Úgyhogy mindenki próbálkozhat, vajon meddig jut el a Fekete Dália megértésében; a film noir szépségeinek fölfedezéséig, addig hogy rájön, hogy ez csak üres héj, vagy megtalálja benne a lényeget is. Fekete Dália (The Black Dahlia) színes magyarul beszélõ német-amerikai thriller, 121 perc, 2006 rendezõ: Brian De Palma író: James Ellroy forgatókönyvíró: Josh Friedman operatõr: Zsigmond Vilmos szereplõk: Josh Hartnett (Dwight "Bucky" Bleichert) Aaron Eckhart (Leland "Lee" Blanchard) Scarlett Johansson (Kay Lake) Hilary Swank (Madeleine Linscott)
Ha egy film elején azt olvassuk, hogy "valós történet alapján", élhetünk a gyanúperrel, hogy semmi köze sincs a valósághoz. S bár Elizabeth Short (alias Fekete Dália) 1947-es - máig felderítetlen - meggyilkolása valóban része az amerikai fekete krónikáknak, Brian De Palma alaposan átszabta a már James Ellroy regényében is átértelmezett tényeket. (Szegény áldozat sem ismerne magára. ) Zsigmond Vilmosnak pedig roppantul összetett feladatot kellett megoldania. A film műfaja neo noir, amely felidézi a '40-es, '50-es évek jellegzetes műfaját, a film noirt. Csakhogy a film noir fekete-fehér volt. És nem sokat törődött a valósággal, annál többet az erkölcsi motivációval, a szexuális függésekkel, a lélek bugyraiban elfekvő szenvedélyekkel. Fekete Dália - Filmtekercs.hu. A Fekete Dália azonban néha mégis jelzi, hogy a történet mögött ott settenkedik a valóság, és megidézi a kort, a fekete-fehér képek, fekete-fehér filmek korát. Szóval olyan látvány születik, amely úgy színes, hogy közben egy kicsit fekete-fehér, vagy legalább is stílusában erre hajaz.
Mintha túl lenne világítva, kicsit "be lenne égetve" a kép, de a kontúrok, az árnyékok mégis lágyak maradnak, így jobban a szemünkbe csap a többször is kifröccsenő vér égő vöröse. Fontos és művészi effektus, tekintve hogy véres történetet nézünk, hallgatunk. Ezenkívül aprólékos műgonddal részletezett negyvenes évekbeli szobabelsők, ruhák, a film noir-ra jellemző, félig lehúzott redőnyön át az állandóan gomolygó cigarettafüstöt átszelő fénysugarak... Precíz mestermunka. A két hölgy főszereplő, a még sovány Marylin Monroe-ra hajazó Scarlet Johansson és az ezúttal nem bokszoló, hanem bokszolóba bonyolódó Hilary Swank hitelesen hozzák a majd' hetven éves stílusú figurákat, úgy tartják a cigarettát, ahogy Lauren Bacall is tartotta, Aaron Eckhart (Lee) pedig kifejezetten az a fád, kissé kiégett és cinikus figura, akit Philip Marlowe-nak is el tudunk képzelni, sajnos az elbeszélő/főszereplő Josh Hartnett nem tud hozzájuk passzolni. Fekete Dália. Kezéből szinte kiesik a cigaretta, hajviselete, mosolya, gesztusai Tom Cruise-osak, ebben a műfajban viszont Humphrey Bogartot kellett volna utánoznia... Nem érti, mit keres ebben a filmben, de elrontani azt azért nem tudja.
Tipikusan film noir-os az egyszemélyes elbeszélőmód, ahogyan az egyik főszereplő (Bucky Bleichert) elmeséli az ügyet, szépen időrendben, lineárisan. Épp úgy feslik fel a sztori a néző előtt, mint ahogy a bunyós detektív előtt a "fiktív valóságban", a maga első pillantásra logikátlan fatalizmusával, de aztán később minden szépen el lesz magyarázva. Fekete dália film youtube. Titkok nincsenek, a korsó is addig jár a kútra, amíg el nem törik. Nincs semmi moralizálás, filozofikus általánosítás és egyéb intellektuális bűbáj: ez a film azért készült, hogy elmeséljen egy nem mindennapi bűnesetet, inkább a szórakoztatásunkra, mint okulásunkra. Ebben De Palma életművének újabb darabját követte el, egy virtuóz módon összerakott, mesteri zsánerfilmet, csak éppen ez alkalommal a film noir modorában. Ahogy ezt teszi, az már érdekesebb az érdeklődőbb közönség számára is, itt van okunk büszkélkedni: Zsigmond Vilmos operatőri teljesítményét nem véletlenül jelölték Oscar-díjra. Zsigmond nem az eredeti fekete-fehér fényképezést, nem a modernebb, új keletű sárgásbarnára színezett film noir-os látványvilágot választotta, hanem kitalált egy újat: világos pasztellszíneket használ.
Március 2. (vasárnap) 21:00, HBO A film noir krimik manapság ritkák, mint a fehér holló. Brian De Palma 2006-os thrillere azonban minden külsõségében megfelel a nagynevû mûfajnak. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! A negyvenes évek Los Angelesében brutális gyilkosság áldozata lesz egy fiatal színésznõ. Két fiatal, de annál keményebb nyomozó áll az ügyre – ahogy az lenni szokott, egészen más attitûddel. A munka folyamán azonban a szálak nem hogy kisimulnának, de egyre jobban összegabalyodnak. A fõszereplõk elõbb-utóbb képbe kerülnek – mi nézõk azonban már csak a végén vesszük észre, hogy átvertek minket, létfontosságú dolgokat hallgattak el elõlünk. Így aztán nem csak a történet lesz érthetetlen, hanem az is, hogy miért fektettek ekkora energiát egy elsõ pillantásra tökéletes hangulatú, látványvilágú (az operatõr Zsigmond Vilmos! Fekete dália teljes film. ), de semmitmondó, tartalmatlan filmre. Persze az is lehet, hogy van tartalom, csak olyan jól elrejtették, hogy ne tûnjön fel.