Rabolnak-e bankot a komornyikok?, teszi fel a kérdést a könyv egyik szereplője. Mire azonban megkapjuk a választ, sok víz folyik le a vadregényes Papsajt Villa kerti csapján, és sokan megfordulnak a Bond Bankház patinás épületében. Ez utóbbiak nagyrészt azonos céllal: hogy egy jól időzített bankrablással megmentsék a céget a csúfos csődtől. Igaz, a látogatók között akad hamisítatlan bankrabló, sőt egész rablóbanda is, de minderről illetlenség lenne többet elárulni. A zseniális Horace Appleby, a rendíthetetlen Ada Cootes kisasszony, a peches ifjú bankigazgató, Mike Bond, és szívszerelme, a talpraesett Jill számos hajmeresztő, lélegzetelállító, vérfagyasztó – no és természetesen fergetegesen mulatságos kaland során jut le a szokásostól némiképp eltérő happy endig.
Értékelés: 156 szavazatból Lee Daniels legújabb alkotása, "A komornyik" egy afroamerikai férfi hányattatott sorsát igyekszik bemutatni, ahogy eljut a déli gyapotültetvényektől a Fehér Házig, s ott is szolgál hét elnök kormányzásán át, csendes harcot vívva a polgárjogi küzdelemben. Az alapötletet Eugene Allen története ihlette, aki a Fehér Ház komornyikjaként került közvetlen kapcsolatba több amerikai elnökkel. A filmnek ezen kívül semmi további valóságtartalma nincs. A történet 1926-ban kezdődik, amikor a még gyermek Cecil Gaines (Forest Whitaker) gyapotültetvényen dolgozó apját megöli a fehér földbirtokos, majd a fiú bekerül a gyapotültetvényről a házba szolgálni. Pár év múlva azonban hátrahagyja anyját (Mariah Carey) és elmenekül Délről egy jobb élet reményében. Sikerül is munkát szereznie, ahol kitanulja a felszolgálás rejtelmeit, és ami a legfontosabb: a diszkréciót. Eközben feleségével (Oprah Winfrey) középosztálybeli nyugalomban nevelik két fiukat a polgárjogi küzdelmek megerősödésének idején.
Az amerikai történelemben mégis volt valaki, akinek az élete filmért kiáltott: A komornyik című film annak a Eugene Allennek a visszaemlékezésein alapul, aki 34 évet húzott le a Fehér Házban, hét amerikai elnököt szolgálva. Lee Daniels a Precious című filmmel szerzett hírnevet magának pár éve, és aki azt látta, az nagyjából tudja, hogy mire számíthat A komornyiktól. A rendező ezúttal is az érzelmek manipulálását tűzte ki célul, a képi eszköztára sok esetben túllépi a giccs határát, de a színészek szerencsére mentik a menthetőt. Forest Whitakernek megint kinéz egy Oscar-jelölés, bár a nagyobbik fiát játszó, amúgy brit David Oyelowónak még inkább kijár az elismerés, és még Oprah Winfrey is elfelejteti velünk, hogy ki is ő valójában. Kisebb gond csak a mellékszereplők terén van: John Cusack a krumpliorr ellenére sem néz ki Richard Nixonnak (noha a színészi eszköztárának köszönhetően mégis jobban idézi meg Tricky Dicket, mint Frank Langella a Frost/Nixonban), James Marsden meg egyszerűen túl csecsemőfejű JFK-nek.