jó ruházatot? Békétlenek! hisz a lomb Mely zöldelőn befed: Pirosló arcotokhoz Díszűl teremtetett. Késő ősznek leányi! Titeket e meleg Köntös nélkűl az éjben Dér és fagy ölne meg! Szep őszi kepek csendéletek. És ők meg nem nyugodva A földnek szózatán: Bánattal haltanak meg Kevéssel azután. De amint uj tavasz jött: Egész ruhátlanul Bujtak fel a kikircsek Az őszi hant alul.
( Radnóti Miklós) Tavasszal Sötét lépteink alatt lágyan süpped a hó. A fa árnyékában szeretők vetik fel rózsás pilláikat. A hajósok zordon kiáltásaihoz örök társul szegődött a csillagos éjszaka s az evezők halkan ütemre vernek. Nemsokára ibolya nyílik a düledező falakon: a remete halántéka így borul zöldbe lassan. Magános ősz Homályos ősz jön, telt s gyümölccsel édes, a nyári nap halodó fénye sárga. A széthasadt ködből még tiszta kék les; madár ha száll, akár mesékben szállna. Hordókra vár a bor s a csönd a széles pincék homályán megdermedve áll ma. Szép őszi délutánt képek. Szonja Estre váró, régi tar kert, Szonja kéklő, tiszta csendje. Vadmadárraj száll, viharvert. Lombtalan fa őszi csendje. Szonja hószin életére napraforgó szirma lankad. Bíbor sebnek hull a vére, mord szobákban egyre lankad, ahol halkan kék harang szól, Szonja lépte, lanyha csendje. Vad halódik, elbarangol. lombtalan fa őszi csendje. A lélek tavasza Feljajdul az alvó, fekete utcákon zúdul a szél, tört gallyak közt ragyog a tavaszi kékség, éj bíbor harmata, hunynak a mennybolt csillagai.
Úgy sejtem, hogy se hallanak, se látnak, ismerősök és ismeretlenek, feszengenek a rájuk rótt szerepben, ezektől is, azoktól is viszolygok. Kezek Ezek a szép megtöretett kezek - tudják, felejtik funkcióikat. Meggyűrődtek a feszes szövetek, a valószínűtlenül kidagadt erek, májfoltok alatt látszanak az ízületek-bogok-szalagok – romlóban is hibátlan szerkezet. Az össze-vissza firkált tenyerek csak félig érthető krikszkrakszai – Arc... Esendő anyag, megereszkedett, elnyűvődött bőr, petyhüdt szövetek, ráncok, redők, mély árkok – az egész menthetetlenül szétzüllött, beomlott arc csupa gödör, kitüremkedés. Úgy-ahogy ép csak a csontkoponyára feszített, bár ráncos bőr – csak a homlok. Palkovics Zóra vélemény? : talk_hunfluencers. A herceg halála... Hát persze, tudta, így kell lennie. De ki gondolja: ott van már mögötte, egy órányira, egy lépésnyire? Hogy vele is megeshet: szégyene kitetszik, billogát már rásütötte? Hát persze, tudta, fárad az anyag, ma itt bomlik meg, ott feslik ki másnap, most itt hátrál meg, most ott adja meg magát az erőszakos rothadásnak.
Aztán láttam ott őszi képeket, Melyeken az volt kipéldázva, Hogy nézne ki a világ őszi frásza, Ha az istenke köd helyett Paradicsomszószt zúdítna a világra. Aztán láttam ott Toroczkai-boglyát, Császárzsemlye-stílben nemesítve, S egy képen Turai bácsi kék frakkját Nyári égboltnak kifeszítve. A sárgarézgomb volt kikészítve Napnak S a kávépöttyök viharfelhő-habnak. S láttam sok gyanús-zöld lombkupacot, Merész színkígyót, sőt színkukacot, Amint nyüzsgik Oszvald világhírét... Ó, ilyen tárlat nem volt soha itt még, Ó, ilyen tárlat többet sose lesz. Mily képek! Mily pokolin szépek! Szép őszi képek. Zöldülnek és kékülnek önök elé! S önök is kékek, zöldek lesznek belé, Ó, nézzék meg és stílszerűség végett Vágjanak önök is egy savanyú Képet...
( Lator László) Rózsafüzérdalok Amen Korhadt szobákon átúszó enyészet. Árnyak a sárga tapétán. Tükrök mély sötétjén kezünk elefántcsont bánata boltosul. Elhalt ujjak közt barna gyöngy pereg, s a csendben angyal veri fel kéklő, mákonyos szemét. Az este is kék. Elhunyásunk órája ez, Azrael árnya, mely elfeketíti a barna kertet. ( Dsida Jenő) Emberi gyász Az óra ver, hajnal előtti öt, a magányost borzongás fojtogatja, az éji kertben zúg, csak zúg a tar fa. Halott arc mozdul az ablak mögött. Talán az óra nem halad tovább. Káprázatok keringnek, éji pára, a vízen lengő bárkák ritmusára. Lel_lelle vagyok, bazdmeg, ez nem is az a fiók! : hunnofap. Nővér lehellet szál a parton át. ( Nemes Nagy Ágnes) Esti dal Estente ha sötét ösvényeken bolyongunk, megjelennek előttünk sápadt alakjaink. Ha szomjazunk, iszunk a tó fehér vizéből, édességéből szomorú gyermekkorunknak. Holtan nyugszunk mi a bodzabokor tövében, elnézzük a szürke sirályokat. ( Komlós Aladár) Helian (részletek) A szellem magányos napjaiban szép menni a napsütésban a nyár sárga falainál. Halkan zengenek a fűben a léptek; de a szürke márványban Pán fia egyre csak alszik.