Júniusban szembesültem újfent premier plánban a halállal, húsz évvel nagyanyám halála után. Nagypapi végstádiumban volt a tüdőrákkal. Reménykedtünk, persze, hogy erős az öreg, mindent túlélt már az évek során, ezt is simán átvészeli, aztán megy ki ismét a kertbe gazolni a paprikapalántáit, vagy csúzlival lődözni a szomszéd macskáit, akik épp kifötrik az ágyást. Mindannyian tévedtünk. Nem így lett. Először csak a dereka kezdett fájni, majd később fel sem tudott kelni. Bevitték a kórházba, ahol közölték vele, áttétek vannak mindenhol a szervezetében. Nincs sok ideje hátra. Elhunyt Dobos Attila, Mary Zsuzsi egykori párja - Hírnavigátor. Azt sajnos nem tudom, Nagypapi mennyit fogott fel ebből, mert sosem panaszkodott. Fel lehet-e fogni azt, ha közlik, rövid időn belül egészen biztosan meghalsz? Méltósággal viselt mindent. Ismerte az országot fejből. Sosem vezetett senki olyan jól és biztonságosan, mint Nagypapi. Sokat voltam vele ezekben az utolsó hetekben, mivel én értem rá az egyetem és a munka mellett a legtöbbet. Nem volt teher, örültem, hogy láthatom még.
2020. július 5., 09:52 Az 57 éves Abdulmanap szervezete április óta harcolt a fertőzés szövődményeivel. 2020. június 11., 13:07 A fiatal férfinak nem volt ismert alapbetegsége. Az érintett gyárban most szigorúbb óvintézkedéseket rendeltek el. 2020. június 8., 22:19 Az igazolt fertőzöttek 55%-a viszont 65 év alatti. 2020. június 5., 14:57 A Milánói Giuseppe Verdi Szimfonikus Zenekar alapítója 93 évesen hunyt el. 2020. június 4., 17:47 Az egri Gárdonyi Géza Színház Örökös tagja 71 éves volt. 2020. Árvai attila meghalt az. május 25., 06:57 Tíz fővel emelkedett a fertőzöttek száma, a gyógyultak fele budapesti. A Lópici Gáspárt is játszó 82 éves színészt vasárnap hajnalban ölték meg. A fia a gyanúsított, őrizetbe vették. 2020. április 20., 07:02 1984 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma. 2020. április 19., 08:32 Ezzel 189 főre emelkedett az elhunytak száma, 250-en pedig már gyógyultan távoztak a kórházból. 2020. április 18., 07:34 Már 1834 regisztrált fertőzésről tudni, elhunyt újabb 16 krónikus beteg, egy 42 éves nő kivételével mind idősek.
Amit sose tudott neki megvenni, mert mindig másra kellett a pénz. Különben is, mi haszna egy csicsás aranyláncnak? Semmi. Gyűrűjük sincs, hogy is hordhatná például ő, mikor munka közben bármibe beakadthat. Igen, a sok munka. Milyen örömmel rakosgatták a garasokat egymásra időről időre, hogy majd a gyerekeiknek könnyebb legyen. – Itt vagyunk! – hallom Henrik hangját és bár nincs miért, de megnyugszom, és végre elernyed a görcsös fájdalom is egy pillanatra. Aztán csak hallom a bábaasszony jól ismert utasításait és ennek megfelelően cselekszem, fegyelmezetten, erőmhöz képest. Nem tudom, mennyi idő telik el. Nagyon messziről hallom a bábaasszony győzelemittas hangját, mintha ez az ő "terméke" lenne. – Fiú! Gyereksírást hallok. Ezek szerint él. Istenem, élve született! Margit, ne bízd el magad, minden gyereked élve született, mégis mind meghalt! Gyász - hírek, cikkek az Indexen. – hallok egy hangot legbelülről. Olyan mintha az én hangom lenne, de ez a gonosz hang nem lehet az enyém. Henrik biztosan olyan boldog, hogy fiú, tolom tovább a gondolataimat.
A félhomályban tekintetével párját kereste, Alexander Humboldtot. Alex nemes és büszke vérvonal volt, még a megalázottságban is felszegett fejjel állt az egyik sarokban. Farktollai éjfeketék, mintha csak bálba tartana, méltóságot sugárzó szárnyain a sötétebb sáv szmoking spanyolöve, nyakán az íriszkék folt kézzel kötött csokornyakkendő. Megannyi nőstény galambszív dobbant már szaporábban, amikor Alex rájuk emelte csapodár tekintetét. Sissi megnyugodott, legalább egy ketrecben fognak utazni. Majd fészkelődik kicsit, és melléje tipeg. – Nem bírom ezt a koncentrációs tábort, pedig hozzászokhattam volna már az évek alatt – panaszkodott Sissi, mikor az autó zötykölődése Alex mellé segítette. Fiókakoruk óta munkára fogták őket. Szigorú diéta, válogatott magok, bőséges vízpótlás, napi tréningek, annak érdekében, hogy a leggyorsabb postagalambokká fejlődjenek. A Galambász egyre messzebb és messzebb vitte őket. Bárhol nyitotta is ki a ketrec ajtaját, Sissiék mindig a leggyorsabban találtak haza.
Jól vagyok! A feladat valóban nagyon sok, de arra gondolj, hányan vesztették el a melójukat! Nálunk a cégnél is volt leépítés. Nagy dolog, hogy engem nem küldtek el. – Miért küldenének el, mikor te mindig leakasztható vagy, se kutyád, se kölköd, mindig hadra fogható vagy. Sokszor hétvégén is dolgozol…. – Témánál vagyunk. Ugye arra gondolsz, hogy nincs családom, hogy vénlány vagyok. – Kicsim, manapság már ez nem téma. Egyébként is, tudod hányan cserélnének veled, akik rossz házasságban élnek? – De a ti házasságotok jó volt, nem? – Nem tudom. Túl fiatal voltam, amikor férjhez mentem. Akkoriban, meg mifelénk, húszévesen már tényleg vénlánynak számított valaki, ha nem ment férjhez. A fiúknál ez máshogy volt. Még több tekintélye lett annak, aki nem siette el dolgot. Azt sutyorogták róla, hogy biztosan nem jó neki akárki… Egy agglegény meg, a legkívánatosabb tiltott falat volt a faluban! – Úgy szeretem, mikor ezekről a régi dolgokról mesélsz! – Hát igen, hol van ez már! Megváltozott a világ.
És persze erőm sincs, hogy levegyem. Tudom, hogy te nem szeretted, túlságosan magának való volt. De most szükségem van a segítségedre, ugye jössz valamikor? – Persze. Szívesen – jön az azonnali válasz, pedig Mirci nem volt a kedvence. Csúszott a kuplungja. Legalább 3 éve a szekrény tetején lakott. 8 éves kora környékén állítólag összeveszett a többiekkel és felköltözött a szekrény tetejére. Jól tudott haragot tartani, mert azóta se jött le, vagy megtetszett neki a magaslati levegő. Az anyja olvasott a gondolataiban, még a telefonon keresztül is. – Tudom, hogy nem szeretted, ezért a szekrényes hülyesége miatt. A maga módján kedves volt. Olyan hangosan dorombolt nekem, mikor fölmásztam hozzá a kis létrán, hogy megetessem, megsimogassam. És azért a dolgát nem a szekrény tetején végezte el! A másik két cicám sokkal közönségesebb. – De legalább nem veszélyeztetik az életed! – Na, jó, bevallom, ha nem hal meg, karácsonyra egy új létrát kértem volna… – Drága anya, egy órán belül nálad vagyok, ölelés!