Azóta pedig a közbeszéd kis túlzással másról sem beszél, minthogy mi történne a milliárdossal, ha engedne az aláírásgyűjtők ' követelésének'. A teljes gyűjteményét elérhetővé tette online a Louvre A világ leghíresebb múzeumának több mint 482 ezer műalkotást felvonultató gyűjteményét immár bárki megnézheti az interneten. Az egyszerű halandó azt hihetné, hogy mi sem lenne egyszerűbb ennél, már ami a pénzt illeti, hiszen Jeff Bezosnak bőven van mit a tejbe aprítania. Mona lisa rajz md. Csakhogy beárazni egy, a Mona Lisához hasonló értékkel bíró festményt korántsem olyan könnyű feladat. Persze ez nem jelenti azt, hogy még senki sem próbálkozott meg vele. Tavaly, egy francia technológiai vállalat igazgatója, bizonyos Stéphane Distinguin javaslatot tett arra, hogy szerinte a festményért alsó hangon akár hatvan billió dollárt is elkérhetnének. Hozzátette: ekkora összegből részben helyreállíthatnák az elmúlt időszak pandémia okozta kárait is. Ennek összege valójában több mint százszorosa lenne a történelem eddigi legdrágábban eladott festményének, a szintén da Vinci készítette Salvator Mundinak.
Rájött, hogy pedagógusként is gyógyíthat Az általános iskola felsős osztályai mellett gimnáziumi keretek között is tanítja már a rajzot, a felső tagozaton hittant is és egy nyolcadikos ballagó osztály osztályfőnöke. Tanári pályája során meghatározó szerepet töltöttek be az utazások, mely egy Bruges-ben tett látogatással kezdődtek egy Comenius-program keretében. Mona lisa rajz e. Az utazást pedig a diákok számára is éppolyan emlékezetes volt, így Alícia a múzeumpedagógia iránt kezdett érdeklődni. – 2014-ben Velencébe mentünk, a karnevált néztük meg, utána pedig mertem nagyot gondolni. Párizsba, a Louvre-ba mindig is szerettem volna eljutni és gondoltam, miért ne vihetném el oda a gyerekeket is. Ugyanebben az évben, az őszi szünet során így szülők, diákok és tanár kollégáim részvételével szerveztem meg a csoportot és nem is az volt a legnagyobb élmény, hogy végre eredetiben láthattam a Mona Lisát, hanem ahogy a gyerekek ezeket a dolgokat felfedezték, élvezték és élőben láthatták ezeket a műalkotásokat – idézte fel.
Az ősemberek bezzeg tökéletesen rajzolták fel azt a barlangok falán. Da Vinci polihisztor volt. Többek közt festő, szobrász, mérnök, matematikus, feltaláló, építész, hadmérnök, anatonómus, szobrász, zeneszerző, költő, író. Leonardo figyelemhiányos és hiperaktív személy volt. Egyes tudósok szerint ez enyhe autizmusra utal. Megelőzte korát zseniális találmányaival, amelyek többségét meg is építette. Leonardo vázlatfüzeteiben nem egyszer a rendkívül nehéz tükörírással írt. Az utolsó vacsora Milánóban, a Santa Maria delle Grazie kolostorban úgy van elhelyezve a falon, mintha annak tökéletes folytatása volna. (Emiatt sokkal magasabbra helyezték, mint szokványosan, hogy a perspektíva vonalak hitelesek legyenek. Mona lisa rajz face. ) Dan Brown a Da Vinci kód című regényével sokak fülébe bogarat ültetett, mi szerint Da Vinci rejtjeles üzeneteket hagyott az utókorra, illetve maga is a Sion rend tagja volt, ami a Szent Grált kutatta. Konkrét bizonyíték nem támasztja alá ezeket az elképzeléseket. A legtöbb verzió az Utolsó vacsora festményről született, többek közt, hogy a 12 csillagjegyet ábrázolja, avagy Jézus feleségét, Mária Magdolnát.
Amaz, ha nem is rögtön, de némi közös italozás után ráérzett Rauschenberg művészi gesztusának érvényességére, és bár vonakodva de belement, hogy a fiatal kolléga végérvényesen megsemmisítse az egyik művét. (Korábban egyébként ő maga is így tett az összes korai alkotásával. ) Sőt nem csupán beleegyezett, de még kiválasztani is segített a megsemmisítendő képet. Rauschenberg egy későbbi interjújában elmondta, hogy volt olyan rajz, amit De Kooning azzal a megjegyzéssel tett vissza, hogy azért nem azt választja, mert az nem hiányozna Rauschenbergnek eléggé. Mona Lisa meztelenül Párizsban?. Végül egy zsírkrétával, szénnel, ceruzával és tussal készített kép lett a kiválasztott. Rauschenberg hazavitte a De Kooningtól így megkapott alkotást, és a feljegyzések szerint nyolcheti kemény munkával, több radír elkoptatásával eltüntette azt a papírról. Ha ez még nem lett volna elég, ezt követően – festő-barátja, Jasper Johns javaslatára és közreműködésével arany keretbe foglalta, és saját címet adott az eredeti mű maradványaival szétkent-összemaszatolt papírlapnak.
Lanthimos komótosan csepegteti az információmorzsákat, aztán egyszer csak összeáll a kép. Kiderülnek a motivációk, melyeket olyan nemes egyszerűséggel közölnek a felek, mintha csak a napi rutint foglalnák össze. Pedig a tét egyáltalán nem kicsi, sőt olyan tényezők játszanak benne közre, mint a bűnbánat, szánalom vagy a bosszú. Fokozatosan lesz egyre komorabb az összkép, mígnem az utolsó harmadban elhatalmasodik az őrület. Stevennel egyetemben mi nézők is egy idegtépő játékot élünk át, melyben mindenki megfizeti az adósságát. Lanthimos hasonlóan A homárhoz, most sem rest sokkolni, ezt azonban a legritkább esetben teszi vizuálisan. Az egész filmet körbelengi egyfajta groteszk stílus, ami egyszerre briliáns és frusztráló. A szereplők gépies hanghordozása, a zavarba ejtő, már-már kínos dialógusokkal és szituációkkal, nem könnyítik meg a néző helyzetét. Persze Lanthimos nem is közönségfilmet alkotott, ez már a nyitányban világossá válik. Sok kérdésre választ sem kapunk, de ez a fajta misztikum nagyon jól áll az Egy szent szarvasnak.
A film során a család egyik futó témája is, mintha minden rendben lenne - még akkor is, ha egyértelműen nem az -, és Steven nem hajlandó felelősséget vállalni tetteiért; Martin apja halála baleset lehetett, de Steven a műtét napján is ivott. Egy szent szarvas megölése azzal végződik, hogy Steven felköti a családját, amikor Bob vérezni kezd a szeméből - az utolsó szakasz a halál előtt. Steven ezután bekötözi a szemét, és puskával körbefordul, véletlenszerűen lő, így továbbra sem kell választania. Ez végül Bob halálát eredményezi, és Egy szent szarvas megölése az utolsó jelenet a család egy idő után egy étkezőben van. Martin bejön, és a pultról bámulja őket, és mindannyian felállnak, és felváltva elmennek Martinra nézni. Van némi vita arról, hogy Kim megeszi a krumplit, mivel kiderült, hogy Martin és Martin között romantikus kapcsolat állt fenn, és a krumpli a kedvenc étele. Az, hogy megeszi őket, azt sugallja, hogy mindazok ellenére, ami történt, vagy még mindig Martinban van, vagy a dac jele, hiszen most már mindent megehet, amit csak akar, miután legyőzte az átkot, amelyet neki okozott.
Ezt pedig még fekete humorral, erős zenével, a karaktereit sokszor szokatlan szögekből mutató képekkel, hol abszurd, hol groteszk jelenetek sorával, nyomasztó és néhol fojtogató légkörrel spékeli meg a görög rendező. A mű alighanem magáénak tudhatja a filmvilág egyik legkegyetlenebb pillanatát az orosz rulettnek is nevezhető jelenete miatt. A direktor saját elmondása szerint nem szereti az öncélúságot, mindig kell, hogy az üzenetnek értéke legyen, ezen alkotása pedig szájbarágás nélkül adja át ezt: a tetteinknek mindig vannak következményei, amelyekért vállalnunk kell a felelősséget. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az Egy szent szarvas meggyilkolása az év legerősebb és számomra legjobb filmje is. Lanthimos olyan morális dilemmákat dolgoz fel, amelyekhez kevés szakmabeli mer nyúlni; és teszi ezt úgy, hogy a végeredmény sokak számára megosztó volta ellenére is zsigeri, érzelmi és értelmi élményt nyújt. A tragikus és groteszk, ugyanakkor meglepő végkifejlet mellett néhány kérdés megválaszolatlan marad, azonban a történet így is kerek egészet alkot; a rendező a nézőre bízza, hogy mit kezd a nyitva hagyott kiskapukkal.
Thimios Bakatakis operatőr pedig szépen megvalósítja, amit a kubrickista rendező megálmodik. Az eredmény lenyűgöző. Barry Keoghen karakterét, Martint az első perctől kezdve furcsának érezzük, amikor feltűnik Steve, a szívsebész életében. Aztán újabb és újabb rétegek hántolódnak le a szereplők személyiségéről, feltűnik Nicole Kidman, az anya, Martin édesanyja és a Colin Farrel által alakított Steve családja is. Ahogy bomlik le a felszín, úgy alakul ki a terror: az ismeretlen és megmagyarázhatatlan dolgok teljesen tönkreteszik mindenki életét. Colin Farrel teljesen beérett, Nicole Kidman meg sosem volt rossz színész. Barry Keoghen alakításáról még ki kell, hogy derüljön, hogy tud-e ezen kívül mást, de ha hozza ezt a szintet, akkor egy feltörekvő tehetséget láthatunk. Korábban a Dunkirkben kapott viszonylag nagyobb szerepet, de biztos vagyok benne, hogy nem most láttuk utoljára. Az "Egy szent szarvas meggyilkolása" Agamemnon legendájának modern megéneklése, amibe a rendező, az operatőr és a színészek is mindent beleadott.
Miközben egy tál spagettit eszik, vagy csak limonádét iszogat, ártatlan bambasággal belenéz a főszereplő kérdő szemeibe, és valami olyasmit hadar bele az arcába, hogy: meg kell ölnöd valakit a saját családodból, vagy ha nem így teszel, mind a hárman meg fognak halni. A film puszta következetesség által megragadhatatlan és abszurd történetének megoldókulcsával a görög mitológia szolgál (Agamemnón és Iphigeneia története), mely a balladai homályban úszó, rémálomszerű, de valahol az emberiség alapvető morális igazságaira épülő ősi tekercseiből szívja az energiáit, mely így felszabadítja a készítőket a logika béklyói alól, és olyan dolgokat enged szabadjára, melyekre jobb, ha nem is keresünk magyarázatot. Közös Lanthimos eddigi munkáiban, hogy egy olyan világot, és benne olyan eseményeket mutat a nézőinek, amikben nem szívesen vennének részt, viszont annál nagyobb élvezettel nézik, ahogy valaki más evickél bennük. Teszi ezt áthatolhatatlanul sűrű hangulattal, valamint kiszámíthatatlan dramaturgiai fogásokkal, miközben halványvörös infúziós tasakból adagolja a higítatlan, mindenféle azonosítatlan mirigyekből nyert, kondenzált feszültséget, gyógyszertári minőségben.
Szerencsére az alapsztori ismerete semmit nem von le a film élvezeti értékéből (amennyiben ebben az esetben élvezetről beszélhetünk), mert Lantimosz jelentősen átalakítva a jelenbe, korunk Amerikájába helyezte a történetet. Adott egy szép, sikeres és nagyon jómódú család. Egy sebész apa (Colin Farrell, aki A homárban is főszereplő volt), egy szemészorvos anya (Nicole Kidman) és két gyerekük, egy kamaszlány (Raffey Cassidy) és egy kisiskolás fiú (Sunny Suljic). Látszólag rendezett és boldog életükben egyetlen nyugtalanító elem van, az apa barátsága egy tizenöt éves fiúval, Martinnal (Barry Keoghan, akit a Dunkirkben is láthattunk). Nem igazán világos, hogy egy felnőtt férfi miért találkozgat és beszélget egy kamasszal, miért vesz neki ajándékokat, és miért mutatja be őt a családjának. Nem számítunk semmi jóra, de ami végül kiderül, az nyomasztóbb és furcsább a legmerészebb elképzeléseinknél is. Martin egy döntést vár az orvostól, amit a férfi képtelen meghozni, egyikünk sem lenne rá képes.