- tette hozzá Diaz. A slágerhez egy nyárias, videóklip is társult, amelyben egy Szabó Zsófival kapcsolatos nagy lebukás is található... Csoda, hogy még élünk! Faceboo Fotó:
Csoda, hogy még élünk Lyrics ["Csoda, hogy még élünk" feat. Lil Frakk dalszöveg] [Refrén: Diaz] Csoda, hogy még élünk a tegnapi után De az este olyan, amit nem tolunk puhán Rozéfröccs, délután három Be leszünk állva ezen a nyáron Csoda, hogy még élünk a tegnapi után De az este olyan, amit nem tolunk puhán Rozéfröccs, délután három Be leszünk állva ezen a nyáron [1.
A " Csoda, hogy még élünk " az együttes készülő lemezének ötödik megjelenése, a "Zsúr", "Szomorú séta", "Hogy legyek jó" és "Kismacska" számok után. A felszabadult, nyári dalon Lil Frakkal működött közre Fluor és Diaz párosa. A legfrissebb megjelenés tökéletesen tükrözi az aktuális felszabadult közhangulatot. "Régóta vártuk már, hogy kiszabaduljunk és végre eljött az idő. Újra megölelhetjük a barátainkat, ismerőseinket és várnak azok az esték, ahol bármi megtörténhet és meg is történik. Hiányzott már a random teraszozás, a random összefutások azokkal, akiket szeretünk. " – mondta Fluor. "Közben ránk rúgta az ajtót a nyár és cserébe mi is a nyárra ezzel a dallal. A klip első napján érkező visszajelzésekből ítélve nagyon ráfért már mindenkire újra ez a fajta szabadság, a nagy beszélgetések, a nagy bulik, a koncertek, fesztiválok, amikről utána jó sokáig sztorizunk, amiket évek múltán is mesélni fogunk. Ezt ünnepeljük a " Csoda, hogy még élünk " című dallal, amiben Lil Frakk is közreműködik. "
Azóta folyamatosan készíti saját dalait (amelyek hangzásvilágukban főként a '80-as, '90-es éveket idézik meg) és jelen van azokkal különböző zenés TV-műsorokban és rádiókban is mint előadó. "A lemez címének az "Antré" nevet adom. Úgy gondolom, hogy ebben bent van minden. Hisz ezek a dalok a belépőim előadóként a hazai könnyűzene világába. Jobb címet nem is tudnék neki Ilyen volt Vékony Zoltán könyve Zenélj most a boldog életért! címmel jelent meg a kétszeres Fonogram-díjas Vekonyz (Vékony Zoltán) könyve. Hatalmas érdeklődéssel nyitottam fel a 135. oldalas kiadványt, amit néhány óra alatt be is faltam. Először olvastam, de nem utoljára, ebben egészen biztos vagyok. Ugyanis a 2013 óta aktív alkotó egészen új oldalról fogta meg a zene témáját ebben az interaktív könyvben. Különböző kutatások eredményeiről, szakértők munkásságát is belefűzve ad át izgalmas információkat arról, hogy miként fejlesztheti a zene az embereket. Nem jár brutális mélységekben, magasságokban, de elindíthat egy szuper önfejlesztő úton.
Nyílik a kör, nyílik a város – Open the circle, open the city Melyik színpadra menjek, ha éppen kettőt látok? – Which stage do I go to when I see two? Gyere táncolj, nem kell lenned máshol – Come dance, you don't have anywhere else to be Nem te veszed fel, pedig megadtad a számod (halo) – You're not answering your phone, and you gave me your number (halo) Ha mással italoznál – If you were drinking with someone else Olyat írok, kapsz oltási igazolványt (szuri) – I write, you get a vaccination card (needle) Gyere baba, miénk a rakpart – Come on, baby, we got the wharf. Ki gondolta volna, hogy idáig ér az AJJAJ (ye) – Who would have thought it would get this far? Ezt szeretem (ye) – I like that (ye) Ha bemegyek – When I go in Hogy lássam az egészet, kellenek a felesek – To see the whole thing, I need shots. El vagyok havazva, de szomjas nem maradhatsz – I'm swamped, but you can't Stay Thirsty Nem vagyok büszke, de ma mindent kikérek magamnak – I'm not proud, but I'm asking for everything today.
Talán a 3. részre hagyják a szerelmi szál kibontakozását, bemutatását… Kifejezetten főgonosz nincs a filmben, mert a betegségével küzdő Fantom helyzetét, sorsát – aki molekulárisan instabil állapotával is meg kell, hogy küzdjön, – a történet előrehaladtával jobban megértjük, és ha nem is szimpatizálunk vele, utálni ezért nem tudjuk tetteit. Ami pedig csak nekem volt sajnálatos élmény a filmben – amely több alkalommal is érzékelhető volt a kelleténél – az a nyomuló, és befolyásoló öncélú reklám, amit csak ebben a Marvel filmben tapasztaltam. Az influencer marketinget olyan erősen adagolta a Hyundai márka, hogy a moziszékből felpattanva szinte egyből a legközelebbi márkakereskedésbe vitt volna az utam egy új i30-as kocsiért…. :)) De ugorjunk vissza a könnyedebb megközelítéshez… A Hangya és Darázs mint film, tehát tökéletesen szórakoztat, és ha csak sodródunk a látottak befogadásán, akkor nagyon jól fogjuk magunkat érezni, és valljuk be, jelen filmek ezért készülnek. A legkönnyedebb hangulatú Marvel film stáblistáját pedig türelmesen várjuk meg, ne pattanjunk fel a székünkből, mert a végefőcím után, ha folyamatosan követni szeretnénk a filmmel kapcsolatos események alakulását, figyelemfelkeltő kis történetnek lehetünk szemtanúi!
A zavaró ebben az egészben (a látvány kivitelezésében) csupán egy dolog volt. Az ember méretűvé alakult hangyák kinézete volt zavaróbb a kelleténél, nagyon lerontotta a vizuális élményt. Mintha ezzel a feladattal nem tudtak volna megbirkózni a tervezők, nem tudták élethűen kivitelezni, csupán itt lógott ki a lóláb. A mostani rendező Peyton Reed tovább tudta gondolni az első rész megálmodójának Edgar Wright munkáját, és saját látásmódjával továbbemelte A Hangya és a Darázs élvezeti értékét. A humor talán most volt a legtöbbet alkalmazott műfaji elem a látvány mellett, ami a legtöbbször tökéletesen ellátta feladatát. Negatívumként még felhozható az a megállapítás, gyakran használnak különböző szakszavakat a filmben, amit talán a fiatalabb korosztály még nehezebben fogad be, vagy ért meg, ezeket talán egyszerűbben is meg lehetett volna fogalmazni. A cím sajnos rossz választás volt, mert ebben az egészben pont Lang és Hope kapcsolatából nem kapunk semmit, nem érzékeljük, hogy köztük a kapcsolat fejlődne, a vonzalmuk egymás iránt erősödne.
Szórakoztató volt, kikapcsolt, megnevettetett, biztos, hogy újranézős. spoiler Rahenys 2019. június 28., 12:26 Attól függetlenül, hogy a Végjáték előtt elspoilereztem magamnak a cselekményt, még egész élvezhető volt. Sokszor felnevettem rajta, sőt, már egész máshogy tekintek Scott-ra. Eddig nem szerettem a karaktert, sőt, még a Végjátékban sem lopta be magát a szívembe, most viszont megszerettem. (azt hiszem ideje lesz újranézni a Hangyát) Hope karakterét imádom, Evangeline Lilly hozta a formáját. A szellemcsaj is szimpatikus volt. A film fénypontja számomra Laurence Fishburne volt. Mikor először megpillantottuk hátulról, rögtön beugrott ki Ő, "Ott van Crawford ügynök! " reagáltam le rögtön, majd igazam is lett. ^^ (számomra Fishburne mindig is Crawford ügynök marad a Hannibal-ból, viszont jó volt látni más szerepben is, még ha ez nem is illett rá teljesen:'D) Jól indult a film és jól is zárult le. Egy percre sem unatkoztam, nem is értem, hogy miért nem néztem meg a moziban. :'D Luna 2018. július 24., 14:29 Lehet velem van a baj, de úgy vagyok ezzel, hogyha egy film szórakoztat, és tudok rajta jókat nevetni, akkor nem rossz film.
Evangeline Lilly gyönyörű és csípős, mint mindig, amit ezúttal a Darázs-szerkóval (ami egyszer sincs így említve a filmben) felvértezve a badass oldalát is megmutat. A show-t mégis Michael Peña vitte el, akinek jól megkomponált agymenései most is élményszámba mentek. Nem beszélve Lang betörőkből biztonsági szakértővé szakosodott spanjairól (T. I., Kurt Dastmalchian), akik mindig jókor voltak jó helyen. Rajtuk kívül itt van még természetesen Michael Douglas is, akinél szerintem tökéletesebb Dr. Hank Pymet keresve sem találhattak volna. Feltűnik Lang exe, Judy Greer, a tenyérbemászó Walton Goggins, a feltűnően családcentrikus Bobby Cannavale, az örök Morpheus, Laurencr Fishburne, az istennő, Hannah John-Kamen (csak nézzetek a szemébe) és a meglepetés vendég, Michelle Pfeiffer, akiről többet nem szeretnék elárulni. Összegzés Mielőtt megírok egy kritikát általában több külföldi mozis oldalt is meg szoktam nézni, hogy kicsit jobban képben legyek a nemzetközi sajtó véleményével. És azt kell hogy mondjam, ismételten lehúztak egy olyan alkotást, amely sokkal többet érdemelt volna.
A teljes középszerűségen pedig csak ront, hogy ezt a filmet sem lehet már önálló entitásként kezelni. Ez egy hatalmasra duzzadt univerzum újabb darabkája, ami a korábbi elem titáni ereje után nem csak hogy súlytalan, de kínos is – egyszerűen nem esik jól látni a szereplők bénázását azok után, amiken a Bosszúállók: Végtelen háború miatt keresztülmentünk. És akkor ott van az első stáblista utáni jelenet, ami… nos, mondjuk úgy, szándékos és teljesen felesleges tökönrúgása a nézőknek. Azon túl, hogy emlékeztessenek rá: gebasz van, semmire, de valóban, semmire sem jó. Ezt pedig mintha az alkotók is tudták volna, mert a második, utolsó jelenet egy geg, ami még csak a sztorihoz sem ad hozzá, meg sem éri bennmaradni miatta a teremben. Sőt, úgy általában beülni sem – reméljük, Marvel kapitány jobb szórakozást garantál majd. 5/10 - középszerű