A legáltalánosabb elterjedt meghatározás szerint a pénz az általános egyenértékes szerepét tartósan betöltő csereeszköz. A pénz olyan fizetési eszköz, amely az árucsere közvetítő eszközeként szolgál és széles körben elfogadott. A pénz történetének három időszaka az árupénz időszaka, (az árutermelők áruikat közvetlenül cserélték ki egymással), az arany és más pénzhelyettesítők időszaka, a modern pénz, a hitelpénz időszaka. A nemesfémpénz rendszerben eredetileg a pénzegységek súlymértékek voltak. A pénzegység arany- vagy ezüsttartalma súlymértékben kifejezve a pénzrendszer érvényes pénzlába. A nemesfémpénz időszakán belül megkülönböztetünk: a bimetallizmus és a monometallizmus korszakát. Bimetallizmusnak azt az időszakot nevezzük, amely alatt az arany és az ezüst együtt töltötték be a pénz funkcióit. Grasham törvény: A rossz pénz kiszorítja a jó pénzt. Monometallizmus: Az az időszak, amely során egyetlen nemesfém tölti be a pénz funkcióit monometallizmusnak nevezzük. Pénzhelyettesítők: Az ipari forradalom kapcsán fellendült árutermelés mellett a kibányászott nemesfémek mennyisége már nem tudott lépést tartani a megnövekedett kereslettel, így relatív pénzhiány állt elő.
A tulajdonos a tőke hatékony felhasználásáról gondoskodik, azaz elhatározza, hogy az alternatív lehetőségek közül ebbe, vagy más tevékenységbe fektesse-e be tőkéjét. A modern vállalatszervezési és vezetési elméleteknek megfelelően e szerepek rendszerint ma már nincsenek "személyre szabva", azaz a vállalat dolgozói – a vállalkozás tagjai – időnként különböző szerepkörökben is tevékenykednek (például a munkásokat bevonják az alsó- és középszintű vezetési döntéshozatal folyamatába, vagy a köztulajdonú vállalatok tulajdonosi szerepét az részvények tulajdonosai képviseletében az igazgatói tanács gyakorolja). A lényeg mégsem változik, mert a hatalom a döntéshozatalban van, és amíg a magántulajdon társadalmi biztosítékai érintetlenek, a tulajdonos hatalmát csupán saját rossz értékítélete vonhatja kétségbe tőkéjének elvesztésével. A nemzeti szintű gazdasági vezetők (a nemzeti bankok) a vállalati tevékenységet a pénzkészlet ellenőrzésén keresztül befolyásolják. Ez úgy történik, hogy a kamatlábak változtatásával a tőke hozama megváltozik, és a tulajdonos ennek ismeretében dönt pénzének ide vagy oda való befektetéséről.
Két egyforma identifikációs számmal rendelkező papírpénz közül az egyik hamisítás, ez logikus. A számlapénznek viszont nincs beazonosítási jele, ezért a számlapénz eleve nem alkalmas a cserére. Míg a pénzt csereeszközként és értékkel bíró dologként használjuk, fennáll a lehetősége annak, hogy szűkösség miatt a bankrendszer zsarolási eszköznek is felhasználja. Mindent amit szűkösíteni lehet, azzal zsarolni is lehet. A pénz nem értékmegőrző! Hogyan őrizzük meg az értékeinket? Az ékszert, értékpapírt, családi fotót nem úgy őrizzük meg, hogy pénzre vagy aranyra becseréljük. De ha bármikor megvásárolható, teljesen identikus áruról is van szó, a pénz akkor sem igazi értékmegőrző, mert pénz a vásárló ereje mindig változik. A pénz nem is jó mérőeszköz! A mérőeszköznek, pl. a méternek, a grammnak egy meghatározott egységük van, de önmaguk absztrakt fogalmak, a használattal nem fogynak el! A valódi mérőeszköz esetén a megegyezett egységnek nem szabad változnia. De hogyan állunk ezzel a mai pénz esetén?
A pénz, amiről azt állítjuk, hogy az érték mérőeszköze, ugyanakkor értékkel rendelkezik, mert kereskedünk vele. A valuták között árfolyam létezik, tehát értékük naponta, vagy akár percenként is változhat. De még egy országon belül is változik az értéke, ez az infláció vagy defláció. Tehát olyan mérőeszközzel van dolgunk, ami úgy változik, mint a gumiszalag. Most képzeljük el mi lenne, ha a méteres hossza a deszka mérésénél is változna és attól függően, hogy sok a deszka vagy kevés, mindig megváltoztatnánk a méteres hosszát. Ezt senki sem találná jónak. A pénz esetén viszont egy ilyen mérőeszközt elfogadunk. Tehát egyrészt azt állítják, hogy a pénz mérőeszköz, de ugyanakkor saját értékkel is rendelkezik. Ennek csak egy célja lehet, hogy a értékének manipulánsával munka nélkül szerzett bevételt teremtsenek. Meg lehet-e határozni a forint, az euro, a dollár értékét? Ez a kérdés azért fontos, mert ha a mértékegység értékét pontosan nem tudjuk meghatározni, akkor pontosan hogyan lehet vele számolni?
A pénz a gazdaságban számos feladatot, funkciót tölt be: csereeszköz: azaz mindenki által elfogadott, bármikor továbbcserélhető eszköz (szinonimája: "forgalmi eszköz"), elszámolási egység: azaz alkalmas az árak kifejezésére (szinonimája: "értékegység"), fizetési eszköz: azaz alkalmas halasztott fizetésre, adósságtörlesztésre, értékőrző: azaz alkalmas a vagyon tartására (szinonimái: felhalmozási eszköz, "kincsképző"), nemzetközi pénz. Nézzük, mit is jelentenek ezek a funkciók? Hogyan cserélhetnénk pénz nélkül? (Csereeszköz vagy forgalmi eszköz) Ha nem lenne pénz, akkor pl. egy gyorsétteremben végzett nyári munkád fejében mondjuk 5000 db hamburgert kapnál, pedig neked egy új farmerre lenne szükséged. A pénz nélküli társadalomban meg kellene találnod azt, aki a farmerokat készítő varrodában töltötte a nyarat, farmert kapott fizetségként és a farmer értékében hamburgert szeretne. A fenti példa alapján könnyű tovább gondolni, hogy ha a farmerkészítő varrodában munkát vállaló középiskolásnak nem hamburgerre, hanem pendrive-ra és ezen kívül kedvenc zenekarának legújabb CD-jére van szüksége, akkor a cserével kapcsolatos nehézségek tovább fokozódnak, míg a számodra már "kifizetett" hamburgerek megromolhatnak.