Az interjúban szóba került Magyar György azon kijelentése is, miszerint egy ellenzéki győzelem esetén akár egyszerű többséggel is módosítani szükséges az Alaptörvényt, valamint a választójogi törvényt. Szánthó Miklós elmondta, hogy szerinte az ellenzék "puccsot készítene elő a demokrácia ellen". Ugyanis 1990 óta konszenzus van abban, hogy az igazán "nagy közjogi ügyek" eldöntéséhez kétharmadra van szükség, mert egy ilyen többség reprezentálja a parlamentben a társadalmi konszenzust. 👉 Ezt azonban 2010 után az ellenzék igen hamar felrúgta, elkezdték "egypártinak", majd "illegitimnek" bélyegezni az Alaptörvényt, holott a mindenkori alkotmányos rendszer nem "többpártiságot", hanem kétharmadot ír elő az alkotmányozáshoz. Felidézte, hogy már 2011-ben Eörsi Mátyás is arról értekezett, hogyan lehet majd feles többséggel alkotmányozni, ha 2014-ben leváltják a Fideszt. Szánthó Miklós: A tekintély rehabilitálása | szenc.sk. "Ezt segítette az ellenzéki pártok kommunikációja, amik illegitimnek nevezték az Alaptörvényt – persze mikor felvették a parlamenti mandátumukat, letették arra az esküt" – jegyezte meg.
Nem erőszak hatására, de nem is feltétlenül racionálisan: ahogy egy német jogtudós megfogalmazta, a tekintély "kevesebb, mint egy parancs és több, mint egy tanács". Az bizonyos tehát, hogy a korlátlan egyenlőségelvűsdire alapozó posztmodern progresszió élettanácsával szembemegy a tekintélytisztelet, hiszen utóbbi valamilyen, a múltból (hagyományból) fakadó ismérvre alapozva a hierarchikusságot teszi meg a "jó rend" alapjaként. Az alá-, illetve fölérendeltség természeti adottságának elfogadása pedig nyilvánvalóan óhatatlanul magában hordozza az általános társadalmi tapasztalatból (tehát a hagyományból) táplálkozó előítéletek fenntartását, valamint a természetes egyenlőtlenségek és különbségtételek elfogadását. Egy felsőbbségnek – például a Teremtőnek – történő engedelmesség, magának a Teremtésnek a tisztelete pedig egyben önkorlátozást, saját vágyaink megzabolázását is jelenti – ami szintén szembemegy a posztindusztriális, lájkközpontú fogyasztói társadalom önmegvalósítást, magamutogatást és az engedelmességgel szemben engedékenységet hirdető életeszményével.
És hánysok ilyen van még, szakértők, trollok, megarossebek népes serege, alapítványok, intézetek, és még elképzelni sem tudjuk, mifenék, akik, illetve amelyek jó pénzért fokozzák a tébolyt kies hazánkban. Gazdag ez a mi nyelvünk, illethetné az ember számos hangalakkal a mocsadékokat, úgymint: cemende, cafat, riherongy, cafka, szajha, prosti, céda, cemende, lotyó, rüfke vagy luvnya, a sor korántsem teljes, de ennyi is elég, hogy érzékeltessem, hogy amíg ezek strichelnek, az ország meggebed, miközben kuplerájjá válik. És Orbán et. a strici, aki a hasznot lefölözi, cserébe biztosítja a placcot. De a sok cafat mind tőle függ, mert legyen bár MOL, MNB vagy akármi, amely TAO, reklám és más ellenőrizhetetlen utalás módján tejel az ilyen Szánthó féle szaralakoknak, mind a Fidesztől, következéskép Orbántól kapja az ukázt. Ha nem lenne visszataszító a kép, azt mondanám, az ő csöcsein csüngenek. S hogy még tovább zengjem édes anyanyelvünk dicséretét, létezik egy fogalom, mégpedig a ribanc, ami a népnyelvben azt a nőszemélyt jelenti, aki nem pénzért, hanem csupán a kedvtelés okán kefél orrba-szájba.
A cselekmény két ember drámája tulajdonképpen. Kaminski, a hajdani kommandós, mai gyakorló bűnöző ( Matthieu Kassovitz) egy bankrablás kapcsán kerül Mattei felügyelő ( Daniel Auteuil) figyelmének célkeresztjébe, de a dolgok akkor bonyolódnak össze igazán, amikor kiderül, hogy Kaminski együtt szolgált Mattei fiával egy titkos bevetésben Afganisztánban, ahonnan nem a felügyelő fia jött haza győztesen. Közben a bankrablás többi szereplője is fogyatkozni kezd, és feltűnik egy perverz kéjgyilkos is. Szándékosan fogalmazok homályosan, mert igen érdekesen alakul a film cselekménye, amit érdemes spoilerek nélkül élvezni. Bár ezúttal szó sincs olyan összegző jellegű tablóról, mint a Bűnügyi regény volt, azért A mesterlövész lényegesen több, mint egy szimpla akció-thriller. Fordulatos, kliséket kerülő (ám valahogy visszakézből mégis megtartó) cselekménye mégis a műfaj élvonalbeli alkotásai közé röpíti, bár a hangsúly a thriller drámai jegyein van, az akciójelenetek inkább érdekesek, mint látványos tűzijátékok.
A mesterlövész képességeihez nem férhet kétség, de nyilván némi szerencsére is szükség volt, hogy hat tálib közül épp a bombamellényest találja el. A Warhistory Online-nak nyilatkozott egy szintén névtelenséget kérő mesterlövész, és elmondása szerint a képességeket tekintetve többen is alkalmasak mesterlövésznek, ugyanakkor sokan, amikor egy élő embert vesznek célba, képtelenek meghúzni a ravaszt. A katona szerint "ez pedig nem az ő hibájuk". Ez a mesterlövész hozzátette, hogy minderre feladatként tekint, és arra emlékezteti magát, hogy a célpontok másokat akarnak megölni, és a lelövésükkel ez a fenyegetés elhárítható, és több élet is megmenthető. Afganisztánban az elmúlt 20 évben egyébként a brit fegyveres erők 457 tagja vesztette életét, míg magyar katonák közül heten haltak meg, közülük négyen ellenséges harci cselekmény miatt. (A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Flickr/ Al404) (Források: 444, Commonslibrary/UK Parliamnet, Businessinsider, The Guardian, Warhistory Online) További cikkek a témában: Egy drón örökített meg először a történelemben egy becsületrendet érő katonai cselekményt A hasonló érmeket addig a szemtanúk beszámolóira alapozva, esetleg tárgyi bizonyítékok alapján osztottak, amíg egy drón felvételt nem készített egy hőstettről, amit bárki megnézhet.
Ez a szócikk az 1976-os filmről szól. Hasonló címmel lásd még: A mesterlövész (egyértelműsítő lap). A mesterlövész (The Shootist) 1976-os amerikai film Rendező Don Siegel Producer M. J. Frankovich William Self Műfaj Revisionist Western regény alapján készült film Forgatókönyvíró Scott Hale Miles Hood Swarthout Főszerepben John Wayne Lauren Bacall Ron Howard James Stewart Zene Elmer Bernstein Operatőr Bruce Surtees Vágó Douglas Stewart Díszlettervező Arthur Jeph Parker Gyártás Gyártó Paramount Pictures Ország Amerikai Egyesült Államok Nyelv angol Játékidő 100 perc Költségvetés 6 000 000 dollár [1] Forgalmazás Forgalmazó Paramount Pictures Dino De Laurentiis Company Bemutató 1976. július 21. Korhatár Bevétel 13 406 138 dollár [2] További információk IMDb A mesterlövész (eredeti cím angolul: The Shootist) egy 1976 -ban bemutatott amerikai western film. A főszereplője John Wayne, akinek ez volt az utolsó filmes szerepe. Tartalomjegyzék 1 Cselekmény 2 Szereplők 3 Díjak és jelölések 4 Jegyzetek 5 Források Cselekmény [ szerkesztés] Az öregedő, súlyosan beteg revolverhős John Bernard Booksnak már csak pár hete van hátra.
Az Amerikai mesterlövész a legjobb film, színész, vágás, adaptált forgatókönyv, hangvágás és hangkeverés Oscar-kategóriájában esélyes az amerikai filmakadémia díjára.
Filmgyűjtemény Megnézendő Kedvenc Legjobb Filmgyűjtemények megtekintése
A befejezés azt is elkerüli, hogy előzetesen ítéletet mondjon az elkövető Routh fölött, akinek büntetőpere hat héttel a film premierje után, alig egy hónapja kezdődött meg. "Végül is azt hiszem, úgy éreztük, a film Chris életéről és nem a haláláról szól. Arra is ügyeltünk, hogy ne dicsőítsük" -mondta Hall, és hozzáfűzte, hogy apaként nagyon megérintette az özvegy kérése. Kyle feleségét a produkcióban Sienna Miller brit színésznő alakítja. Az özvegy a múlt héten tanúvallomást tett a bíróságon, és elmesélte, hogyan látta utoljára élve a férjét. "Úgy búcsúztunk, ahogy szoktuk, azt mondtuk, szeretlek, aztán megöleltük és megcsókoltuk egymást" – emlékezett. Az özvegy nagy segítséget nyújtott a film elkészítéséhez: átengedte a filmeseknek fotóalbumait és elektromos levelezését. Önéletírásában Kyle felidézte, hogy felesége kérésére hagyta ott a hadsereget negyedik iraki bevetése után. Leszerelése után megpróbált segíteni a háborúból visszatért veteránoknak. A súlyos háborús traumától szenvedő Routh is így került vele kapcsolatba.