2021. május 31. 18:43 Múlt-kor "Az osztrákok és a szövetségesek lába alatt halottak fekszenek, vérző hullák fölött gyilkolják egymást, puskatussal verik be a szembenállók koponyáját, karddal vagy bajonettel hasítják fel egymás gyomrát. " Ezt a solferinói csatából kiragadott apokaliptikus jelenetet egy svájci üzletember, Jean Henry Dunant vetette papírra, aki a pokoli élménytől sarkallva rögvest hozzálátott egy humanitárius szervezet megalakításához. A solferinói csata Solferinói rémképek Az Északnyugat-Itáliát és Szardíniát uraló Szárd–Piemonti Királyság uralkodója, II. Viktor Emánuel az 1848–1849-es, osztrákokkal vívott háborúban vereséget szenvedett. Index - Belföld - Még a háborúnak is vannak írott szabályai, kérdés, mennyit érnek. A fiaskó után világossá vált számára, hogy az egységes olasz állam megteremtéséhez szüksége lesz egy európai nagyhatalom támogatására, és a Habsburgok hagyományos riválisában, Franciaországban látta a megoldást. A király miniszterelnökeként tevékenykedő Camillo Benso di Cavour grófnak sikerült megnyernie III. Napóleon francia császárt, aki a Savoyai Hercegség és a Nizzai Grófság átengedése fejében – titkos egyezményben rögzítve – vállalta, hogy az osztrákok ellenében katonai segítséget nyújt II.
Cavour külső diplomáciai segítséget keresett, s a krími háborúban való részvétellel megnyerte Nagy-Britannia és Franciaország jóindulatát. 1858-ban sikerült titkos szerződést kötnie III. Napóleon francia császárral, aki vállalta, hogy segítséget nyújt a szárd-piemonti királyságnak Ausztria ellen, II. Viktor Emánuel cserébe lemondott a dinasztiájának nevet adó Savoyáról és Nizzáról. Cavour azt szerette volna, ha Ausztria tűnik agresszornak, hogy igazolható legyen a francia beavatkozás, ezért sikertelen provokációk után mozgósítást rendelt el. A demilitarizálásra felszólító osztrák jegyzéket már visszautasíthatta, s 1859 áprilisában kirobbant a rövid háború. A Piemontba benyomuló osztrákoknak a június 4-i magentai csatavesztés után Lombardia nagy részét fel kellett adniuk. A döntő csatára 1859. június 24-én Solferinónál került sor, az osztrák hadsereget I. Ferenc József, a franciát III. Napóleon, a szárdokat pedig II. Emberibbé tette a háborúk embertelenségét, mégis egy szegényházban élte le utolsó évtizedeit - Nemzeti.net. Viktor Emánuel vezette, ez volt az utolsó jelentősebb csata, amelyet uralkodók irányítottak.
Az Alapokmány két esetben tartja indokoltnak a fegyveres erő bevetését: önvédelem, vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt fegyveres kényszerintézkedés esetén. A hadviselést is évszázadokon keresztül jórészt szokásjogi normák szabták meg. Csak a XIX. század közepétől születtek nemzetközi egyezmények. Például 1856-ban a kalózlevelek kiadását tiltották meg, 1868-ban pedig a 400 grammnál kisebb súlyú robbanó lövedékek alkalmazását. A hadviselés részletes szabályait az 1899-es, illetve az 1907-es hágai konferenciák rögzítették. Egyezményt fogadtak el a viszályok békés rendezéséről, a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól. Nyilatkozatban ítélték el a fojtó- vagy mérgesgázokat terjesztő lövedékeket, de szabályozták a légibombázást is. A solferinói csata e. A hágai szabályzat kimondta, hogy a hadviselő feleknek nincs korlátlan joguk az ellenségnek ártó eszközök megválasztásában. Kifejezetten megtiltották például méreg vagy mérgezett fegyver használatát, a fegyverét letevő, magát megadó ellenfél megölését, a szükségtelen szenvedést okozó fegyverek használatát, vagy az ellenséges állampolgárok kényszerítését saját hazájuk elleni hadviselésbe.
Továbbá rendelkeztek a háborús foglyok bánásmódjáról, és a háborút elszenvedő civil lakosság védelméről.
A hadra kelt seregek sebesültjei A humanitárius jog atyjának a világ Henri Dunant (1828–1910) svájci üzletembert tartja, aki az 1859-es solferinói csata sebesültjeinek szenvedéseit látva hozta létre a Vöröskereszt elődjét. A segélyszervezet titkáraként konferenciát kezdeményezett a háborúban megsebesült katonák ellátásáról. Ő fogalmazta meg A hadra kelt seregek sebesültjei és betegei sorsának javításáról szóló egyezmény szövegét, amelyet 1864. augusztus 22-én tizenhat állam írt alá, és utólag még tizenkettő csatlakozott hozzá. Május 8.: a Vöröskereszt alapítójának születése napja (1828) - Helsinki Figyelő. A szerződés többek közt rögzítette, hogy a sebesült katonákat orvosi ellátásban kell részesíteni, függetlenül attól, melyik nemzethez tartoznak. A második genfi konvenció 1906-ban kiegészítette az elsőt, és kiterjesztette hatályát a tengeri haderőkhöz tartozó sebesültek és betegek helyzetének javításával. Az egyezmény egyebek közt kimondta, hogy valamely hadseregnek a másik hadviselő fél hatalmába került sebesültjei vagy betegei [... ] hadifoglyok, és a nemzetközi jognak a foglyokra vonatkozó általános szabályait rájuk is alkalmazni kell.