shopping_cart Színes választék Bútorok széles választékát kínáljuk nemcsak a házba, de a kertbe is. credit_card A fizetési módot Ön választhatja ki Több fizetési módot kínálunk. Válassza ki azt a fizetési módot, amely leginkább megfelel Önnek. thumb_up Nem kell sehová mennie Elég pár kattintás, és az álombútor már úton is van
Fizetési mód kiválasztása szükség szerint Több fizetési módot kínálunk. Válassza ki azt a fizetési módot, amely leginkább megfelel Önnek.
Nekünk fontos az Ön elégedettsége. A vásárlást követő 15 napon belül kérésére visszavásároljuk a nálunk vásárolt terméket.
Vizet hozzál és kividd az ételt; S mig délben bátyáid pihennek: Gyomlálj, kapálj, aztán arass egy Jó hamvas mohart a tehennek. Mert mind bolond, ki ünnepel, Midőn szegény, s dolgozni kell! ' »Igazság! - a fiúk morogtak, - Nekünk is akkor lesz urnapja, Ha megtisztult, kiforrt borával Kinál a hordó szája, csapja; És most ki a szőlőmunkára, A hegynek lejtős oldalára! Mig nem gazdag... s dolgozni kell! « ------ A kinzott lányka keszkenőjét Fájó dagadt képére húzván: Letörlé forró könnyeit, S gyorsan haladt a keskeny útcán; Szegény...! Kóbor Tamás (Arany János fordítása) – Wikiforrás. mig más leányka Ünneplő köntösében, Bokrétával kezében, Vár a harangozásra: Miként más jó keresztyén, A szent napon nem ünnepel; Rosz néne számol érte, A lelke fáj... de menni kell! Immár a kert aljához ért el, - Többet futott, mint lépett, lába, Hol a szilvás gyepűje mellől Sugár fiú pattant utába; »Jaj Istenem! Nénémasszony megöl ezért...! « De a legény Megfogta a leány kezét; »Jó lány, mi lelte képedet? Miért ríttál ilyen korán? « »Eressz, eressz az Istenért...!
Az őzike nénje őt a czethal gyomrában talált kenőcscsel megmosván, előbbi alakját visszanyerte. Igy mind hárman maig is élnek, ha meg nem haltak. Holnap kerekedjenek egy tojáshéjba, s legyenek a te vendégeid. —
A síró tűz körül, - Füst marván a nő két szemét - Elkészült csakugyan Az ízetlen sovány ebéd; Aztán szalmába fészkelé A szélkét és fakanalat; A kast fejére fölvevé; S a szőlőhegy felé haladt. Csöppek borsózták homlokán, S dul-fult magában a kaján. Sok izzadás után végtére A hegynek oldalára ére, S hol a munkás bujt, nyes, kapál, S a bő szüret napjára vár. Hol, mig jár napfény s őszi dér: Szépen megasznak a gohér, A rózsaszőlő s erdei Arany-cseppű gerézdei. Viz ment a fulembe 5. És első gondja a fiaknak, Hogy a jövőre rátámadjanak: »Nem láttad, hogy rég hajlik a nap? Vagy tán az ördög van veled: Hogy a kapást féldélutánig Éhen, szomjan itt kinn feledd...!? « S ő fuldokolva visszapattoga: 'Az átkozott lány s ünnep az oka! ' Zajong mindannyiok... S istentelen szitok Hangzott el a magas szőlőhegyen: - Ünnep s lány hétszer átkozott legyen! - Az elfáradt testvér fejéről Az étekkel a kosarat A bősz fiúk le sem vehették, Mert egy szempillantás alatt... Midőn testvért és ünnepet Mocskos szókkal szidalmaznának: Szőlőjük tüske s gazberekké, S ők... kőbálvánnyá változának.
level 1 Nem sok embert kívánok önhatalmúlag kizárni a nemzetből, meggyőződésem, hogy még a békemenetes nénik is a haza velejárói. De Pataki Attilát kapásból kikúrnám innen a picsába ezért (is). level 1 a nemzethy kiszel tunde, labon kihordta az agyhalalt level 1 Ez a póló kezd ilyen egyenruha lenni. Aki ilyenben megjelenik, arról nem kell egy pillanatig sem gondolkozni. Viz ment a fulembe tv. Nem csak hogy egyértelmű hogy hova húz, hanem az is egyértelmű hogy nincs rendben a valóságérzékelése. level 1 De miért hozták vissza?
Az inge finom len fonálból. Melyet visel még lánykorából, S bár hossza sértőleg hiányos, De, mert különb nincs, czélirányos. Ah! hitte vón' a tisztes mámi, Mikor megvette inged, Náni, Két fonton (ez volt kincse mind), Hogy még boszorkány tánczba vidd? De szárnyad itt, múzsám, ereszd le. A dal magas, nem bírod ezt te: Hogy' ugrott Náni, hogy' bomolt, (Virgoncz, erős egy fruska volt, ) Hogy állt Tamás, mintegy bűvölve Szemével a lányt majd benyelve; Még Sátán is izeg-mozog, Szemet mereszt, — fú és szuszog; Míg — egy szökellet, újra más — Eszét veszté bolond Tamás S kiáltja: "Brávó, Kurta-ing! "... Rögtön setét minden megint, S alighogy Rózsit fékbe kapja, Zúdul ki a pokol csapatja. Mint vadméh zúg ki bősz dühvel Ha fészkét rabló verte fel: Mint nyúlra, hopp! Viz ment a fulembe son. vadászcsoport, Mely orra előtt felugort; Mint űzi egy vásári had, Ha "tolvaj! fogd meg! " szó riad: Fut Rózsi most; — üvölt inába Boszorkány és vasorru bába. Juj Tomi! lesz vásár megint: Pokolba sülsz meg, mint hering; Otthonn Katid hiába vár: Bús özvegy asszony Kata már!
Addig halljuk, mig utoljára hisszük, hogy az emberszív mindörökre rejtvény, s bárhogy csürjük-csavarjuk, hányjuk-vessük, egyformán gyarló pogány és keresztény; jobb ha kezet szorítunk s nem keressük szentek erényét, rideg tanra lesvén: ha győz is rajtunk olykor a kisértés, még az erkölcsre nem halálos sértés. Világi üzlet egyszer hosszu útban távol marasztott kedvesem szemétül, de akármennyit nyertem és tanultam, mindenrül ő jutott eszembe végül, és tűzpontokkal gyúlva drága multam, mint csillagoktul esti ég ha szépül, lőn nékem minden esemény, ha tollat ragadtam, ő rá egy szép új hasonlat. S sietnék vissza már. De jaj, törötten kocsim még egy éjjelre elmarasztal: már a viszontlátáson kéjelegtem, s most tűrni kell, s alkudni a paraszttal! Bognárral és kováccsal pörlekedtem: mind kalapál csak, szóval sem vigasztal, sőt, dühöm látva, még ő kezd morogni. Mit volt mit tenni? Várni és dohogni. A napló (Babits Mihály fordítása) – Wikiforrás. Hát vártam, s az első kocsmába mentem, láttam, olyan, meg lehet benne szállni, a lépcső tiszta és a szála rendben, a szoba csöndes, lehet benne hálni.
Egy lányka jött, gyertyát hozott a szentem, rögtön kezdtem magamat jól találni. Hiába, ha szabadján van az ember – a szépség háló, s a szabadság tenger. Majd nekiültem a levélirásnak és elővettem, magamnak, a naplót és kedvesemnek, fölirni, mint más nap, mit emlékembe az eltűnő nap rótt, de lám, alig sikerült pár vonást csak idézni, nem mint máskor, minden aprót: a lány visszajött, vacsorámat hozta, s kirakta, szemnek csínosan elosztva. Az ünneprontók (Tompa Mihály) – Wikiforrás. Jött-ment; szóltam s ő válaszolt; ügyesség minden szavában, s bűvöl egyre jobban. Szemeim nem győzik, hogy lesve lessék fürge hajlását, s szívem vágyva dobban s amíg a csirkét szeleteli – tessék! ágaskodik ám valami titokban! fölugrom, megfogom, földöntve székem; remeg a drága: "Hagyj on békét nékem! "Fülel a nénim ottlenn mint a sárkány és minden percet számontart időmből. Mig én fenn dolgozom, ő lenn vigyáz rám s mindenért rögtön dul-ful és csörömpöl… De ha nyitva hagyná az ajtaját tán… pár óra éjjel jutna… az örömből…" – szólt, s tagjait karomból kiszakítva kiment, s szolgálni jött csak újra vissza, de pillantani is!