Líra: Az egyik mûnem. Az idetartozó irodalmi alkotások legfôbb sajátossága, hogy elsôdleges témájuk az egyén, az én világa, a belsô lelki világ: az én válasza a valóság bizonyos kihívására. A lírikus nem a világot jeleníti meg mûvében, hanem önmagát, amint találkozik a valóság dolgaival, s kifejezi mindazokat az érzelmeket és gondolatokat, amelyek e találkozás során lelkében keletkeztek. A lírai költemény legtöbbször verses monológ. A lírai formák általában a rövid mûfajok körébe tartoznak (novella, elbeszélés). Irodalom - 8. osztály | Sulinet Tudásbázis. A hagyományos lírai mûfajok (pld. elégia, óda, himnusz, dal) az irodalom története során rengeteget változtak. A modern lírai alkotások zöme e hagyományos műfajok körébe nem sorolható, bár tematikai, hangnembeli vagy formai sajátságaik sokszor hasonlóságot mutatnak e műfaji előzményekkel. Epika: Az egyik mûnem, legjellemzôbb sajátossága, hogy bennük a külvilág áll az ábrázolás középpontjában, s nem a lélek belső világa. Alapvetően monológikus formájúak, tehát egy "elbeszélô" mondja el a történetet.
Források [ szerkesztés] Az epika - Sulinet Tudásbázis További információk [ szerkesztés] Műnemek és műfajok rendszerezése Archiválva 2020. augusztus 3-i dátummal a Wayback Machine -ben Kapcsolódó szócikkek [ szerkesztés] Líra Dráma
A drámai alkotások kifejezésmódja a párbeszédekre épül, mely lehet verses vagy prózai formájú is. A különböző színpadtechnikai eszközök által válhat teljessé a befogadás folyamata: nagyban befolyásolhatja értelmezésünket a zene, a színészi játék, a jelmezek és a díszletek. A dráma műnemébe tartozik a tragédia, a komédia és a színmű műfaja. Most már látod, hogy a sok-sok szépirodalmi művet formai-tartalmi hasonlóságaik alapján csoportokba, műnemekbe rendezhetjük. Ezekben további alcsoportokat, műfajokat különíthetünk el. Sokféle szempont lehet műfajteremtő, például a tartalom, a terjedelem vagy a forma. Sokszor 1-1 alkotást nem lehet egyetlen műfajba sorolni, ilyen művek például a balladák. Láthatod, hogy az irodalomban nincsenek végleges szabályok, változatlan művészi alapformák: például a romantikus és a kortárs irodalomban is gyakran elmosódnak a műnemek és a műfajok éles határai. Epika líra dráma zanza tv. A szépirodalom ezerarcú. Időtől, helytől, műfajtól függetlenül formálhatjuk általa világképünket, mélyíthetjük a világról alkotott ismereteinket.
Jellemző felosztási szempont a ritmikai forma alapján történő elkülönítés is, amely az epikát a verses epika és a prózaepika két nagy csoportjára bontja. Ez utóbbi a polgári regény megjelenése után vált általánossá a felvilágosodás korát követően. Az epikus művek harmadik jelentős osztályozási elve az elbeszélői nézőpont különbségeit veszi alapul. Az epikus művek legnagyobb csoportjára a szerzői (auktoriális) elbeszélés jellemző, mikor az elbeszélő egyfajta mindentudó narrátorként mindenről beszámol, a cselekményen kívül a mű hőseinek érzelmeiről, gondolatairól is. 8.1.1 Epika, líra, dráma | A szövegfeldolgozás elmélete és gyakorlata alsó tagozaton. A szerzői elbeszélés egyik válfaját a harmadik személyű előadásmód kizárólagossága jellemzi. Ennek két alfaja közül a homofonikus elbeszélésben a szerző világképe, értékrendje uralkodik, a polifonikus elbeszélésben a mű több hősének világképe és értékrendje külön szólamként, azonos súllyal szerepel. A szerzői elbeszélés másik változatában nem csupán a szerző értékrendje érvényesül, hanem olykor egyes szám első személyben, énformában, ún.
Az epizódnak sokféle funkciója lehet. Szerepe lehet a feszültség növelése vagy éppen csökkentése, a szereplők jellemzésének elmélyítése, vagy egyes mellékkörülmények tüzetesebb megvilágítása. Az epika előadásmódja szinte kizárólag múlt idejű; a jelen vagy jövő idő szinte kizárólag rövidebb betétekben, ill. egyes kis formákban bukkan elő. Műfajai [ szerkesztés] Az epikai műnem keretébe tartozó műfajok többféle szempontból osztályozhatók. Irodalom - 6. osztály | Sulinet Tudásbázis. A legáltalánosabb felosztás terjedelmi jellegű, s a nagyepikát, közepes epikát és kisepikát különbözteti meg. Eszerint a nagyepika az emberi életet a maga teljességében, a társadalmi-természeti viszonyokkal való bonyolult összefüggésben ábrázolja, sokoldalúan jellemzett fő- és mellékszereplőkkel. A nagyepika reprezentatív formái az eposz és a regény. A közepes epika körébe a hosszú elbeszéléseket vagy kisregényeket sorolhatjuk. A kisepika a valóságnak egy-egy részletét, szűkebb vonatkozását ragadja meg. Legjellemzőbb műfajai a novella, mese, monda, legenda, karcolat, adoma, anekdota, stb.
Kattintson a Megosztás és tegye nyílvánossá Ezt a ranglistát a tulajdonos letiltotta Ez a ranglista le van tiltva, mivel az opciók eltérnek a tulajdonostól. Bejelentkezés szükséges Téma Beállítások Kapcsoló sablon További formátumok jelennek meg a tevékenység lejátszásakor.
Az epika és a líra mellett az irodalom harmadik műneme a dráma (a dráma görög eredetű szó: cselekvést jelent). Tárgya a külvilágból merített esemény, eseménysor. A történéseket, a szereplők gondolatait, jellemző tulajdonságait, egymáshoz való viszonyát az alakok cselekedeteiből, a párbeszédekből (dialógusok) és magánbeszédekből (monológok), valamint a taglejtésekből (gesztusok) ismerjük meg. A drámaíró tehát nem elbeszél egy történetet, mint az epikus, hanem megjelenít: hőseit beszélteti és cselekedteti. A dráma eredetileg színpadra szánt alkotás. A dráma és a színpad kapcsolatából következik, hogy a drámai művekből hiányzik a tárgyleírás, a táj- és környezetrajz, a külső jellemzés; mindezeket rövid, zárójeles szerzői utasítások, a díszletek, a kellékek és a színpadon látható színészek pótolják. A drámai alkotások – a reneszánsz kortól kezdve – felvonás okra, nagyobb szerkezeti egységekre tagolódnak; a felvonások egy-egy zártabb cselekményegységet foglalnak magukban. A jelenet ek kisebb szerkezeti egységek a felvonásokon belül.