A per akár "kitalált vagy felnagyított vádakra is épülhetett" - következtetett Benda. A Benda és más történészek munkáinak hatása teljességgel érződik a filmen: a szolgálókat kényszervallatták, a tanúkat beszervezték. Ugyanakkor a filmben Báthory Erzsébet dühkitörései érthetetlen módon többször is emberi életet követelnek, mintha mégis igazuk lenne a tanúknak. A mozi ráadásul kínosan erőltetett traumával magyarázza a grófnő eszelős metamorfózisait: a történelmi szakkönyvek szerint egyébként családszerető Nádasdy gróf olyan hévvel erőszakolta volna meg feleségét, hogy az elvetélt. Szem, száj: Báthory (Erzsébet). E kitalációnak semmi történeti nyoma, csupán a rendező érthetetlen agyszüleménye, más, szóban forgó legendák eredetét azonban már kiderítették. Az egyik első elemző, Túróczi László jezsuita atya 1729-ben írt ellenreformációs tanmeséje az egyik ludas: a valójában protestánsnak született Báthory Erzsébetet szerinte az sodorta bűnbe, hogy "kézfogójakor elhagyta katolikus hitét". Másban is túllőtt a célon: megteremtette azt a legendát, hogy Báthory Erzsébet a szerencsétlen leányok vérében fürdött - nem törődve azzal, hogy ilyesmi fel sem bukkan a jegyzőkönyvekben, nyilván már csak azért sem, mert a vér gyors alvadása miatt lehetetlen is lenne kivitelezni.
Talán a legvalószínűbb rendezői motiváció egy európai-, sőt világszintű érdeklődést kiváltó középkelet-európa monstre filmalkotás bemutatása lehetett, ez, így viszont a vállalkozás egyértelműen kudarcnak ítélhető. A három részre szabdalt történetben nincsenek markáns karakterek, ám ez nem a viszonylag világos cselekményű forgatókönyvből fakad, hanem az óvatos és túlságosan elővigyázatos színészvezetésnek és rendezői koncepciónak köszönhető. A külföldi siker vágyában, és a néhány külföldi színész (az angol Anna Friel és Hans Matheson, az olasz Franco Nero) érdekében az egész forgatás angol nyelven zajlott, de mivel a jelentős létszámú szlovák, cseh és magyar nyelvű színészi gárda és statisztéria, hogyismondjam csak, az ismert "kovivideók" angolságával pergette Shakespeare ékes nyelvét, a rendező ezeket, a nyelvet ha nyelvtanilag nem is, de kiejtésében igencsak Kárpát-medenceien törő arcokat igen szemérmesen mutatja csak meg. Báthory erzsébet és caravaggio obras. Mivel így a párbeszédek gyakorlatilag csak a nézőnek háttal, illetve féloldalt fordult színészek között zajlanak (kettőnél több szóból álló mondatot csak az echte angol Anna Friel, mint címszereplő és Hans Matheson, mint Caravaggio mond bele a kamerába, ők is legfeljebb, ha háromszor) a néző nem igazán tudja, mikor, ki beszél kihez.
Nem volt elviselhetetlenül rossz, de sokkal jobb is lehetett volna. Néha nagyon untam, mások fent tudta tartani a figyelmem, szóval elég hullámvölgyes volt az egész. Új hozzászólás Hasonló filmek címkék alapján Szellemek háza (2018) 60% · Összehasonlítás Álomgyermek (1985) 0% · Összehasonlítás Poesía sin fin (2016) 87% · Összehasonlítás Igaz mese a Grimm testvérekről (1962) 80% · Összehasonlítás La danza de la realidad (2013) 68% · Összehasonlítás Digging Up the Marrow (2015) 70% · Összehasonlítás Mária Terézia (2017–2020) 72% · Összehasonlítás Elizabeth (1998) 79% · Összehasonlítás Colette (2018) 74% · Összehasonlítás Nicky családja (2011) 80% · Összehasonlítás
A film legtöbb jelenetében így barokkosan burjánzó képeken látunk embereket, akik között nyilván történik valami – ha valamelyik fejét veszik, azt természetesen észleljük – de komoly lelki, érzelmi vagy szellemi szálakat sajnos nem tudunk felfedezni. Ezek nélkül azonban a film csupán egy szép, színes, lapozgatós képeskönyv, semmi más. A film éppen azzal több, hogy képes a szereplők arcát közel hozni, ha jó a színész, akkor azzal igen sok mindent el is tud játszani, látjuk a tekintetét, látjuk az érzelmeket az arcán, így a szigorúan vett cselekményen túl is történik valami a filmben. Ebben a filmben gyakorlatilag nincsenek is színészek, csak figurák a szépen fotografált képekben. Az egy dolog, hogy a legenda másik arcát sem látjuk, ahogy arra az alcím ígéretet ad, de az egyiket sem. Báthory - A legenda másik arca | Sorozatportal. Hogy aztán miért van egyik, vagy másik, és hogy van ez az egész, abba ne is menjünk bele. Jakubisko vágója, számomra érthetetlenül, szinte kizárólag fade out-fade in effektet képzeli el két snitt elválasztására, ami leginkább a szemhéj ösztönös mozgását imitálja a nézőben, akinek hamarosan erősen kell küzdenie az ébren maradásért, hiszen ezek a szemhunyó effektek az elalváshoz vezető egyre laposabb pillantásokat szuggerálják belé.