A George Floyd halálát követő zavargások emlékezetpolitikai háborút robbantottak ki, ami az Egyesült Államok közterein zajlik. Ennek legfőbb jele a szobordöntési hullám, amely a konföderációs tábornokok emlékművei mellett nem kíméli a polgárháborúban északi seregeket vezető Ulysses S. „A múltat végképp eltörölni” – mi a célja az amerikai radikális baloldalnak a szobordöntögetéssel? | Mandiner. Grant vagy a Demokrata Pártot alapító Andrew Jackson elnök szobrát sem. Mi a célja a Black Lives Matter mozgalomnak és az antifának? El lehet törölni a múltat? Vendégünk: Szilvay Gergely, a Mandiner főmunkatársa. Műsorunk az alábbi felületeken is elérhető: Apple Podcast Spotify Soundcloud Google Podcasts Radiopublic Breaker
– Szó szerint így írta Vorosilov? – Igen, benne is lesz a következő kötetemben lábjegyzetként. Ez a dokumentum tökéletesen rámutat a korabeli történelmi-politikai keretekre. Gyakorlatilag mindent a Szovjetunióból irányítottak, persze a Moszkvából érkező parancsokat a magyarországi kommunisták örömmel és buzgón teljesítették. Az államforma megváltoztatása is ezek közé tartozott. – Volt, van meggyökeresedett magyar köztársasági hagyomány? – Nincs. Bár a Habsburg-ház 1849-es trónfosztása után Kossuth Lajos a Magyar Álladalom kormányzó elnökeként ténykedett, és ez nevében nem vállalt folytonosságot az ezeréves Magyar Királysággal, de nem is nyilvánította ki annak megszüntetését. Megkerülték a kérdést. A nemzet lelkében a republikánus felhangoknak nem volt különösebb visszhangjuk, Nagy György rövid életű, 1912 és 1918 között működő Magyar Köztársasági Pártjának nem volt támogatottsága. Annál erősebb volt a Szent Korona kultusza. Az ezredéves ünnepségsorozat alatt hatalmas tömegek hódoltak előtte, amikor közszemlére bocsátották.
Az emberiség történetében minden korszakban jelen volt a háború, a gyűlölet, a terror szomorú valósága. Ha csak az elmúlt századra pillantunk vissza, ott is felfedezhetjük ennek nyomait. Két olyan diktatórikus rendszer alakult ki a 20. században, amely rajtahagyta véres nyomait ezen a korszakon: a nácizmus és a kommunizmus. Míg az első a nemzetet és a fajt tette Isten helyébe az oltárra, addig az utóbbi a munkát, a haladást, a fejlődést, és nem utolsósorban a munkásosztály élcsapatát, a kommunista pártot istenítette. Mindkét ideológia szöges ellentétben állt a kereszténység tanításával, s az Egyház ezért el is ítélte ezeket. XI. Pius pápa a,, Mit brennender Sorge" (1937) kezdetű enciklikájában bélyegezte meg a nemzetiszocializmust és annak ideológiáját. A Szovjetunióban uralkodó embertelen rendszert ugyancsak elítélte, amikor a,, Divini Redemptoris" kezdetű körlevelében (1937) a marxista-leninista, kommunista világnézetet a keresztény hittel összeegyeztethetetlennek nyilvánította. Az Egyház minden olyan rendszert elítélt, amely az erőszakra, a terrorra, az emberi méltóság megsértésére alapozta ideológiáját.