Nádasdy Ádám Párja

előadást Nádasdy Ádám fordításában Bánfalvi Eszter és Bányai Kelemen Barna főszereplésével Alföldi Róbert rendezésében mutatja be a Weöres Sándor Színház. Alföldi Róbert az előadásról: Vajon mitől lesz makrancos, avagy, hogy Shakespeare-t idézzük minél pontosabban, mitől lesz hárpia egy csinos, egyébként okos, mondhatni kedves, sőt, vonzó nő? Mi történik körülötte, avagy milyen közeget, vagy életet, vagy társadalmat hoznak létre a férfiak, amiben egy csinos, okos mondhatni kedves, sőt, vonzó nő hárpia lesz? Milyen választása van egy nőnek a férfiak által meghatározott játékszabályok között? Avagy van egyáltalán választása? Mitől röhögünk ezen az okos, mondhatni kedves vonzó nő próbálkozásain? Avagy kin röhögünk? Magunkon? A nőkön? Vagy a férfiakon? Online elérhető Alföldi Róbert első szombathelyi rendezése. Avagy mi a szerelem? Mit bír ki a szerelem? Mit kell kibírnia a szerelemnek? Örülök, hogy Szombathelyen dolgozom. Örülök, hogy Szombathelyen lehet keresni a válaszokat. Avagy újabb kérdéseket megfogalmazni.

• Online elérhető Alföldi Róbert első szombathelyi rendezése
• 3 érdekesség a magyar nyelvről – Nádasdy Ádám gyorstalpalója – #allbymyshelf

Online Elérhető Alföldi Róbert Első Szombathelyi Rendezése

Nádasdy Ádám: Szépítés és csúfítás Nádasdy Ádám Szépítés és csúfítás [Magyar Narancs, 2007/11/15] A nyelvészt elsősorban a nyelv érdekli, és nem az, hogy ártanak vagy használnak vele (és még kevésbé az, hogy mit gondolnak róla). Az ember megfigyel egy jelenséget, például a magyar - ít képző viselkedését. 3 érdekesség a magyar nyelvről – Nádasdy Ádám gyorstalpalója – #allbymyshelf. Mint mikroszkóp alatt a papucsállatkák, úgy kezdenek nyüzsögni a problémák, ha jól odanézünk. A nyelvész a jelenségeket megpróbálja leírni és magyarázni, aztán körülnéz, hogy ajánl-e valaki jobb magyarázatot. Ha igen, azt az ember elfogadja vagy — ha tudja — megcáfolja; ha nem ajánlanak jobbat, akkor egyébként mondhatnak a nyelv feladatáról, lényegéről, amit akarnak, az a nyelvész szemében csak mellébeszélés. Az - ít képzőt általában változtatás nélkül illesztjük a szóhoz (melyet ilyenkor "tőnek" nevezünk, szép kertészeti metafora, hiszen mintegy erre "oltjuk rá" a toldalékokat): szép–szépít, csúf–csúfít. Feltűnő, hogy az - ít csak egy alakban létezik, nem érzékeny arra, hogy milyen szóhoz kapcsoljuk, hiszen a magyarban a toldalékok rendesen a tőre érzékenyek, ahhoz igazodva veszik föl a megfelelő formát, szép-ség de csúf-ság (úgy mondjuk: harmonizál­nak).

3 Érdekesség A Magyar Nyelvről – Nádasdy Ádám Gyorstalpalója – #Allbymyshelf

Ezt valahogy így ábrázolhatjuk: szép(ít)-és, csúf(ít)-ás. Az -ás/-és kiválasztását úgy végezzük, mintha a kérdéses szavak "szép-és", "csúf-ás" alakúak volnának (vesd össze szépség, csúfság). Most akkor tessék a béna melléknévvel ugyanezt csinálni: béna–bénít–bénítás. Érdekes: miért nem * bénítés? Hiszen azt mondtuk, hogy az - ít átlátszó, mintha ott se volna, márpedig akkor ez a szó * bén(ít)-és kellene, hogy legyen. Miért bénít-ás? A választ érezzük: a beszélő lelkében ott marad a lenyomata a kilökött -a hangnak (bén-a), s az - ás /- és kiválasztásakor képzeletében ehhez a (már nem ott lévő, fantom) a -hoz idomítja a képzőt, ezért választja az - ás -t: bénít-ás. Ez gyönyörű megfogalmazás, csak hát ilyeneket utoljára 1840 kötül lehetett mondani, azóta ezt lírának minősítjük. Nádasdy ádám párja. Nekünk olyan nyelvtant kell szerkesztenünk, mely bármikor megismételhetően és mechanikusan előállítja (= "generálja") a megfelelő alakokat. Olyan automatát készítünk — persze lehet papíron, nem feltétel, hogy műszakilag is elkészítsük –, mely nem hoz létre hibás alakot.

Csak amíg egy kommunista vagy náci jogosan érezhette magát elnyomva és megszégyenítve az adott történelmi időben, úgy nálatok még ez sem áll fenn, amikor a laptopkátok mellől kávézgatva kommentlázadoztok a neten.