Az Anyám és más futóbolondok a családból kapcsán is az lehet az egyöntetű érzése a nézők többségének, hogy telik az a rohadt idő. 5 évvel ezelőtt, 2015-ben mutatták be a magyar mozik Fekete Ibolya filmjét, amit nem csak rendezett, de forgatókönyvíróként jegyzett is. És habár megvannak a mozi hibái (még mai szemmel, nosztalgikusan nézve is), a retrospektív történetmesélése, a hibbant, de szerethető karakterei, a családi összetartás és a nézőben az a mélyről jövő érzés, hogy szívvel-lélekkel forgatták/vágták a filmet, elfeledteti velünk ezeket. Aki nem ismerné az Anyám és más futóbolondok a családból filmet, annak talán elég annyit mondani, hogy ez kvázi egy történelmi tabló a 20. századi Magyarországról. Persze nem erre kell majd hivatkozni szakdolgozatokban, de mégis a legfőbb eseményeket és történéseket (például boldog békeidők, Trianon, a csengőfrász, gulyáskommunizmus stb. Az anya és más futóbolondok a családból adbol port. ) szépen sorra veszi. Mindezt pedig egy retrospektív, visszatekintői elbeszélésben élhetjük át, ahogy egy demenciában szenvedő idős asszony mesélni kezdi az életét.
Anyám és más futóbolondok a családból (2015) - Kritikus Tömeg főoldal képek (13) díjak cikkek (12) vélemények (9) idézetek (3) érdekességek kulcsszavak (19) Kritikák, elemzések [] Mer kicsinek lenni Néha azért szaladnék a moziból. Leginkább akkor, amikor jönnek az ötvenhatos képsorok, és szól az Egmont-nyitány. Ez több az elviselhető közhelynél, és megvolt már a Szabó István-összesben, de ott jelentett is valamit. Ott mindig le is esett a vörös csillag, miközben szólt ez a zene, és tudtuk, hogy mire gondoljunk. Az anya és más futóbolondok a családból adbol teljes film. Itt nincs mire gondolni, csak arra, hogy ez ilyen szokott lenni, és olyat nem érdemes csinálni, amit már megszoktunk. [ Anyám és más futóbolondok a családból kritika Az Anyám és más futóbolondok nagyon erős érzelmi film, sokakat meg fog érinteni. Például engem, akinek volt egy nagymamája, aki – mint a filmben szereplő Berta – folyamatosan mesélt. [ Merj kicsinek lenni! – Anyám és más futóbolondok a családból Fekete Ibolya ritkán alkot, de műveiben akkor nem vonja ki magát a történelemből.
Különösen vicces film Fekete Ibolya legújabb alkotása. Különös, mert – idehaza főleg – nem szoktuk meg, hogy az évszázados siralmak, Trianon, háborúk, diktatúrák lehetnek háttér is, nem feltétlenül főszereplő. Ahogy általában minden családban. Mert az élet mindenhol zajlik, ugyanakkor a kormányok és érák, zsidótörvények és kitelepítések mind inkább csak keretet adnak annak, hogy felnövünk, családunk lesz, fotózkodunk a Margitszigeten, vagy hogy öregkorunkra elfelejtjük, milyen évszak is van éppen. Bármennyire is meghatározó a történelmi kor, amiben élünk, az igazán fontos mégis inkább személytől személyig terjed. "Jegyezd meg, fiam: sütőpor nélkül nem lehet nekimenni a háborúnak! " – mondja az öregkori demenciában szenvedő főszereplő a 21. században. De mégis milyen igaza van. Sütőpor igen, háború nem ( Sergő Z. 5 éves lett az Anyám és más futóbolondok a családból – műsorvízió. András: Merj kicsinek lenni! Filmtekercs). Az Anyám ugyan formailag sokkal "játékfilmesebb" elődjeinél, nem maradnak el a rendezőnő védjegyévé vált archív felvételek, a történet pedig nemcsak valós történelmi közegekbe van ágyazva, de a cselekmény nagy részét is az élet ihlette: a legtöbb jelenet vagy konkrétan Fekete Ibolya saját emléke "futóbolond" családjáról, vagy ismerősöktől hallott sztorik alapján íródott és csak néhol egészül ki fiktív szituációkkal.
Segíts te is a kibővítésében!
Fekete Ibolya filmjének karakterei semmivel sem őrültebbek más családok tagjainál, csak épp nekik kijutott két világháború, egy Trianon, a Rákosi-korszak, '56, majd Kádár. Fekete Ibolya filmjének legjobb pillanatai azonban távolról sem azok, amik a történelemleckét mondják fel. Hanem egyrészt a kerettörténet, amiben a végeredményt látjuk: két embert, akinek ezzel a múlttal és utórengéseivel kell élnie és egymással elbírnia; a flashback jelenetekből pedig azok, amik a sorsfordító, nagy pillanatok közt lassan csordogáló időben játszódnak. Index - Kultúr - Hozd el anyádat is!. Például, amikor Berta - a címben szereplő Anya - az ötvenes években egy pénztárcát talál az Állami Áruház lépcsőjén, és szembesül önmaga gyarlóságával. Vagy amikor csomagot kap Amerikából, és ahogy azok a kincsek megtalálják a gazdájukat. Vagy a madártej áhitata - kétszer kétféleképpen. A film sodrását elsősorban a humora adja, amit épp ezek a megrázó élmények cserzettek keserűvé, mélyebbé. Több olyan aranyköpést is hallunk, amik valamikor régebben akár szállóigévé is válhattak volna - azoknak, akiknek még emlékei voltak erről a korról.
Persze a néző számára lehetetlen elkülöníteni ezeket, talán még magának a címszereplő társaságnak is, hiszen az emlékezet is összekotyvasztja hosszútávon a valóst, hallottat és elképzeltet ( Dobi Ferenc: A rendszer változik, de a család örök, Filmtett). Az anya és más futóbolondok a családból adbol videa. Zseniális ötlet, hogy a visszaemlékezések során a szereplők eredeti archív felvételek, közismert régi filmrészletek alakjaiként tűnnek fel, vagy épp úgy tűnik, mintha régi fényképekről, képeslapokról lépnének a vászonra, nyomatékot adva a történet hitelének. A helyszínek – például a lepusztult körfolyosós pesti bérházak, lakások – hűen tükrözik a társadalmi állapotokat, a családi változásokat. A vissza-visszatérő őszi képek líraian jelzik a generációk váltakozását, az emberi lét törékenységét és mulandóságát, a születés és a halál végpontjai között csordogáló időt. Kifejezetten sikeres a korokat fémjelző tárgyi világ megteremtése (cigarettaszipka, retró úszódressz, elegáns kalapok, Lenin-szobrok és -képek, melóssapka és köpeny, lábra szíjazható görkorcsolya).