A Nagy Boglárka által megszerkesztett, A bilincs a szabadság legyen című, több mint 900 oldalas levelezésben a közösen átélt házasélet mélységei és magasságai bontakoznak ki sorról sorra az olvasó előtt. S nem csupán szerelmi és házaséletüknek leszünk tanúi e könyvben, hanem annak a kornak is, mely túlélte a háborút, s amely annak súlyos traumáitól szenved. (Lásd Polcz Alaine Asszony a fronton c. regényét. ) "... dühös voltam magamra, hogy így hozzád szoktam. " (Mészöly Miklós) Az író házaspár mindkét tagja rendkívül erős személyiség volt, ami abszolút kitűnik a levelekből. Index - Kultúr - Közös kiállításon újra találkozik Mészöly Miklós és Pilinszky János. Mészöly öntörvényű, Polcz Alaine pedig "hiperrealista látással megáldott realista" volt – ahogy Nádas Péter (a házaspár közeli barátja) az utószavában fogalmaz. A levelezés, a könyv közös életük lenyomata: arról számolnak be egymásnak távollétükben, van-e pénzük, miből fognak megélni, milyen munkát vállalnak, mit esznek, mivel telnek a mindennapjaik, és hogyan éreznek távollétükben egymás iránt. Egy hihetetlenül éles kordokumentum ez, melyből egy rendkívül erős szerelem bontakozik ki szemünk láttára.
Alaine legnagyobb meglepetésére Amy is bevallotta, hogy írt hozzá egy verset, amikor együtt nyaraltak Visegrádon, és ő az ablakban ült, alkonyodott, és a kezére esett a fény. Az interjú felvétele végül elveszett, de Alaine sosem felejtette el ezt a beszélgetést, és haláláig közeli barátja maradt Weöres nek. "De számomra lehetetlen volt Sanyikával a találkozás. Én a költészetét szerettem. Hogyha ő valóban szeretett, nem tudom, mit szeretett bennem. Mészöly Miklós Ambrus Lajos - Prágai Tamás pdf - hostsuarebas. Számomra sohasem volt valóságos emberi lény, számomra Sanyika nem volt férfi. Sokat tűnődtem rajta. Mintha ő lett volna az a manó, akit megfognak egy szőrcsipesszel. Igen ám, csakhogy ez a manó hatalmas szellemiség is volt. Ezt a szellemiséget szerettem, a verseit szerettem, és a gyermekességét is szerettem. De mindezt úgy, mint látványt, úgy, mint az életnek egy játékát – ámulva néztem" – írta róla. A cikk az ajánló után folytatódik Mentes Anyu szakácskönyvek Nemes Dóra újságíró, a Mentes Anyu márka és közösség megálmodója, de mindenekelőtt kétgyerekes anyuka.
És ha ez az eset áll fenn, akkor ő a dialógusok megírásához speciális technikákat javasol. Ezek egy része egyeseket vitára késztethet. (Például e sorok szerzőjét is. ) De hát ez így van rendjén. Az Igen, ismétlem, nem afféle kezdő írók kézikönyve. „A szeretettel is lehet pusztítani. Most már világos.” | Új Nő. Írástechnikai tanácsadó Olyan szövegek kaptak helyet benne, amelyek nagyobb részében Vámos Miklósnak a prózaírással és -olvasással kapcsolatos megállapításai és elgondolásai olvashatók, kisebb részében pedig egyéb feljegyzések. Például a zenészi pályájáról és bizonyos családi vonatkozásokról, továbbá eszmefuttatások többek között a mesterséges intelligencia vagy a könyvvásárok természetéről. Nem mellesleg viszonylag sok szó esik benne Beatles-dalok fordításáról és eljátszásáról, úgyhogy már csak ezért is tekinthetjük indokoltnak e recenzió Lennonra utaló bevezetőjét. Az Igen tehát legalább annyira esszékötet, mint amennyire írástechnikai tanácsadó. (Sietve hozzáteszem, a kettő természetesen nem zárja ki egymást. ) Utóbbit tekintve egyik legfontosabb megállapítása pedig az, hogy a fölsorakoztatott javaslatokat szabadon kell kezelni: "Figyeljetek rám.
Az őszi tájban izzó galagonya képét Weöres Sándor egy életre a gyerekek emlékezetébe véste, pedig a verset nem óvodai memoriternek, hanem szerelmi vallomásnak szánta. Esetlen léptekkel halad az utcán. Megbotlik a felszakadt járda hasadékában, de megy tovább, mintha mi sem történt volna. A gondolatai máshol járnak, nem a fölé magasodó, évszázados falak között. A szája hangtalan szavakat formáz, talán egy vers szövegét mormolja, talán elpróbálja magában, hogy mit fog mondani, ha belép az főigazgató irodájába. A könyvtárba érve egyenesen oda tart. Mielőtt bekopogna, lenyomná a kilincset és belépne, tétovázik, ellenőrzi a zsebében lapuló kötetet, kócos hajába túr. Az irodában egy nő ül. Ismeri a nőt, látta már sokszor, de nem tudta, hogy itt találja majd. A nő kérdi, segíthet-e. Megáll az idő, eltűnnek körülötte a tárgyak, a talaj a lába alól, a teste, ami mindig is túl szűk volt rá, és csak a nő marad. Egy pillanatra megérinti a világmindenség örökkévalósága. A galagonya Weöres Sándor harminchárom éves, Baumgarten-díjas, ismert költő volt, amikor 1946-ban az Országos Széchényi Könyvtárba ment, hogy elvigye egy kötetét a főigazgatónak, Tolnai Gábornak.
Mielőtt bekapcsolták a kamerákat, beszélgetni kezdtek, és Weöres egyszer csak azt mondta: Alaine, tudja, hogy én szerelmes voltam magába, mindjárt, abban a percben, amikor megláttam? Azt a verset, azt ott magának írtam. Majd hozzátette: "Tudja, én féltem Miklóstól, és mindenkit kértem, ne mondják meg, hogy szerelmes vagyok magába. Megmondták? ". A nőnek fogalma sem volt róla, hozzá sosem jutott el, hogy mit érzett iránta a költő. "Látja, milyenek az emberek – felelte erre Weöres. – Már abban se lehet hinni, hogy nem tartják meg a szavukat. Azért kértem, hogy ne mondják meg, mert reméltem, hogy megmondják. " Weöres Sándor és felesége, Károlyi Amy Fortepan / Németh László Társaság A beszélgetés abbamaradt, mert bekapcsolták a kamerákat, és kezdetét vette az interjú, de a téma ismét előkerült. A költő bevallotta, hogy írt még egy verset Alaine-nek, elő is vette, odaadta neki. "Fölnézek az égre, de a csillag vissza rám nem tekint" – kezdődött. "Látja, sohase tekintett vissza rám. Nem értette meg, hogy szeretem" – tette hozzá a férfi.