A ragadozók a farkas, a róka és a bagoly. Sarki fűz virága
Az Észak-európai országok éghajlatának a jellemzői Európa északi szegélyén, a skandináv államok, és Oroszország területén két éghajlat típus található. Az Észak-európai országokon áthalad az Északi-sarkkör, ezért a sarkkörtől D-re eső területeken a hideg mérsékelt (tajga) éghajlat, míg ettől északra szubartikus (tundra) éghajlat található. A hideg mérsékelt öv a szárazföldek eloszlása következtében csak az északi félgömböt fogja körül. Telek hosszúak és hidegek, míg a nyarak rövidek, de viszonylag melegek. A Földön ezen éghajlatán a legnagyobb az évi közepes hőingás mértéke, amely 33-70 °C. 36. A hideg övezet jellemzői - Lufi pukkasztó. Az erősen lehűlő szárazföldek fölött, nagy kiterjedésű, fagyos, magasnyomású légköri képződmények keletkeznek. Európában itt fordulnak elő az északi féltek legnagyobb hidegei (Ohmjakon (Kelet-Szibéria): –77, 8 °C). A csapadékhullás maximuma nyár elején van, de az évi 300-700 mm csapadék jelentős része télen hó, amelynek mennyisége a szárazföld belseje felé csökken. A kis párolgás miatt a 300 mm-es értékek is legalább közepes vízellátást biztosítanak.
Rövid nyarának "melege" március-áprilisi hőmérsékleti értékeinkkel egyezik. A rövid nyár idején a talaj felső rétege felenged, de 1 méternél nagyobb mélységben már állandóan fagyott. Az enyhébb időszakokban ezért gyakran mocsarak tarkítják a tájat. Állandóan fagyos éghajlat diagram. Ősz a tajgán A tundra Tajga és tundra területek Észak-Európában A Skandináv államok, azaz Norvégia, Finnország, Svédország, valamit Oroszország (Szibéria) területein található tundra és tajga éghajlat. Finnország területének egynegyede az Északi-sarkkör fölött fekszik, ennek következményeként a legészakibb részeken a Nap akár 73 napig nem nyugszik le nyaranta, és akár 51 napig nem kel föl telente. Finnország télen Északi fekvése ellenére Svédország legnagyobb részén mérsékelt égöv uralkodik, a Golf-áramlat által hozott melegnek köszönhetően. Svédország legészakibb, sarkkörön túlra nyúló részén az év téli szakaszában nem kel fel a nap, míg nyáron 24 órás napsütés jellemzi ezeket az északi vidékeket. A svéd tél Norvégia a legészakabbra fekvő ország a világon, melynek nem fagynak be partmenti vizei.
A tajga időjárási sajátosságai, csapadékmennyisége Erre jellemzően a napsugarak hajlásszöge kicsi, a nappalok ezért kifejezetten rövidnek mondhatóak. Északi szegélyén helyenként többnapos éjszakák is előfordulnak. Az erősen lehűlő szárazföldek fölött a sarki anticiklonokhoz hasonló, nagy kiterjedésű, fagyos, magasnyomású légköri képződmények jönnek létre (grönlandi és szibériai anticiklon). Itt fordulnak elő az északi félteke legnagyobb hidegei (Ohmjakon (Kelet-Szibéria): –77, 8 °C). A nyár rövid, de viszonylag meleg, ezért az évi közepes hőingadozás itt a legnagyobb a Földön (33-70 °C). Az éves csapadékösszeg alapján jól elkülöníthető a tajga két típusa: a hideg-óceáni (csapadékosabb) és a hideg-kontinentális (szárazabb). Állandóan fagyos éghajlat diagramm. A csapadékhullás csúcsértéke a nyár elejére jut, de az évi 300-700 mm csapadék jelentős része hó, amelynek mennyisége a szárazföld belseje felé csökken. A kis párolgás miatt a 300 mm-es értékek is legalább közepes vízellátást biztosítanak. Bár a csapadék viszonylag kevés, az éghajlat nedvesnek számít, mert a hideg miatt a párolgás is csekély.