A technikának hála az élet számos területén elképesztő előrelépések történtek az 50 évvel ezelőtti állapotokhoz képest. A kommunikációs csatornák megnyílása a legszembetűnőbb jelenség, de nem ez az egyetlen változás. A "bezzeg az én időmben" és a "régen minden jobb volt" szlogenek valójában nem teljesen alaptalanok: lássuk, mi is az, ami negatívan változott az elmúlt fél évszázadban! Könnyebben elmélyültek a kapcsolatok Ma egyetlen mobiltelefon segítségével több szálon chatelhetünk egy időben, ezzel viszont sokan kiváltják a személyes találkozókat. Pedig egy videóbeszélgetés sem pótolhatja azt a közelséget, amit egy valódi találkozó nyújt! Ezért nemcsak a barátságok, de a munkahelyi kapcsolatok is felületesebbek, a kommunikáció fő csatornája nem a beszéd, hanem az online tér. A randiappokban alaposan szűrhetők a lehetséges befutók fotó alapján, illetve korra, magasságra és érdeklődési körre is szűkíthetünk. Sok társkeresőnek nem számít semmi más, csak az, hogy a virtuális platformon szimpatikus fotókkal rendelkező, hasonló Facebook like-okkal rendelkező egyént találjon.
A legkevésbé kényelmetlent, a legkevésbé "kudarcgyanús" kapcsolatot választják, és az sem túl biztos sokszor. Az önértékelés zavarai miatt van, hogy nem igazán mernek klasszikus értelemben randevúzni. Az online térnek hihetetlen jelentősége lett, hiszen az egy kényelmes terep. A személyes találkozásokkor mindennek nagyobb súlya van. Régen minden sokkal lassúbb volt. A szerelmesek leveleztek. Egy-egy levél eljuttatása hosszú időbe, hetekbe telt. A levelek után személyesen találkoztak, aztán megint leveleztek, ha úgy hozta a sors. Ma minden sokkal gyorsabb, elkopott a szavak jelentősége. Ma már elég egy emoji, amivel ki lehet bújni a felelősség alól, nyomatékot lehet adni a messengeren leírt mondanivalónak. Hol ismerkedtek egykor, és mi ma az ismerkedés színtere? Régen voltak bálok, táncház, ahol nem lehetett elbújni, fel kellett vállalni önmagukat. Ma is vannak táncos helyek, ahol ezt meg lehet tenni. Szoktam is javasolni zárkózott pácienseknek, hogy menjenek el megnézni egy salsa klubot.
Ennek okait pedig mindenki jól ismeri. A klímaváltozás, a járvány és még számtalan más tényező befolyásolta globálisan az árakat, ezekről pedig a vezető multik sem tehettek igazán. Ha csak az oly népszerű Apple, például az iPhone vagy a Macbook termékeit nézzük, akkor már ezek leírásában is kiemelten szó van a fenntartható gyártásukról. Sőt az Apple vállalat eleve a legfenntarthatóbb zöld cégek között szerepel, vagyis kiemelten odafigyel a környezetvédelemre és a fenntarthatóságra. Sőt a jelenlegi állás szerint talán pont az ilyen cégek tudják fékezni és stabilizálni valamennyire ezeket a drasztikus változásokat. Néhány éve olyan szintű információs megcsömörlés jellemzi a társadalmat, hogy ez lassan krízissé változott. Az emberek egyszerűen már nem tudják eldönteni, hogy mi igaz és mi ferdítés. Ez pedig egyenesen hozza azt a bizonytalanságérzést, hogy lassan mindent megkérdőjeleznek még a saját identitásukat, sőt céljaikat is. Márpedig magabiztosság és stabil önértékelés nélkül nehéz kiegyensúlyozottnak és boldognak lenni.
Most viszont már szinte "trendik". Hétköznapi bosszúságok Emlékszem anyura, hogy utálta a vastag üveges üdítőket cipelni a közértből. Emlékszem, milyen rettegve figyeltem, amikor apu szódapatron cserélt (aminek a beszerzése is elég macera volt), mindig féltem, nehogy felrobbanjon, ami egyébként a habpatronnal meg is történt szülinapunkon, bár akkor inkább mókásnak találtuk, hogy mindenkit tejszínhab borított. Emlékszem az idős nénik horgolt nejlonszatyraira, a jellegzetes, színes, csíkos műanyagtáskákra, amikhez hasonlóakat most dobott piacra az egyik bútorgyár chipses zacskók újrafelhasználásával. "Kedvencem" az összezárható, mindenbe beleakadó fémkosár volt. Brrrr. Az első iskolai táborokra még szappanokat csomagolt anyukám, a Caola szappan fenyőillata örökre bevésődött. Milyen nagy dolog volt, amikor az egyik osztálytársam tusfürdővel jelent meg! Talán Ausztriából hozta, nem tudom, az biztos, hogy Das Dusch márkájú volt, furcsán nyíló kupakkal. Anyu szappanmániája viszont sokáig megmaradt, egy ideig az angliai rokonok szállították neki a Camay-szappanokat, akkor az volt a csúcs, meg a német Fa és a 8x4.
A konyhai robotgép nem megy el tíz évet, cserébe nem kell mellette tölteni a napot, mert magától bedagasztja a kenyeret, és a tévét sem egy életre vesszük, ellenben mi mondjuk meg, mikor mit néznénk rajta. De persze, nekem is sokkal könnyebb beülni reggelente a 22 éves Astrába, ha előtte elmormolom, hogy szarok a modern Opelek.
Az egyetemnek nekifutottam, de egy félév után abbahagytam, mert nincs rá elég pénzem. Egyetem idejére a kapcsolataim effektíve nem voltak, és most jönnek az elvárások, hogy kezdjek valamit magammal, dolgozzak, keressek munkát. Visszagondolva szopás az élet, amióta az eszemet tudom. Nem mennék vissza sehova eddig és nem várom a jövőt. 15:05 Hasznos számodra ez a válasz? 4/10 Blade Bone válasza: Visszamennék az emberiség kezdetéhez és rendetb.. nék, ha már a sok buta képtelen volt rá. Nem tetszik amit művelnek itt ezek a vezetőnek kikiáltott fejek, akik ahelyett, hogy gyerekkorukban a szőnyegen többet játszottak volna, most felnőtt korukra teszik ezt húsvér emberekkel.. Ez az élet ami most van, egy nagy vicc! 2016. 15:37 Hasznos számodra ez a válasz? 5/10 anonim válasza: Ilyen értelemben ez nagyon személyiségfüggő. S persze mindenkinek máshogy alakul élete. Nekem folyamatosan egyre jobb saját nézőpontjaimnak. 15:57 Hasznos számodra ez a válasz? 6/10 anonim válasza: Én szívesen mennék vissza 2009 és 2010-be 2017. ápr.
Log in or sign up to leave a comment level 1 Tudom, hogy utálni kell őket és mint Orbán (nem a válogatott) hobbiját utálom is, de amit villantottak a hatvanadik perc után... Na azzal elnyerték a lelkesedésemet. Nem is az első, hanem a második góllal. Sok év után nem a teljes kifulladást és feladást láttam. Szóval ez a 2-3 vereség szerintem nem volt rossz eredmény. Ja, és Dzsudzsákot nem is szeretném többet látni. level 2 Dzsudzsákot azóta nem szeretem látni, amióta a menedzsere elhitette mindenkivel, hogy topligás klubok sora keresi, majd elment a Macskahalacska nevű 10 éve létező klubba. De a belgák elleni 4-0 után visszarángatta a csapatot, hogy igenis köszönjék meg a szurkolóknak hogy eljöttek. level 1 Ezt nem volt szabad megnyerni. Mint a régi viccben: GRATULALUNK A GYOZELEMHEZ STOP SOK SIKERT A DONTOBEN STOP GAZ STOP OLAJ STOP level 1 Ha nem kaptunk volna 3 gólt, nyertünk volna. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! © : hungary. level 1 Meglepően jók vagyunk, ennyire lelkes magyar csapatot még nem láttam. 3-0 után így feljönni, hihetetlen level 2 Nem, ők most tüntikét szerveznek.
level 2 53 millió burmai felsírt valahol level 2 egyrészt ugye Burma másrészt épp ez az, kisebb ország -> kevesebb aktív eset -> könnyebb duplázódni, mi mégis verjük őket de ha a konkrét új esetszámokat nézed, akkor is kemény a helyzet level 1 · 2 yr. ago r/maszktalanok tuljadonosa level 2 Az aktuális számok mindig a 7-14 nappal ezelőtti megfertőződéseket mutatják.
Az ófelnémet wapen vagy wafen szónak eredetileg volt 'kard' jelentése is, amelyet "wafen! ", azaz "Zu den Waffen! " (Fegyverbe! ) vészkiáltásként is használtak, de a pajzsot csak ritkán értették alatta, noha a 12. század végétől a Wappen (fegyver) szót kezdték már használni pajzs (Schild) és pajzsjelvény (Schildzeichen) értelemben is. Közép-Európában a csatakiáltások nem eresztettek mély gyökeret. A történeti forrásokból ismert magyar csatakiáltások sem jelentek meg az államcímerben. A merseburgi csata leírója Liudprand szerint a honfoglaló magyarok "hui, hui" [és "Huj, huj, hajrá! "] csatakiáltással rohantak az ellenségre (egyes források szerinti jelentése: "Gyorsabban, gyorsabban"). Anonymus szerint az ősmagyarok csatakiáltása az Isten Isten volt. Ez mindmáig megmaradt a koccintáskor. Peter Suchenwirt, osztrák címerköltő Zára 1337-es ostromáról megírta, hogy a magyarok ott Magyarország jelszó alatt índították a támadásaikat. Ő írta meg versben a hurrá csatakiáltást is: "Hurta, Hurta Ungerlant, / Dein chrey den pesten ist bechant", azaz "Hurrá, hurrá Magyarország, nevedet a legjobbak ismerik", ahol a hurta nem csatakiáltásként szerepel, hanem címerrel kapcsolatban.