-Márai Sándor- Egy madár ül a vállamon, Ki együtt született velem. Már oly nagy, már olyan nehéz, Hogy minden léptem gyötrelem. Az enyhe, kora tavaszias időben új erőre kapott a természet, egyre több kora tavaszi virág bontogatja szirmait. Az elmúlt időszak enyhe, tavaszias időjárásának köszönhetően sok helyen szirmot bontottak az év első virágzó növényei, melyet lelkes felhasználóink is megörökítettek. Hóvirág Németh Petra fotója, köszönjük! Anubisz64 fotója Győrből, köszönjük! Kiefer Béla fotója a Mecsekből, köszönjük! Bodrogi Attila fotója Hódmezővásárhelyről, köszönjük! Virágzik a krókusz és a téltemető is Kocka55 fotói Hegyeshalomból, köszönjük! Pócsai Sándor Dávodon készült fényképe, köszönjük! A 30 legszebb magyar vers. Jolanda48 fotói Debrecenből, köszönjük! Kiss Csaba fotója a Mecsekből, köszönjük! További képek az éledező természetről itt és itt tekinthetők meg. Borítókép: Kiss Csaba Súly, súly, súly rajtam, bénaság, Ellökném, rám akaszkodik, Mint egy tölgyfa a gyökerét, Vállamba vájja karmait. Hallom, fülemnél ott dobog irtózatos madár-szíve.
Most már értelek. Pörös felek szemben álltunk, de te szintén más ügyben, más talaj felett tanuskodtál, mint én. Már értelek. Mit érsz vele? Babits mihály legszebb versei gyerekeknek. A mult tüntető menete elvonult, a lomb lehullt s a fájdalom ágai benned, mint mindenkiben, elkövesednek az aláomló évek, évadok, rétegek, szintek és tagok óriási nyomása alatt. Akár egy halom hasitott fa, hever egymáson a világ, szoritja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s igy mindegyik determinált. Igy él a gazdag is, szegény is, igy szenvedünk te is meg én is s még jó, ha az ember haragja nem az embert magát harapja, hanem valaki mást, dudás a fuvolást, én téged és engemet te, – mert mi lenne, mi történhetne, ha mindig magunkba marna az értelem iszonyu karma? S ha már szólok, hát elmesélem, – villamoson egy este a Széna téren találkoztunk. Kalapot emeltem, talán nyeltem, köszöntem és te csodálkozva vettél észre. S még ottan egy pillanatig szórakozottan eltünődtem, – hiszen lehetnénk jóbarátok, együtt mehetnénk a kávéházba s teát kavarva, szépet, jót, igazat akarva beszélgethetnénk irodalomról, vagy más ily fontos emberi lomról és telt szavadra, mit óvatosan vetnél a latra, utalván a tapasztalatra, indulatom messze ragadna, te – hozzátéve: "Szivedre ne vedd" – leintenél, mint az öregebb, mint az apám s én bosszankodnék, de nem mondanám.
A csillagok örök forgása néked forogés hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dologa te bünös lelkedért. Ó hidd el nékem,... Hajnalka volt az édesanyám, hajnalra születtem én. S lelkemben már ily fiatalon nincs hajnal, semmi remény, nincs hajnal, semmi vidámság, nincs hajnal, nincsen öröm. Hajnalka volt az édesan...