Nos, nem így van, sőt: a szertartásig a sok intéznivaló, a szervezés, a barátok, ismerősök együttérzése, részvevő telefonok, az ittmaradottak felé áradó szeretet sokat segít, de a temetés után mindez egy csapásra megszűnik, és épp a legnehezebb időszakban hagyják magára a gyászolót. Kívülálló, "hivatásos" segítséghez fordulni Magyarországon nem szokás, de alig-alig van kihez, hiszen az egész országban csak néhány szakember foglalkozik a veszteség feldolgozásának segítésével. Egyikük, Pilling János, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa. Ő segített tisztázni, hogy az egyénenként változó gyász folyamatában általában milyen lépcsőkön keresztül történhet meg a veszteség feldolgozása. "Jaj, összedőlt a kincstár" A gyászmunka nem feltétlenül a halál bekövetkeztével, a szerettünk elvesztésének hírével kezdődik. Bennünk élő halottaink - HáziPatika. A lélektan ismeri a megelőlegezés, az anticipáció fogalmát is. Ez kezdődik el, amikor a szeretett hozzátartozónk súlyos betegségéről értesülünk, és tarthat hosszú hónapokon, akár éveken keresztül, a beteget ápolva, a lassú állapotromlását, szenvedéseit látva.
Értékelés: 8 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: Arkansasban egy aggódó apa bejelentette, hogy fia eltűnt. Vizsgálatot indított, amely feltárja a hazugságok sötét hálózatát és egy borzalmas felfedezést, amely halálosabb, mint azt a rendőrök valaha is elképzelték. A műsor ismertetése: Darren McCord (Jean-Claude Van Damme) lányával (Whittni Wright) és fiával (Ross Malinger) a Stanley Kupa egyik jégkorong-mérkőzésére megy. Amikor a stadionban hirtelen eltűnt lányát kezdi keresni, kiderül, hogy egy volt CIA-ügynök és terrorista csapata túszul ejtette a meccsre érkező amerikai alelnököt (Raymond J. Barry). Az emberrablók egymilliárd dollárt követelnek a mérkőzés vége előtt, vagy levegőbe repítik a több ezer emberrel zsúfolt stadiont. Versenyfutás kezdődik az idővel. Hirtelen halál: Az igazi bűnös / Marissa Wright. McCord megpróbálja megtalálni a lányát, kiszabadítani az alelnököt, s megakadályozni a terroristákat a véres tömegmerénylet végrehajtásában. Évadok:
Ezt követően – magyarázza a gyász folyamatát a tanatológus – az összeszedettség következik, a gyászoló kezébe veszi például a temetéssel kapcsolatos teendőket, feladatokat. A temetés után pedig mindenki azt hiszi, hogy a gyásznak vége is van, egy idő után türelmetlenné válik a környezet. A gyászoló ismerősei sürgetik a továbblépést, kilökik az illetőt az életbe, ez pedig helytelen. A mély gyász csak ekkor kezdődik. Az átlagos gyászfolyamat egy évig tart, ezalatt a gyászolónak segítségre van szüksége, de nem szabad betegségként sem kezelni a gyászt. Hegedűs Katalin páciensei között volt olyan, akinek háziorvosa szorongásoldót írt fel éveken át, teljesen fölöslegesen. Léteznek komplikált esetek, amikor például öngyilkosságot vagy egy gyermek halálát kell feldolgozni, ilyenkor elkelhet a szakértő segítség, a pszichoterápia. Általában fél évig tart Hegedűs Katalin elmondása szerint a mély gyász, ami viszont nem azt jelenti, hogy végig otthon ül magába roskadva a gyászoló. Sokkal inkább jellemző a hullámzó lelkiállapot, egyik pillanatban jókedvűnek tűnik, a másikban megtöri a szomorúság.
"Keresheted őt, nem leled, hiába" Nem véletlenül alakult ki a gyászév fogalma: bár ez egyénenként változik, de a veszteség teljes feldolgozásához általában körülbelül egy év szükséges. Ezalatt kell, lehet megélni minden olyan eseményt, amelyet eddig az elhunyttal közösen töltöttünk: lezajlik az első karácsony, születésnap, nyaralás, stb. nélküle. Az érzések kontrollálatlansága e szakaszban fokozatosan megszűnik, tudatos visszaemlékezéssé válik. A fájdalmas érzések átadják helyüket a jóleső, szép emlékeknek. A gyászoló egyre erősebbnek érzi magát, újra éled az életkedve is, tevékenyebb lesz és örömét leli a munkájában, az élet szépségeiben, és már nem érzi a halott elárulásának ezt. Látványos jele a jó irányba menő adaptációs folyamatnak, hogy átrendezi - mintegy újra birtokba veszi - az addig közösen lakott lakást, esetleg elajándékozza az elhunyt ruháit. A gyász nem betegség, de olyan krízis, amelyben az illető segítségre szorulhat. Már az is segíthet, ha beszélhet valakivel arról, hogy amit átél, természetes, nem vele van baj, nem ő a gyenge, hisztis, stb.
Átváltozás: metamorfózis; valamilyen lényeges tulajdonság csodás megváltozása, átalakulá istenek állat képében jelennek meg a földi ember előtt vagy emberek varázslat hatására állattá változnak. Kafka: Az átváltozás -. Ilyen Apuleius Az aranyszamár című regényének hőse Lucius, aki szamár képében kóborol a világban szerencsés megmeneküléséig vagy Kafka Az átváltozás című novellájának hőse, Gregor Samsa, aki bogárrá változik. Jelentős művek még Ovidius Metamorphoses című műve és Weöres Sándor Átváltozások című versciklusa. Györffy Miklós: A monologizáló Kafka; Kafka:Az átváltozás és Az idegen bűne és bűnhődése, Bp., 1990 (In: Polgárok és művészek. Metszet a ázadi német prózáról)
Szereplői fiktív személyek, mint ahogy a történetek tér és idő vonatkozásai is azok. Ennek ellenére valóságosnak hatnak, illetve valóságos szituációkat szemléltetnek. A reális világot elsősorban a hősök képviselik, akik általában elvont típusokat jelenítenek meg (legkisebb fiú, királylány stb. ). Az ábrázolt világ is sematikus, jók és rosszak párharca általában a jók győzelmével ér véget (sárkány, boszorkány, gonosz király legyőzése stb. A mese egy adott közösség morális ítéletét is kifejezi a történet kapcsán felmerülő problémás kérdésekben. Ezek alapján a mese tulajdonképpen a közösség vágyának megtestesülése az irodalomban, a kollektív tudat győzelme a nehézségek felett. Franz Kafka: Az átváltozás (tartalom) – olvasónapló - Műelemzés Blog. Ebben rejlik tanító szándéka. A mesék gyakran előforduló elemei a vándormotívumok (próbatételek, különleges tulajdonságokkal rendelkező segítők, varázsszerszámok, varázsszámok stb. Naturalisztikus: az élet árnyoldalait leplezetlen kíméletlenséggel bemutató. Naturalizmus: a XIX. század második felében kibontakozó művészeti irányzat, az irodalomban a valóság tökéletes és pontos leírását tekinti céljának, eszköze az aprólékos, részletező ábrázolás; Zola regényei és Maupassant novellái indítják az irodalomban.
Műveiben ezeket a felszín alatt működő rejtélyes, láthatatlan erőket és a tehetetlenül vergődő embert jelenítette meg. Szerinte az ember nem lehet önmaga, elvesztette emberi lényegét. Kafka keresi a szabadulás lehetőségeit, de ezekben ő maga sem hisz, mégis egyfajta menekülésként az írást választja. Franz Kafka - Könyvei / Bookline - 1. oldal. Az írót két egymással ellentétes törekvés vezeti: egyrészről meg akar szökni abból a világból melyben él, meg akar szabadulni minden kapcsolattól. Másrészt az az ember aki kiszakadt a társadalomból, kapcsolatokat keres, hogy visszataláljon a világba. Kafkának komor látásmódját két befolyásoló tényező alakította ki: az egyik apja zsarnoksága, a másik az, hogy az önként vállalt munkáját nyűgnek tekintette és szeretett volna szabad író lenni. Őt semmiféle irányzat, sem politikai, sem vallási, sem filozófiai irányzatok nem befolyásolták. Kafka elbeszéléseiben -általában- mindent a hős nézőpontjából láttat, egy szempontból. A hősök egy abszurd és különös fordulat révén egy fantasztikus, a mindennapi világtól teljesen eltérő irreális világba kerülnek (hasonlóképpen ábrázolta a világot Samuel Beckett Godot-ra várva című művében).
A szóképre jellemző átvitelből valóságos átváltozás lett, a képletes beszédből fantasztikum. Ez a fantasztikum a túlzás segítségével mutat rá egy látszatrend hazugságaira, Kafka megszenvedett élményeire. Kafkáról tudjuk, hogy a számára nyomasztó hivatali munkát nagy gonddal végezte, hogy zsarnoki természetű apjával megromlott a viszonya. Betegsége fokozta kisebbrendűségi érzését, sokszor úgy érezte, leteperi őt erőfeszítései hiábavalósága. Ezek a motívumok szorongásos álommá fokozódnak az Átváltozásban. A tisztes kereskedelmi utazó életének csődjét a rovarléttel együttjáró képzetek érzékelteik. Arra a veszélyre figyelmeztetnek, melyet ez a – már az átváltozás előtt – szörnyű lét jelent. Az átváltozás úgy is érthető, hogy Samsa elborzad önmaga torzulása láttán – elidegenedik önmagától – ez a deformálódás rovaralakban tárgyasul. A mű ilyen szempontból a felismerés tragikomédiája. Samsa a féregburokban ember módra érzékel, gondolkodik. Féreg voltát önmaga tapasztalja, de meg is kérdőjelezi.
Nehezére esik a felkelés, a bárminemű mozdulat. Mindent a régi módon próbál tenni, de bogár mivolta megakadályozza ebben. Megtudjuk, hogy reggel ötkor szokott kelni, hogy elérje a 6 órás vonatot, mert utazó ügynök. Kelmékkel kereskedik. Ebből tartja el a családját. Apját, akinek kisboltja tönkrement, s Gregor munkaadója hitelezett neki, anyját, aki asztmás beteg, s nem dolgozhat, s kishúgát, aki szépen hegedül, s szeretné támogatni a továbbiakban. De mivel még 7 órakor sem tud felkelni, megérkezik a cégvezető, s érdeklődik Gregor hogyléte felöl. Egyedül a kishúg érti meg bátyja helyzetét. Ennivalót hoz, akinek is furcsa felfedezés saját bogárléte: csak az állott, romlott ételek fogyasztása okoz élvezetet. rész: Felfedezi a család megváltozott életét: az apa munkát vállal: egy bankban, szolgaként (kifutó), az anya egy divatcégnek dolgozik, mindenféle modelleket varr, kishúga eladónő. A léte már elviselhetetlen a kishúga számára is. A szobájából elviszik a bútorokat. Nem tudja mire vélni a dolgokat.