Valamennyi fennmaradt filmfelvétel frissen rekonstruált időrendben. Nem tudunk róla, hogy az 1956. október 23-án Budapest utcáin lejátszódó eseményekről filmhíradó készült volna, hogy mozgóképen tudósítson a tervezett felvonulásról. Október 23. – Nézd meg a nap eseményeit képekben! - Blikk. Mégis, már a tüntetés megkezdése előtt is készültek felvételek: a Rákóczi úton, a Felszabadulás téren (ma: Ferenciek tere), majd a Petőfi-szobornál. Az első helyszínen talán a Filmművészeti Főiskola kamerája rögzített néhány eseményt, a másodiknál ismeretlen operatőr készített felvételeket a Petőfi-szoborhoz tartó, feltehetőleg a Jogi Karról érkező diákokról. E két felvétel jogtiszta kópiájával sajnos nem rendelkezünk. A Petőfi-szobornál gyülekező egyetemistákat, főiskolákat már több, számításunk szerint három kamera filmezte. Becsléseinket az egy időben több helyről készített felvételekre alapozzuk. A téren dolgozó operatőrök közül egyedül Tóth Jeant tudtuk az MTI fotója alapján azonosítani: ő a HDF (Híradó- és Dokumentumfilmstúdió) operatőre volt; feltételezzük, hogy a többiek is.
Ez a közös cél kell, hogy vezessen bennünket! 1956-ban Bibó István is megírta: "…A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem. " Az '56-os hősök emlékéhez méltó megemlékezést kívánok mindannyijuknak! Köszönöm megtisztelő figyelmüket! Az ünnepi megemlékezés után a Rozmaring utcai emléktáblánál volt a koszorúzás. Szegvár Nagyközség Önkormányzata nevében Szabó Tibor György polgármester és Tóth Péter alpolgármester helyezett el koszorút. A Szegvári Katolikus Egyházközség nevében Bánfi Antal és Halál Pál koszorúzott. A szegvári Forray Máté Általános Iskola nevében Németh Ildikó, Szabó Levente és Csatordai Zsófia helyezett el koszorút. A koszorúzáson közreműködött a Magyar Nóta Klub, ifj. Ternai József vezetésével. Képek - Október 23. ünnepség. Csodálatos harmonikazene kíséretében alkalomhoz illő nóták hangzottak el. Az ünnepség a Szózat eléneklésével zárult. A programról 51 perces amatőr videófelvételt és 46 fotót készítettem, amelyek elérhetőek a "Szegvári képek, szegvári emlékek" Facebook csoportban is.
Példátlannak tűnik a kiállítás sorsa is: A Pesty Fekete Doboz képeinek értékes gyűjteményének bemutatását Pesty szakmai körökben jól csengő neve ellenére sorban elutasították a budapesti galériák; egy induló galéria elvállalta volna a kiállítás bemutatását, ám azon a napon, amikor kiderült, hogy Gergényi marad a posztján, ők is visszavonulót fújtak. Végül egy Dohány utcai volt bútorraktárban sikerült helyet találni a tárlat számára, ahol mindössze vasárnapig tekinthetőek meg a fotók. A képek végigkísérik a példátlan rendőrrohamok sorozatát és sokkoló közelségből mutatják be a sérüléseket, a gyakran maradandó károsodással járó vagy életveszélyes sebeket. "Meggyőződésem hogy részben a rendőröket is meglepte, hogy a gumilövedék milyen súlyos, életveszélyes sérüléseket tud okozni. Magyarországon korábban, beleértve a diktatúra évtizedeit is, nem mertek ilyen súlyos hatású fegyvert bevetni. 2006. október 23. Fényképek a Fekete Dobozból | Lúdas Matyi háromszor veri vissza. Az a tárgy, amelynek lövedéke 15-20 centire hatolni, az nem afféle tömegoszlató kütyü, hanem élet kioltására alkalmas" – fogalmazott Pesty.
kerületi Corvin közben is.
Hozzátette: "Nem hiszem, hogy a rendőrség egészét kellene kárhoztatnunk, hiszen rengeteg jó szakember dolgozik ott. Én magam is beszéltem olyan rendőrtiszttel, aki elítéli azt, amit a kollégái műveltek". Politikailag semleges gumilövedékek voltak – fogalmazott Pesty -, hiszen az áldozatok között épp úgy megtalálható a fideszes felvonuló, mint a brit vagy a francia turista, a 65 éves autószalon-tulajdonos vagy az szintén hatvanas zsidó bácsi, aki megkérdezte az őt ütlegelő rendőröktől: "Na mi van, 65 év után újra megint veritek a zsidókat Budapesten? " Kiemelte: bár végiglátogatta a kórházakban a sérülteket, egyetlen "stadionszurkoló típust, kopasz, kigyúrt embert" sem talált közöttük. Pesty a kiállítás megnyitóján is szólt arról, hogy meglepte az a "cinikus hallgatás" és az az együttműködés, amellyel SZDSZ-es politikusok kísérték a történteket. Erről így beszélt az MNO-nak: – 1988-ban azokon a tüntetéseken, melyeket a Kádár-rendszer rendőrsége véres brutalitással vert szét, egyik oldalamon ott gyalogolt Mécs Imre, a másikon Magyar Bálint.
Rajtuk is csattant a gumibot, az ő személyijüket is elvették, utána retorziók érték őket úgy, ahogy az egész demokratikus ellenzéket a tevékenységért. Nagyon meglep, hogy a liberális erők többsége az állami brutalitás láttán nem az egyén mellett, a szabad citoyen, a jogait tudatosan gyakorló állampolgár mellé áll, hanem a liberálisok által oly sokan kritizált "állam", az erőszak mellé. Meggyőződésem, hogy ez ellenkezik a kétszáz éves liberális elvekkel. Az erőszak pillanatai – A Pesty Fekete Doboz kiállítása. VII., Dohány utca 17. Megtekinthető november 19-ig, 10-18 óráig. Udvardy Zoltán – Magyar Nemzet
Részben ez a magyarázata a sok rövid snittnek: takarékosan kellett dolgozniuk. Azt, hogy mennyi negatív volt Mikóék kocsijában, nem tudjuk pontosan, de valószínűleg nála volt a legtöbb nyersanyag, és a gyári autó is. A Szabadság hídon át ő is a Petőfi-szoborhoz igyekezett, de az Erzsébet híd romos hídfőjétől már elindultak a felvonulók. A Szabadsajtó útján, a Klotild-palota mellett készített felvételeket, majd kocsijával a felvonulók mellett haladva és őket filmezve elindult, hogy elérje a felvonulók első sorait. Az Astoriánál állt meg először, felvette a Tanács körútra (ma: Károly körút) kanyarodó tömeget, majd kocsiból filmezte a körúton haladókat. A Gerlóczy utcánál felvette a felvonulóknak nemzetiszínű szalagokat dobáló lelkes lakosokat és a BVSC vívótermének ablakából integető gyerekeket. Majd észrevette az Anker-ház ablakából nemzeti zászlóval integető lányt: ez lett a forradalom első napjainak egyik szimbolikus felvétele. A menet elejét a Nyugati pályaudvarnál érte utol, az utcai óra szerint háromnegyed négykor, majd előresietett, hogy megörökítse a táblát és a koszorút; ez, mint láthatjuk, csak harmadszorra sikerült jól.