A kisgyerekek szexuális nevelése nem egyszerű, hiszen a nemi identitás kialakulását zavarba ejtő kérdések kísérik. A szülő nem mindig tudja, mi is a helyes, pedig a kicsik későbbi viszonyát a szexualitáshoz alapvetően befolyásolja a szülői minta. A legfontosabb, hogy a témát természetesen kezeljük. A zuhany alatt állok éppen, amikor három és fél éves unokaöcsém rám nyitja az ajtót, leül a földre, s tudományos megfontoltsággal végigpásztázza testemet: fel és le, le és fel, aztán apró mutatóujját kinyújtja, ölemre mutat, és a legtermészetesebb módon rákérdez: az ott micsoda? Belém nevelt szeméremmel előbb jól elvörösödöm, nyelek kettőt, aztán mint a felnőtt a felnőttel közlöm: ez bizony a punci. Libri Antikvár Könyv: Meglepő kérdések könyve MEGOLDÁSOK A HÉTKÖZNAPOK ZAVARBA EJTŐ ÉS MULATSÁGOS REJTÉLYEIRE (David Feldman; (Reader's Digest)) - 2009, 1600Ft. Persze ez a kezdet volt csupán, a fürdőkád szélén ülve alaposan megtárgyaltunk mindent, amit fütyiről, ciciről, a lányokról meg a fiúkról egy hároméves férfi tudni akar. A kisgyerekek szexuális nevelése nem könnyű műfaj, a felnőtt gyakran elbizonytalanodik: mikor cselekszik helyesen, hogyan magyarázzon, meddig menjen el, s egyáltalán, mikor kezdje, hogy gyermeke egészséges szexuális fejlődéséhez biztos alapokat építsen.
Még érdekesebb lenne megvizsgálni az Árpád-kori népesség sírjait is, mert akkor kiderülhetne, hogy a honfoglalókra utaló genetikai jelek száma az azóta eltelt bő egy évezred alatt csökkent-e le ennyire, vagy ez már a középkorban megtörtént. Csak ez utóbbi esetben lenne ugyanis kijelenthető, hogy elenyésző számú honfoglaló érkezett 895-ben a Kárpát-medencébe. Ez utóbbi feltételezés összecseng a történeti embertan eddigi adataival. Éry Kinga, majd nyomában Fóthi Erzsébet ugyanis a leletek embertani összehasonlítása alapján megállapította, hogy az Árpád-kori népesség zöme nem tekinthető a honfoglalók leszármazottainak, már az akkor itt élők 98 százaléka europid típusú volt, s ez az arány a mai népességen belül is hasonló. Márpedig ez csak azt jelentheti, hogy a köznépinek nevezett sírok nem a honfoglalókhoz, hanem a Kárpát-medencében már korábban megtelepült népekhez tartoznak. Vagyis a környező népekkel való genetikai rokonság már a honfoglalás korában sokkal nagyobb volt, mint azt eddig feltételezték.
A szülő a szexuális modell A kisgyermek nemi érése során szükségszerűen felmerül a kérdés: a szülő hogyan viszonyul a szexualitáshoz? A maga teljességében, szabadon és természetesen képes megélni, vagy szemérem, tabuk, megtartóztató ideológiák irányítják magatartását? Fontos ez, hiszen hozzáállása a gyermeke fejlődésére is rányomja bélyegét. Nem nehéz belátni, hogy az otthon látott minta iránytűként szolgál a gyermek életében – ami adott esetben tévútra is vezetheti. Vajon mit tanul meg az a kisgyermek, aki soha nem látja szüleit finoman összebújni, csókolózni, ahol a tévében felvillanó jelenetek alkalmával csatornaváltás az első reakció, és ahol a gyermek, szexuális kérdéseire kitérő válaszokat kap? Ilyen hozzáállással hamar megtanulja tabuként kezelni a testiséget, és milyen szomorú, hogy a később ebből eredő nehézségeket a hozzá legközelebb állóknak köszönheti. Annak ellenére, hogy otthon nem kap segítő és odafigyelő támogatást, fejlődése gyorsan halad tovább, a külvilág és saját teste által küldött ingerek megérintik, amiket a maga eszközeivel igyekszik megérteni, feldogozni, s értelemszerűen azokkal a mintákkal operál, amiket otthonról hozott magával.