– A hízómarhák vitaminhiányáról ( Rózsahegyi Tiborral; Magyar Állatorvosok Lapja, 1975) Báránynevelés és hizlalás (monográfia, Veress Lászlóval; Budapest, 1976; lengyelül: Warszawa, 1982) Takarmányozás és anyagforgalom. (Baromfiegészségtan. • Baromfifajok főbb betegségei. Szerkesztette: Mészáros János; Budapest, 1976) Tartalék a baromfitakarmányozásban (Magyar Mezőgazdaság, 1977) Gyakorlati megfigyelések a kispulykák és csirkék biotinhiányáról (Magyar Állatorvosok Lapja, 1978) A szarvasmarha napi karotinszükségletének ellentmondásos megítélése a hazai és a külföldi szakirodalomban. – A takarmányozás szerepe a nőivarú szarvasmarha szaporodásában. – Kísérletek az újszülött állatok A-vitamin-ellátottságának fokozására az anyák parenterális kezelésével ( Jelenits Katalinnal, Katona Zoltánnal; Magyar Állatorvosok Lapja, 1980) A broilertakarmányozás időszerű kérdései ( Etter Lászlóval, Horváth Imrével; Magyar Állatorvosok Lapja, 1981) A baromfi takarmányozásának alapjai. (Baromfitenyésztők kézikönyve. Szerkesztette: Horn Péter; Budapest, 1981) Juhtakarmányozás (Veress Lászlóval; Juhtenyésztők kézikönyve.
A hímek és a nők növekedési ütemében a testösszetétel, a táplálkozási szükséglet és a viselkedés közötti különbségek elegendőek ahhoz, hogy igazolják a külön nemű termelést. Ez a stratégia támogatja a takarmány költségeinek csökkentését, és ami még fontosabb, a vágási súlyok változékonyságát. A vegyes nemi termelésben a hímeket több napig kell nevelni, hogy elérjék a nők által nem elérhető átlagos átlagos testsúlyt, ami megduplázhatja a testtömeg változékonyságát, rontva takarmány-átalakításukat és növelve mortalitásukat. A 308 2014-es brojler Aviagen kézikönyve és a Cobb 500 2015 nem tartalmaz információt a két nem közötti tápanyagigény különbségeiről. Az Aviagen azonban azt javasolja, hogy külön nemi étrend alkalmazása esetén fontolóra kell venni a tápanyag- és energia-ajánlások módosítását. Mindkét kézikönyv különbségeket mutat a növekedési sebességben és az etetési hatékonyságban, ebből arra lehet következtetni, hogy mindkét nem tápanyag- és energia-ajánlásokban különbözik. (*) Meta-analízis: olyan statisztikai eszközök összessége, amelyek hasznosak egy tanulmánygyűjtemény adatainak szintetizálásához, amely lehetővé teszi e hatások összefüggésekben történő értékelését.
Gyomor-, és nyombélfekély esetén a diéta a savviszonyokhoz alkalmazkodik. Általában magas gyomorsavszintet találunk, ezért fontos a savtermelés csökkentése. Akut betegség vagy vérzés után az étrendet fokozatosan építjük fel a folyékonytól a pépesen keresztül szilárdig. Fontosabb diétás alapelvek: Ajánlottak a gyakori, kis étkezések, naponta öt-hat alkalommal együnk, de egyszerre ne túl sokat. Még kis mértékben se fogyasszon savas, savanyú ételeket (ecetest), alkoholos italokat, kávét, sertés zsírt, csípős fűszereket (csípős paprika, bors, torma, mustár, gyömbér). Kerülje a dohányzást, és a tömény édességek fogyasztását. Ne fogyasszon barna-, korpás-, rozsos-, magvas kenyeret és péksüteményt. Helyette a másnapos fehér kenyeret, zsemlét, esetleg félbarnát válassza. A durva rostot tartalmazó zöldségféléket szintén kerülni kell (káposzta, karfiol, kelbimbó, kelkáposzta, szárazbab, száraz borsó, lencse, vöröshagyma, fokhagyma, kukorica). Zöldségfélék közül ajánlott: burgonya, sárgarépa, tök, sütőtök, cukkini, patisszon, spenót, cékla, petrezselyem, a panaszok múltával lehet zsenge zöldbab és zöldborsó is, de az első 1-2 alkalommal le kell passzírozni.