"Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki a világon. " "Egy tanács: Vigyázz magadra! Egy kérés: Ne változz meg! Egy kívánság: Ne felejts el! Egy hazugság: Nem szeretlek! És egy igazság: Borzasztóan hiányzol! " Keresés Bölcsességek Szerzők között
Erdô mélyén dús fa lombját, fújja még a szél, Egyedül csak én nem értem, mirôl mit beszél. Bánatomban forgolódok, görnyedek a földre, Egyszer megígértem szeretni foglak mindörökre. Idézetek: Szerelem - Hiányzol. De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek, Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek. Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád, Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád. Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben, Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben. Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tôlem, Dallamok mögé rejtôzök mert mind idáig féltem. Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad, A hôs szerelmes távozik, most véget ér e színdarab.
Csak éppen hiányzik valami.... S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod. "Keres a lelkem, kíván a szám... De hiába hívlak, csak a magány nyit rám! Könnyes szemmel a telefonod várom, a fájdalom ajtaját magamra zárom. A lelkedben keress, ha néha hiányzom. " "A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a mi szerelmünkkel is. Hiányzol szerelmes SMS. Maktub /meg van írva/ - mondta. Ha a Történeted része kell, hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz. " "Amint múltak a napok, megfásult, elzsibbadt benne valami. Szinte elfelejtett mindent, ami volt. De azért szenvedett. Mert ha nem is gondolt arra, ami volt, érezte, hogy az, ami volt, már nincsen, mint az állat, mely múlton és jövőn kívül az örök jelenben él, mint az a kutya, mely nem kap enni, s nem tudja, hogy mi bántja, és mégis folyton odavánszorog az üres ételes táljához, körülszaglássza, s miután látja, hogy semmit se lát, csüggedten a vacka felé kullog, vissza-visszasandítva. "