A kirakatperekben főleg nőket kínoztak meg, majd végeztek ki különböző módszerekkel. Bűneik pedig széles skálán mozoghattak; nemet mondtak a pap közeledésére, gyógyfüvek segítségével kezeltek sebhelyeket, fiatalabbnak tűntek a koruknál, vagy csupán rájuk mutatott a helyi Karen vallástól remegő ujja. Ezt a remek, tömeghisztériára alig fogékony milliőt idézi meg egészen hangulatosan A félelem utcája 3. része. A díszletek, kosztümök kimondottan igényesek, ahogyan az operatőri munka is ebben az epizódban a legszínvonalasabb. A színészek pedig – főként az 1994-ben kissé alulteljesítő gárda -, mintha jobban érezte volna a telepes karaktereket, kiváltképp Kiana Madeira, aki Sarah Fierként szimpatikussá és a trilógia legvagányabb túlélőjéből sikolykirálynővé válik. Természetesen nem volt elvárható, hogy Robert Eggers A boszorkány rendezésével megegyező kvalitásban mutassák be az évszázadokkal korábbi történéseket, autentikus óangollal és lassú sodrású cselekménnyel. Mégis magába szippantja a nézőt a kibontakozó tömeghisztéria, ami megidézi a salemi boszorkánypereket.
Harmadik részével ugrik legnagyobbat az időben A félelem utcája, hogy a 17. század bigott telepeseinek erkölcs(telen)ségében fedezze fel a várost sújtó átok megoldását. Okkult témáját tekintve csavaros megoldással zárulna a trilógia, mégis a kiszámíthatóság csapdájába esik. Enyhén spoileres kritika. Az előző epizód – miután megismertük a 78-as eseményeket és jobban elmerültünk Sarah Fier átkában is – a macguffinok, azaz a boszorkány levágott kezének és testének egyesítésével ért véget. A megbabonázott Deena (Kiana Madeira) 300 (pontosabban 328, 3+2+8=13) évvel repül vissza az időben, amikor Shadyside és Sunnyvale még egy nem megosztott, hanem közös gyökérről sarjadó angol telepes város volt, Union néven. Sikolykirálynővé avanzsáló final girlünk nem csupán külső vizsgálója lesz az eseményeknek, hanem elszenvedője is, mert azonosul az évszázadokkal ezelőtti károkozóval, Sarah Fierrel. – ahogyan, nem mellesleg, minden eddig látott karaktert alakító színész is visszatér, egy-egy telepes képében.
Az első, 1994-ben játszódó történetet a hetvenes évek követi, majd a megmagyarázhatatlan eseményekre a 17. századi utolsó rész kínál végső megoldást. A trilógia első darabját nézve viszont a progresszivitás helyett csak a kereskedelmi jellegű figyelemfelkeltést látjuk a gyorsan folytatódó trilógiában. Sajnos A félelem utcája vállaltan marad a 90-es években, és inkább visszafelé halad az időben, hátha el tudja szédíteni a nézőt, de a film ritmusa és a karakterek hatalmas hibái miatt erre esély sincs. A tinihorror közönség azonban már kicserélődött, így talán a műfajban kevésbé jártasaknak még akár elfogadható is lehet a feledhető hentelés.
FEAR STREET PART 3: 1666 – McCABE SLYE as MAD THOMAS. Cr: Netflix © 2021 Miután az okkult témák reneszánszukat élik, főleg a Démonok között-franchisenak köszönhetően, és a Netflix is előszeretettel merít a boszorkányüldözés toposzaiból, üdítő volt látni a földhözragadt kontextust; az ártatlanok meghurcolását, akiknek egyetlen bűne, hogy mások és az azonos nemű szerelmüket nem gátolják a bigott tanok. Persze megmaradt a természetfeletti szál is, de az átokhoz eljutó út kreatív és csavaros. Ritkán látni olyan döntés megszületését, mikor az áldozatok az önfeláldozásuk mellett képesek arra is, hogyha már a nép farkast kiáltott, ők maguk váljanak farkassá. A nagy leleplezés pedig keserédes bosszútörténetet ígér, amelyben összeér a három film által felölelt időszak, értelmet nyernek a családi származások, az áldozatok kiválasztásának okai és a lehetséges megoldás is. De sokkal ütősebb lett volna az üzenet, ha a készítők megelégszenek a keserédes befejezéssel és a tetőponton vágják el a történetet.