Orosz népmese Az aranyostarajos kiskakas Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kandúr, egy rigó és egy aranyos tarajos kiskakas. Az erdőben laktak egy kunyhóban. A kandúr és a rigó eljárt fát vágni, a kiskakast pedig otthon hagyták. Így történt ez minden reggel. Amikor a jóbarátok elmentek, szigorúan a lelkére kötötték: Messzire megyünk, te maradj itthon, tarts rendet a házban, de meg se nyikkanj, ha jön a róka, az ablakon se nézz ki! Amint megtudta a róka, hogy a kandúr és a rigó nincsenek otthon, odaszaladt a kunyhóhoz, leült az ablak alá és elkezdett énekelni: Kiskakas, kiskakas, aranyos, tarajos, bársonyos a tollad, selymes a szakállad, hoztam neked magot, nyisd ki az ablakod! A kiskakas kidugta a fejét az ablakon. Az előző posztom folytatása, avagy "Az anyuka, aki oltásellenes" mese. : hungary2. A róka a karmai közé kapta s vitte a rókalyukba. A kiskakas kiabálni kezdett: Elrabolt a róka, visz az erdőn túlra, sebes folyón túlra, magas hegyen túlra... Kandúr, rigó, szabadítsatok ki! A kandúr és a rigó meghallotta a hívást, üldözőbe vették a rókát, s visszaszerezték tőle a kiskakast.
Kiszabadult a kakaska. Telt az idő, múlt az idő, hát egy napon harmadszor is elindult a rigó meg a kandúr az erdőszélre, fát hasogatni. Elmenőben igen szigorúan lelkére kötötték az aranyostarajos kakaskának: – Ne hallgass ám a rókára! Ki ne less az ablakon! Most még messzebbre megyünk, s akárhogy kiáltasz, nem halljuk meg a hangodat! Azzal elindultak messzi erdőszélre fát hasogatni. Ott termett a róka megint, s rákezdte az ablak alatt: Kiskakas te, kiskakas, Szép aranyostarajas, Kényes-fényes szárnyú, Bársonyos szakállú, Ábrázatod megmutasd, Adok neked rézgarast! Lapult a házban a kakaska, kukkot se szólt. ✨Az örök fiatalság csak mese, de ettől bőröd garantáltan újjászületik! : szegimedical. Hanem a róka tovább fújta: Gyerekek jöttek sereggel, Mogyorót szórtak marokkal, Fölkapkodták a tyúkok: Kakaskának mi jutott? Nem állhatta meg a kakaska – kikukkantott az ablakon: – Kukurikú! Az ám, nekem mi jutott? A róka se volt rest: karma közé ragadta a kiskakast, inalt vele vackához, hét határra, hegyen át, réten át, erdőn, völgyön, éren át. Kiabálhatott a kiskakas, ahogy csak kifért a torkán, nem hallotta meg a szavát sem a kandúr, sem a rigó.
De gyönyörű metafora: "Őrangyalai ezúttal is vigyáztak rá, semmi baja nem esett. Mégis könnyekben tört ki, elkeseredve szidta magát könnyelműségéért, amely ebbe a helyzetbe juttatta: kívül került az épületen, s most szinte ugyanott tart, ahonnan indult. " Én ezt úgy értelmezem, hogy kivágták a Fideszből, így most kezdheti a nulláról újra felépíteni magát.
(Orosz népmeséből átdolgozta Rab Zsuzsa) Élt egyszer, éldegélt egy kandúr, egy rigó meg egy aranyostarajos kiskakas. Kiment a kandúr a rigóval az erdőszélre, fát hasogatni. Otthon hagyták a kakaskát. Elmenőben lelkére kötötték: – Messzire megyünk, jól vigyázz a házra, el ne kukorítsd magad, hogy ha jön a róka, ki ne less az ablakon! Megszimatolta a róka: távol jár a rigó meg a kandúr, loholt a házikóhoz, s édes nótát fújdogált az ablak alatt: Kiskakas te, kiskakas, Szép aranyostarajas, Kényes-fényes szárnyú, Bársonyos szakállú, Ábrázatod megmutasd, Adok neked rézgarast! Kidugta a kakaska a fejét az ablakon. Nyakoncsípte, a karma közé ragadta, vacka felé inalt vele. Az igazi mese : FostTalicska. Jajveszékelt a kakaska: Visz a róka, jaj nekem, Hét határra fut velem! Hegyen át, réten át, Erdőn, völgyön, éren át, Rigó, kandúr, segítsetek! Meghallotta ezt a rigó meg a kandúr. Utánuk eredtek, kiragadták a kiskakast a róka mancsából. Egy napon megint felszedelőzködött a rigó meg a kandúr. Indultak az erdőszélre, fát hasogatni.
Akkor fogták a kakast, beültették egy vesszőkosárba, s hazavitték. Azóta is boldogan élnek.
Meghagyták a kakaskának, igen szigorúan: – De most aztán kakaska, nagyon ügyelj magadra! Ki ne nézz az ablakon! Most még messzebbre megyünk, nem halljuk meg, ha kiáltasz! El is mentek, a róka meg csak ezt várta. Elloholt a házikóhoz, rázendített: Kiskakas te, kiskakas, Szép aranyostarajas, Kényes-fényes szárnyú, Bársonyos szakállú, Ábrázatod megmutasd, Adok neked rézgarast! Lapult a kakaska, mukkot se szólt. A róka meg tovább fújta: Gyerekek jöttek sereggel, Búzát szórtak marokkal, Fölkapkodták a tyúkok: Kakaskának mi jutott? De már erre kidugta a kiskakas a fejét az ablakon: – Kukurikú! Az ám, nekem mi jutott? Elkapta a róka, karma közé ragadta, inalt vele vacka felé. Kiabált a kakaska, ahogy csak torkán kifért: Visz a róka, jaj nekem, Hét határra fut velem! Az aranyostarajos kiskakas mese 2020. Hegyen át, réten át, Erdőn, völgyön, éren át, Rigó, kandúr, segítsetek! Meghallotta jajveszékelését a kandúr meg a rigó. Futott a kandúr, röpült a rigó a kakaska megsegítésére. Utolérték a rókát. Karmolta-tépázta a kandúr, csípte-vágta a rigó.