A Rákóczi-féle szabadságharc - YouTube
Rákoczi féle szabadságharc( 1703-1711) A szabadságharc előzményei [szerkesztés] I. Lipót császár uralkodása idején Magyarország török uralom alóli felszabadítása az 1699-es karlócai békével befejeződött. Az új állami berendezkedésben azonban a magyaroknak alig jutott szerep. Ezt belátva a magyar rendek már 1687-ben lemondtak a szabad királyválasztás jogáról és elfogadták a Habsburg-ház trónöröklését is. 1701-ben az önállósodni vágyó II. Apafi Mihályt elfogták és lemondatták erdélyi fejedelmi címéről. A Rákóczi-féle szabadságharc - YouTube. Erdély 1690-ben újra a Magyar Királyság része lett, de közigazgatásilag különállt az ország többi részétől és a Habsburg király által kinevezett kormányzó irányította. [2] A parasztságot elsősorban a háború szenvedései és a rendkívüli terhek fordították a Habsburg uralom ellen: 1697-ben Tokajban parasztfelkelés robbant ki, amit a császári és nemesi csapatok levertek. Azonban az udvar és a nemesség között is romlóban volt a kapcsolat, ugyanis a törököktől visszaszerzett területeken csak azoknak voltak hajlandóak birtokokat visszajuttatni, akik igazolni tudták jogosultságukat valamilyen dokumentummal, illetve képesek voltak megfizetni a birtok értékének 10%-át (fegyverváltság-ius armorum) az átvételért cserébe.
E sok szenvedéshez járult még a hivatalokban és az adó kivetésénél elkövetett rengeteg visszaélés és mindenfajta csalás: az őrségeket annyira megsokszorozták, s ezek oly mértékben kegyetlenkedtek, hogy azok, akik a közrendeleteket megsértették, a büntetéstől és fenyítéstől való félelmükben és elvesztve minden reményüket a kegyelemre, kénytelenek voltak elrejtőzni az erdőkben és hegyekben. Munkácsi hercegségem jobbágyai is ezek között voltak. Ez év [1703] kora tavaszán először elküldtek hozzám Lengyelországba egy Bige László nevű embert egy orosz pappal, megtudakolni, vajon élek-e még. Rákóczi file szabadságharc. A határon bolyongtak, s amikor végül bizonytalan hírekből meghallották, hogy Brezanban él néhány magyar, arrafelé vették útjukat és ott hosszú keresés után megtaláltak engem. Előadták nekem a nép végső nyomorát, a kétségbeesést, mely arra sürgeti őket, hogy fegyvert fogjanak, ha állapotukat megszánom és bármiféle segítséget ígérek nekik. Hogy [a spanyol örökösödési háború miatt] csak kisszámú császári csapat tartózkodik az országban a helyőrségek kivételével, hogy a Montecuccoli-ezred már meg is kapta a parancsot az indulásra és útban van Itália felé, s ezért ha akármilyen kis segítséget nyújtanának nekik, könnyű lenne fegyverfogásra bírni a lakosságot, hogy a nemesség kétségkívül csatlakozna a vármegyék állította csapatokhoz, amelyek ez idő szerint szétszóródtak az egész országban, mert erőszakkal besorozták őket […].