Brassóba érkezése után már csak két napot ért meg. 1862. május 13-án hunyt el, örök nyugalomra május 16-án helyezték a brassói evangélikus temetőben. Földi maradványait 1872-ben szülőfalujának sírkertjébe vitték át, itt egy zajzoni kőfaragó megalkotta brassói síremlékének mását. (Az 1980-as évek során, a brassói evangélikus temető felszámolásakor Zajzoni Rab István eredeti síremléke megsemmisült. ) Emlékezete Szerkesztés Az 1849 utáni Petőfi -követők sorában számon tartott, verseiért börtönt is viselt hétfalusi csángó költő és a Bach-korszakban a magyar–román–szász megbékélésért szót emelő publicista emlékezetét mint helyi hagyományt elsősorban szűkebb pátriája ápolja. Már születésének centenáriumát megelőzően Szurgent József egy tanulmányban elevenítette fel a Véndiákok Lapjában életét és pályáját, s ugyancsak a centenárium küszöbén jelent meg Erdélyi Pál Zajzoni Rab István életéhez új adatokkal szolgáló adattára az Erdélyi Múzeumban (1931/10–12). 1932-ben a Bukarestben élő Papp Béla orvos kezdeményezte neves földije centenáriumának megünneplését.
Végezetül arra buzdított, hogy "legyünk készek munkálkodni, áldozatot hozni és közösségünkért cselekedni", hisz ő is egész életét ennek szentelte. Az igehirdetés után Koszta István evangélikus lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, méltatva Tőkés László püspököt, néhány személyes emléket is felidézve vele kapcsolatban. Az úrvacsoraosztást követően rátértek a Zajzoni Rab István-díjak kiosztására. A szervezők részéről Kovács Lehel István ismertette azokat a kritériumokat, melyek szerint a 2006-ban alapított díjat minden évben odaítélik, általában három személyiségnek és egy közületnek. Hangsúlyozta, hogy a díjakkal cselekvésre és helytállásra buzdítanak mindenkit, elismerve a nemzetszolgáltot. Jani András elszavalta a névadó poéta Költői tanács című versét, majd a főszervező Bencze Mihály matematikatanár, közíró, szerkesztő méltatta az elsőként díjazottat, Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, ismertetve életét, munkásságát és eddigi elismeréseit. A díj – Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész bronzplakettje és egy díszoklevél – átvétele után a püspök azt mondta: "Annak ellenére, hogy a mai vezetőink csúfot űznek országunkból – lásd, minap a kormány is megbuktatta önmagát –, van hitem, hogy megkapaszkodjunk és ezen fordítsunk, mert van időnk erre, és ezen dolgozunk. "
Ezzel párhuzamosan Tamási Áron Hazai tükör című regényében (Budapest, 1953) emlékezett meg "Zajzonfalva szárnyas költőjé"-ről. 1956-ban a tatrangi származású Révi Ilona nemzetgyűlési képviselő biztatására Halász Gyula brassói tanár egy Zajzoni-kötetet állított össze, amely 1958-ban jelent meg az ÁIMK Haladó Hagyományaink című sorozatában. (A kötet bevezető tanulmányát Bencze Mihály tette közzé 2004-ben. ) Elkészült két államvizsga-dolgozat is: a Kicsi Antalé 1958-ban és a Fodor Sándor brassói tanáré 1960-ban. Beke György az Orbán Balázs nyomdokain című, Fodor Sándorral és Mikó Imrével közös kötetben (Bukarest 1968), Csángó krónika című írásában idézte fel – immár a nyilvánosság előtt is – emlékezetét. Megemlékező műsorra került sor 1972. szeptember 1-jén, amikor a brassói magyar evangélikus temetőből a költő földi maradványait a zajzoni evangélikus temetőbe helyezték át. (A temetőben, a 38-as parcellán azonban ott maradt a Zajzoni-emlékmű, amelyet később, 1987-ben, a temető erőszakos felszámolása során semmisíttetett meg a hatóság. )