A Sion-hegy alatt egy epikus, szinte balladai vers, amely egy kis történetet mesél el. A beszélő szeretne visszatalálni az Úrhoz, de a visszatalálás, a beteljesülés öröme elmarad. A költő és Isten a Sion-hegy alatt találkozik. Az Úr alászáll a hegyről, megmutatja magát, kitárulkozik. A lírai énnek van rá fogadókészsége, hiszen szeretné megtalálni Istent. De mikor látja Őt, nem tudja, hogy ki ez a szép öregúr, nem jut eszébe a neve. Ez a kínzó hiányérzet határozza meg a vers hangulatát. A költő nem tudja felhőtlen befogadással, gyermeki egyszerűséggel megtalálni az Urat. Tudja, hogy ki Isten, de nem emlékszik a nevére. Ady Endre: A Sion-hegy alatt | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. A "rongyolt" lélek elfelejtette a nevet, amelyen Istent meg kell szólítani. Pedig tudja, hogy tudja a nevét, mégsem jut eszébe, ezért marad el a beteljesülés. A lírai én mégis áhítozik Isten után, mégis ki akarja mondani, fel akarja idézni Isten nevét. Végül kudarcot vall, ami megrázó élmény a számára. Hiába vár az Úr, az istenkereső lírai én és az általa keresett Isten között nem jön létre a személyes találkozás, ezért Isten távozik, és a magára maradt beszélő kétségbeesik.
Borzolt, fehér Isten-szakállal, Tépetten, fázva fújt, szaladt, Az én Uram, a rég feledett, Nyirkos, vak, őszi hajnalon, Valahol Sion-hegy alatt. Egy nagy harang volt a kabátja, Piros betűkkel foltozott, Bús és kopott volt az öreg Úr, Paskolta, verte a ködöt, Rórátéra harangozott. Lámpás volt reszkető kezemben És rongyolt lelkemben a Hit S eszemben a régi ifjuság: Éreztem az Isten-szagot S kerestem akkor valakit. Megvárt ott, a Sion-hegy alján S lángoltak, égtek a kövek. Harangozott és simogatott, Bekönnyezte az arcomat, Jó volt, kegyes volt az öreg. Ráncos, vén kezét megcsókoltam S jajgatva törtem az eszem: »Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr, Kihez mondottam sok imát? Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem. Ady a sion hegy alatt. « »Halottan visszajöttem hozzád Én, az életben kárhozott. Csak tudnék egy gyermeki imát. « Ő nézett reám szomorún S harangozott, harangozott. »Csak nagyszerű nevedet tudnám. « Ő várt, várt s aztán fölszaladt. Minden lépése zsoltár-ütem: Halotti zsoltár. S én ülök Sírván a Sion-hegy alatt. 2017-12-06
Az istenes Ady (Bevezetés) 5 Az Illés szekerén (Az Illés szekerén) 19 A nagy Kéz törvénye (Vér és arany) 20 A Krisztusok mártirja (Új versek) 21 Szüret az Athosz-hegyen (Az Illés szekerén) 22 Pap vagyok én (Vér és arany) 24 A Nincsen himnusza (Az Illés szekerén) 25 A Sátán kevélye (A menekülő Élet) 26 Júdás és Jézus (Vér és arany) 28 Az Anti-Krisztus útja (Szeretném, ha szeretnének) 29 Sötét vizek partján (Vér és arany) 30 Sírni, sírni, sírni (Vér és Arany) 31 Álmom: az Isten (Az Illés szekerén) 32 Egy templom-alapító álma (A Minden-titkok versei). 33 Egy avas kérdés (Szeretném, ha szeretnének) 35 Az Isten-kereső lárma (A Minden-titkok versei) 36 Egy megiratlan naplóból (Szeretném, ha szeretnének) 37 Rendben van, Úristen (Szeretném, ha szeretnének) 39 Az éjszakai Isten (Az Illés szekerén) 40 Krisztus-kereszt az erdőn (Az Illés szekerén) 41 A Sion-hegy alatt (Az Illés szekerén) 42 «Ádám, hol vagy?
123 Gyűlölet és harc (Ki látott engem? ) 125 Szent Lélek karavánja (A Magunk szerelme) 127 A megőszült tenger (A menekülő Élet) 129 Az Idő rostájában (Ki látott engem? ) 131 Emlékezés egy nyár-éjszakára (A halottak élén) 132 Torony az éjszakában (A halottak élén) 134 A Titok arat (A halottak élén) 136 Már előre rendeltettem (A halottak élén) 137 A csodák föntjén (A halottak élén) 138 A szenvedésnél többet (A halottak élén) 140 A némulás bosszúja (Az utolsó hajók) 141 Mai próféta átka (A halottak élén) 142 Ésaiás könyvének margójára (A halottak élén) 142 Élünk vagy nem?
-ban a találkozás lehetősége villan fel, de hiába találkoznának, a lírai én elfelejtette a "szép, öreg úr" nevét és elfeledte a régi gyermeki imát. Paradoxon képek jelennek meg: "halottan visszajöttem", "életben kárhozott". A a találkozás végérvényes meghiúsulását fejezi ki a "vár" passzív ige ismétlése, az "ül" passzív ige megjelenése illetve a "Halotti zsoltár", ami az ember életében az utolsó zsoltár. A versnek 2 kulcsszava van, ami átszövi a költeményt, ez a vár és a keres. A vár, az Úr alakjához kapcsolódik, a keres pedig a lírai énhez. Mindkét ige cselekvése a másik felé irányul, de nem valósul meg. A sion hegy alatt ady 2017. Ennek a meghiúsulásnak a magyarázata a szereplők alakjában keresendő. Az Úr, nem szokványos képben jelenik meg, nagyon meghökkentő módon. Ady profán, hétköznapi szavakkal illeti őt: borzas, foltos kabátú, Isten-szagú. Groteszk képet fest Istenről. A lírai én pedig egy bizonytalan, megviselt alak, amire a "rongyolt lelkű" illetve "reszkető kezű" kifejezések utalnak. Mindkettejük, közös tulajdonsága, hogy rendkívül magányosak.