Hungaria szimfonikus költemény Zeneszerző Liszt Ferenc Opusszám S. 103 (Liszt Ferenc műveinek listája) Ősbemutató 1856 Megjelenés 1854 Liszt Ferenc, nagyjából a bemutató idején A Hungaria Liszt Ferenc kilencedik szimfonikus költeménye ( S. 103). Egy 1840-ben keletkezett zongoradarab volt az előzménye, a végleges zenekari változat 1854-re készült el. Két év múlva, 1856-ban volt a bemutatója Pesten. A mű születése [ szerkesztés] Liszt 1840-ben, magyarországi látogatása után írt egy Heroisher Marsch im ungarischen Styl című zongoradarabot. Vörösmarty Mihály a pesti hangversenyek hatása alatt megírta Liszt Ferenchez című ódáját, amely 1841. Liszt les preludes. január 3-án jelent meg az Athenaeum ban. Liszt erről csak késve értesült, és csak 1843-ban köszönte meg egy német nyelvű levélben. Liszt a verset 1846. május 6–án, a Pesti Körben, a tiszteletére rendezett banketten hallotta először, Egressy Gábor előadásában. A Hősi induló szimfonikus átdolgozásának gondolata – újabb köszönetként – ekkor merült fel benne.
Az idillt azonban rövidesen – a vezértéma módosított alakjának bevezetője után – a rézfúvósok harci témája szakítja félbe, mintegy érzékeltetve az élet küzdelmes oldalát. A vihar lassan elcsendesedik, a meghitt hangulatú idill a megfáradt ember természetben való feltöltődéséről, erőgyűjtéséről szól, egyszerre szólal meg a szerelmi és a természeti téma. Innentől a tempó egyre gyorsul, a rézfúvós hangszerek csatára hívnak, ez ismét a vezérmotívum egyik megjelenése. Már minden a harcról, a küzdelemről szól, hogy a darab végén a győzelmet ünnepeljük a szerelmi téma induló-változatával. Szereti Ön? – Liszt by Magyar Állami Hangversenyzenekar, Németh Gyula, Ránki Dezső, Gregor József, Fellegi Ádám, Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének Férfiakara, Kis István, Kiss Gyula & Ferencsik János on Apple Music. A zenekar hangszerei: két fuvola, egy piccolo, két oboa, két klarinét, két fagott, négy kürt, két trombita, három harsona, egy tuba, üstdob, nagydob, pergődob, cintányér, hárfa és a vonósok. A Les Préludes -nek a leggyakrabban játszott zenekari változatán kívül készült zongoraverseny -szerű átdolgozása (S. 511a), kétzongorás verziója (S. 638) és négykezes változata is (S. 591). Források [ szerkesztés] Meixner Mihály: Liszt Ferenc: Les Préludes.
A Les Préludes Liszt egyik leggyakrabban előadott szimfonikus költeménye. A kompozíció genezise egészen 1844-ig vezethető vissza. Liszt les preludes score. Az első hallásra furcsának tűnő címet (Előjátékok) Alphonse de Lamartine (1790-1869) Költői elmélkedések című munkája ihlette. A darab költői programját a vers alapján így határozta meg Liszt: "Mi más az életünk, mint előjátékok sorozata ahhoz az ismeretlen énekhez, amelynek első hangját a halál csendíti meg? " Ma már tudjuk, hogy ezt a programot Liszt az utolsó pillanatban, a mű elkészülte után illesztette a zenekari darabhoz, ezzel azt a látszatot keltette, mintha a Lamartine-szöveg inspirálta volna. A partitúrához készült előszó több változata is ismert, nyomtatásban végül egy Hans von Bülow által fogalmazott szöveg jelent meg. Az 1854-ben, Weimarban bemutatott mű – a karmester maga Liszt Ferenc volt – tartalmilag ugyan lazán kapcsolódik Lamartine meditatív írásához (ebben is, abban is vannak pasztorális és harcias részletek), de e laza kapcsolat is elegendő ahhoz, hogy Liszt szimfonikus költeményének értelmezését hosszú időn át – sőt még napjainkban is – alapvetően meghatározza.