A végeredmény pedig helyenként kiszámítható, máskor meg éppenséggel túlbonyolított, de működőképes egész, amelyet sok helyütt tán némileg igazságtalanul marasztaltak el. Ennek egyik oka pedig maga a készítő, Joss Whedon személye lehet, aki az utóbbi időben a filmszakma egyik közellenségévé vált, kétes viselkedéséről többen beszámoltak, akár e sorozat kapcsán is. Az HBO ezért egyébként szerényebb marketing mellett mutatta be végül a The Nevers t, pedig korábban ez volt a csatorna egyik leginkább várt címe. A forgatást a koronavírus-járvány is nehezítette, tíz rész helyett csak hatot mutattak be az első évad részeként, Whedon pedig félúton el is hagyta a süllyedni látszó hajót. Sokan azt gondolják, hogy a széria meglehetősen hűvös fogadtatásában az is szerepet játszik, hogy a készítő viselkedésével kapcsolatban milyen aggodalmak fogalmazódtak meg. Nem volt tehát zökkenőmentes a sorozat útja a képernyőig, s ez a ziláltság érződik is, de kár volna azt állítani, hogy a végeredmény ne lenne működő- és életképes.
Joss Whedon hányattatott sorsú fantasy sorozata, a The Nevers a félévad végénél megmutatta, tényleg megvan benne az az ambíció, amellyel Whedon jellemezte sorozattervét. Azonban a remekbe szabott évadzáró se teszi helyre a széria fókuszálatlanságát. Enyhén spoileres The Nevers évadkritika. Ahogyan azt az első négy epizódról írtam, a The Nevers sokat ígért: olyan sci-fi sorozatot, ahol a viktoriánus kori Londonban élő nők különleges képességekre tesznek szert, ám pont a kiválasztottságuk okán számtalan ellenfelet is szereznek maguknak. Az első elkészült félévadban a kosztümös filmek akciófilmesített verzióját kapjuk árvákkal, úri kisasszonyokkal, Dorian Gray-féle ifjú titánokkal és X-Men-szerű fantasztikus képességekkel. Bár a széria cselekménye szerteágazó, főleg a két csoportra bomlott Érintettek (itt így hívják a szuperembereket) és az angol felső osztályban munkálkodó férfiak révén, de mindez mégis tudott annyira érdekes lenni, hogy a félévad végéig kitartsunk. Az első négy epizód olyan rejtélyekkel csigázta fel a nézőt mint például, ki is valójában az Érintettek védelmezőjeként előlépő Amalia True; mi Miss Bidlow tényleges célja a lányokkal, vagy ki az a titokzatos harmadik fél, aki látszólag az Érintettek X-professzorának (Miss True) és Magenetójának (Maladie) is kész keresztbe tenni?
A Netflix számtalan próbálkozása után az HBO is elkészítette a maga trendi kosztümös sorozatát. Női emancipáció, misztikum és pszichoanalízis fér meg remekül egymás mellett Joss Whedon produkciójában, amelynek legtöbbet talán pont a készítője ártott. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. A trendeket követi - és nem formálja az HBO sorozata, ez talán az első dolog, amely a The Nevers nézése közben feltűnik. Szinte már nehéz helyzetben van a kritikus, annyira sokszor kell elmondania, hogy mennyire megváltozott a kosztümös produkciók műfaja az elmúlt nagyjából egy évtizedben. A mai nézőnek már nem elég a festői táj, a szépen csengő brit akcentus, az intrika, valami újra, valami a műfaj határait kitágítóra van szüksége. Valaki ezt úgy oldja meg, hogy a zsánert nagyon direkten konfrontálja korunk problémáival ( Anne, E-vel a végén! ), más a zenével, az excentrikus kosztümökkel próbál szólni a mai befogadóhoz ( A Bridgerton család), Joss Whedon ék pedig a fantasy és a sci-fi elemeit öltöztették viktoriánus köntösbe.
a további részekhez való kapcsolódás miatt szükségesek. JonathanSeagull 2021 máj. 18. - 15:48:03 Sajnos a 6. (befejező??? ) rész irtózatos nagy csalódás volt. Zagyva, érthetelen, és ami jó volt ebben a sorozatban, azt a végére agyoncsapták. Öt részen keresztül már érteni vélsz valamit a történetből, hogy aztán kiderüljön, nem tudsz te semmit. Hozzácsapnak egy olyan történetet, hogy azt hiszed, tévedésből az HBO egy másik filmet ad a The Nevers helyett, aztán kiderül, mégiscsak lenne köze az eredeti történethez, de hogy mi, azt nem fogod már megtudni sohasem, mert magyarázat helyett zagyva, össze nem álló, logikátlan egyveleg marad a fejedben. Ha ez így ennyi, és nem lesz folytatása, akkor nagyon kár volt megcsinálni, bár Laura Donnelly-t imádtam. Ha lenne folytatása, akkor is ki kellene vágni az egészből a 6. rész elejét, így talán folytatható lenne.
Az emberek kitartóan néznek fel, és próbálják felfogni, amit látnak, majd az esemény véget ér, és egy ember kivételével mindenki elfelejti a különös jövevényt. Gyors ugrás három évvel későbbre, mikor kiderül, hogy a lakosság bizonyos százalékának különleges képességei lettek, főleg nőknek és leginkább a szegényebb rétegben. Ezeket az embereket érintetteknek hívják, és mivel nem nagyon tudja eldönteni senki, hogy félni kell-e tőlük, esetleg szórakozni rajtuk, mint cirkuszi látványosságokon, csodálni őket vagy szimplán csak elkönyvelni létezésüket sátáni megnyilvánulásnak, két nő összeáll, és egyfajta árvaházat üzemeltet az érintettek számára, ahol a magányt nem ismerve biztonságban lehetnek. Ezek a különleges képességek kifejezetten kreatívak, nem a tipikus vágyott szuperhős-tulajdonságokkal ruházták fel a karaktereket. Az egyik fővezér nőci, Amalia True (Laura Donnelly) például a jövőből lát villanásokat, sosem egész jeleneteket, míg a másik főbb női karakter, Penance Adair (Ann Skelly) látja és érzi a fizikát, így feltalálóként dolgozik.