Az Így jártam anyátokkal sitcom talán legnépszerűbb karaktere, Barney Stinson egyik visszatérő vesszőparipája, hogy a Karate Kidet annak idején totálisan félreértelmezte a világ. A Neil Patrick Harris alakította figura többször is hangoztatja: a címszereplő Daniel LaRusso valójában a film gonosztevője volt, a valódi hős – és egyben áldozat – pedig a barátnőjétől, dicsőségétől, bajnoki trófeájától megfosztott, parkolópályára száműzött, egyoldalúan, erőszakos seggfejként ábrázolt Johnny Lawrence. Fogalmam sincs, közrejátszott-e Barney szabályosan levezetett okfejtése a Cobra Kai megszületésében, de egyáltalán nem lepne meg, ha innen támadt volna a három showrunner, Josh Heald, Jon Hurwitz és Hayden Schlossberg első ihlete. A 2018-ban, a YouTube első saját fejlesztésű sorozataként elstartolt, majd a Netflix által átvett széria ugyanis pont ezzel a felütéssel viszi tovább a fonalat. Harmincnégy évvel járunk az emlékezetes 1984-es All Valley-i karatebajnokság után, és Johnny Lawrence (William Zabka) élete bizony baromira nem úgy alakult, mint tervezte: csődbe ment házassággal, elkallódott fiával a háta mögött félúton jár az alkoholizmus felé, fillértelenül, céltalanul sodródva tengeti napjait.
A karakterek pedig nem feltétlenül érkeznek meg oda, vagy találják meg azt, amire első körben számítani lehet, de mindegyikük indokai, döntései teljesen, tisztán érthetőek. És ezt a sorozat teszi továbbra is az eredeti filmekre jellemző bájosan naiv, optimista attitűddel, humorral és egyszerűséggel. (Néha már talán túlzásokba is esik. ) Meg persze jó adag nosztalgiával. A Cobra Kai játszi könnyedséggel bizonyítja, hogy hogyan is kell a nosztalgiát, a fanservice-t tökéletesen használni. (Innen csókoltatik a The Mandalorian teljes stábja Jon Favreau-val az élen, akik alapos leckéket vehetnének tőlük. ) A sorozat ezt megelőzően is élt az eredeti filmek szereplőinek visszahozatalával (vétek lenne lelőni, hogy kik és hogyan térnek vissza ezúttal is, ez maradjon meglepetés), kulcsmomentumainak megidézésével, azonban ezt sohasem pusztán a rajongói önkielégítés jegyében tették, hanem a karakterek, a történet evolúciója, előregördítése érdekében és rávilágítva arra, hogy az idő múlik, a világ pedig változik, velük együtt pedig az emberek is.
Félre ne értsetek, a Cobra Kai még mindig baromi jó, de az egész sokkal inkább tűnt úgy, hogy nincs más funkciója, mint hogy megágyazzon a 4. évadnak. Vagyis konkrétan: mintha a 3. és 4. évad egy kalapból készülne és az alkotók arra spóroltak, hogy a finálé katartikus és grandiózus legyen minden elemében. Persze tök jó volt látni, hogy még a legkisebb szereplők szintjén is gondoltak a nosztalgiára és a fanszervízre, na meg azt is, hogy ezt továbbra is ésszerűen fűzik bele a jelen cselekményébe, de azért LaRusso ázsiai kiruccanása vagy éppen Kreese (Martin Kove) vietnámi jelenetei rengeteg elvettek a fősztori alakulásából – meg valahol azért hozzá is tettek. A Cobra Kai legnagyobb érdeme továbbra is az, hogy remekül játszik az érzelmeinkkel. Az egyik pillanatban egy kicsit feelgood érzés kap el minket (annak ellenére is, hogy azt látjuk, hogy gyerekek verekednek a képernyőn), a következőben pedig szinte ránk ül a gyász. Ezt leginkább a második évad fináléjában maxolták ki Miguel (Xolo Maridueña) zuhanásával, a harmadik évadban már nem sikerült, pedig ehhez csak egy fokkal kellett volna tökösebbnek lennie az alkotóknak.
Spoiler: nem jól. Az egykori gazdag gyerek Resedában tengeti életét, alkalmi szerelő munkákat vállal, hogy ki tudja fizetni a lakbérét. Azonban visszatér régi életéhez, amikor a szomszédjában lakó gyereket, Miguel Diazt (Xolo Maridueña) zaklatók megverik, ráadásul belebotlik Daniel LaRussoba is ( Ralph Macchio), akiről kiderül, hogy a Völgy egyik leggazdagabb embere lett. Hogy elejét vegye Miguel további bántalmazásának, felajánlja a fiúnak, hogy a mestere lesz, és megtanítja, hogyan védje meg magát. Újranyitja a Cobra Kai-t, és ezzel elkezdődnek a problémák, na meg a versengés Daniellel, aki "tönkretette" ígéretes életét… Innen indul a Cobra Kai sztorija, ami nem véletlenül ért el a kritikusok és a nézők körében is kimagasló (az első évad 100%-ot, a második évad 86%-ot kapott) értékeléseket. Ennek oka az, hogy az alkotók maximális tisztelettel és egyben hihetetlen lelkesedéssel nyúltak az alapanyaghoz, ami ebben az esetben az eredeti trilógiát jelenti, a rossz emlékű Az új karate kölyök említésre sem kerül.
Én szinte biztos voltam benne, hogy Kreese megöli Johnnyt és a 4. évad amolyan Rocky-Apollo sztorit idézve arról szól majd, hogy Daniel megbosszulja őt, de az alkotók nem ebbe az irányba mentek, sokkal inkább egy amolyan Riggs/Murtaugh (Halálos fegyver) párosát idéző irányba terelik a történetét, amelyben a két "halálos ellenség" már együtt tanítja a gyerekeket és reméljük ezzel az utolsó évadra kicsit visszatérnek a karakterekhez az elnagyoltság helyett. Az mondjuk mindenképpen jó, hogy visszahozták a klasszikus "bullykat", még olyan karakterek, mint Hawk (Jacob Bertrand) végre a helyükre kerültek. A Cobra Kai 4. és egyben utolsó évada valószínűleg csak 2022-ben érkezik.
Mert, mondanom sem kell, a sorozat természetesen tele van visszautalásokkal a régi Karate Kid-trilógiára (a szerencsétlen negyedik részt, illetve a nem rossz, de más szálon futó Jackie Chan-rebootot most tegyük félre), ismét elutazunk a korabeli helyszínekre, felvonulnak a régi szereplők, visszaköszönnek konkrét beállítások, és így tovább. A fentebb említett képregényszerűség alatt azt értem, hogy a Cobra Kai valahol persze olyan, mint a '80-as évek generációs akciómozijai. A fordulatok minimális rutinnal is könnyen kiszámíthatók, a bunyóknak nyilván közük sincs a valósághoz az egy-két hónap karateoktatás után bemutatott akrobatikus forgórúgásokkal, a második évad fináléja pedig még a sorozat meseszerű keretei között is minden szempontból durva túlzásokba esik. Viszont a dialógusok végig szórakoztatóak és többnyire szellemesek, a fiatalkori szerepeibe visszabújt William Zabka és Ralph Macchio pedig láthatóan lubickol ebben az egészben. Közös jeleneteikből különösen süt, mennyire imádta megírni, elpróbálni, beállítani és felvenni őket az összes résztvevő, ezek szinte mind különösen élvezetesek.
Skandináv lottó húzás időpontja a tévében 2022-ben – hasznos infok itt! A skandináv lottót 1999 októberétől játszhatjuk. A játék lényege: hogy 35 számból hetet kell eltalálni, Svédországból származik és ott már 1986 óta játsszák. Ott azonban kissé mások a játék szabályai. A miénktől eltérően a svédek négy pótszámot is sorsolnak (ugyanabból a gömbből) a szintén két sorsolás során, így a nyeremény esélye jelentősen emelkedik. Egy külön nyereményosztály is létezik: ehhez 6+1 találat szükséges. Skandináv lottó friss nyerőszámok. A sorsolások hozzánk hasonlóan minden héten szerdán történnek, a svéd lottóban azonban szombatonként is tartanak sorsolásokat. Skandináv lottó húzás The post Skandináv lottó húzás időpontja a tévében 2022-ben – hasznos infok itt! appeared first on Kví. Hirdetés
155 forint;… A Hatoslottó nyerőszámai a 27. héten Kihúzták a Hatoslottó 2021/27. Ezen a héten nem volt telitalálat, így a 28. játékhéten 710 millió forintért játszhatnak majd a játékosok. Itt vannak a hatoslottó nyerőszámai! Skandináv lottó húzás időpontja a tévében 2022-ben – hasznos infok itt!. Vajon elvitte valaki a főnyereményt? A Szerencsejáték Zrt. 155 forint;… Hoppá: magyar férfi nyert Angliában a lottón Corbyban, egy angliai városban a május 23-i lottósorsolás után heten is rendkívül szerencsésnek érezhették magukat, köztük egy magyar férfi is.
A Jobbik-frakció 17 tagjából 13 nem szerzett mandátumot. Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.