Macskát fialt a pince. Egy lomkupac körül vidám ruhák. A sín alatt a Margit híd gerince Ropogva éri el velünk Budát. Rétest eszünk, becézi ajkainkat. Tompítja szó a villamos zaját. Orrunkba száll egy áruházi illat, És andalít a fog között a mák. Leszállunk. Fojt a füst, repedt a járda, De zöld ruhában jön felénk a park. Méhet vadít a gömbakác virága. Még zsong a tér, de zümmögése halk. Hajad lehull a víz fölé hajolva. Fodrokra bomlik szét a délután. Egy félbemetszett gyár tekint a tóra. Mi lent való, fent képzelet csupán. Csalunk tudom: az álmodók hibája. Új képet rajzolunk kedvünk szerint. Nem jó tündér igéje szállt a tájra, Csak egy szemfényvesztő tavasz megint. SZOFJA TOLSZTAJA BALLADÁJA A földre hullott tincs utóbb kiserken, S ragyog megint tarkóra font haja. A gyermekágyi láztól megviselten Magába réved Szofja Tolsztaja. Örkény István: Egyperces novellák (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984) - antikvarium.hu. A csöpp kis állkapocstól fáj a melle. Vonít a test, magából adni fél. Nincs tejfolyó, csak néhány csöppnyi vér. Hány pólya még, s ekként vajúdni kell-e? Szolgálni, tűrni hajladozva.
Az első "Tyúkot" azért neveztük el "1"-nek, mert a fele sem fért az előadásba annak, amit elmondani szerettünk volna. Totek - Örkény István: Levél a nézőhöz - Örkény Iram. Január 21-én bemutatjuk a "2"-t. Az elsőnél kérdés volt, hogy érdekli-e nézőinket az, ha verseket mondunk. A másodiknál az a tét, hogy ne ugyanazt a bőrt húzzuk le másodszor is a rókáról. Az előadás 16 éven felülieknek ajánlott Válogatta: Várady Szabolcs Szerkesztette: Mácsai Pál Játsszák: Bíró Kriszta, Csuja Imre, Dóra Béla Epres Attila, Ficza István, Für Anikó Gálffi László, Jéger Zsombor, Kerekes Éva Kerekes Viktória, Kókai Tünde, Mácsai Pál Máthé Zsolt, Nagy Zsolt, Novkov Máté Patkós Márton, Pogány Judit, Polgár Csaba Takács Nóra Diána, Vajda Milán, Znamenák István Zsigmond Emőke Díszlet, jelmez: Izsák Lili Zene: Kákonyi Árpád Súgó: Horváth Éva Ügyelő: Sós Eszter A rendező munkatársa: Érdi Ariadne Rendező: Mácsai Pál
Amikor a mérlegek álltak, s lassan csillapodó, egyenletes kilengésük tanúsította, hogy semmiféle csel, csalás, ragaszték vagy alátét nem zavarja munkájukat, akkor a kenyérvágó hozzálátott a négyszázegynéhány adag kiporciózásához. A kenyérvágó ugyanolyan ember, mint a többi. A kenyérvágásért nem jár neki semmi, még a púpja sem. Persze, a kenyérvágó kérhette volna - némelyik barakkban meg is tette - a mérleg köré lehulló morzsákat, de ez a kicsinyesség jele lett volna. Kicsinyes ember nem való kenyérvágónak. Kenyérvágónak olyan ember való, aki mindenki bizalmát bírja, akinek van érzéke a súlyelosztáshoz, és akinek a kenyér puszta szagolása, érintése, szeletelése és méricskélése örömöt okoz. A kenyér színe: majdnem fekete. Formája: téglalap. A kenyérvágó mindenekelőtt hosszában kettészeli a téglányt, aztán pedig keresztben egymással párhuzamos vágásokkal, nyolc egyforma karéjra vágja. Irodalom - 12. osztály | Sulinet Tudásbázis. Ez összesen tizenhat szelet. Egy-egy ilyen szelet gorombán hetvendekás. Amikor az összes kenyereket ily módon fölszeletelte, boszorkányos gyorsasággal leméri őket, két mérlegen egyszerre.
Gondoltam, ebből elég. S tegnap, mikor csak ketten voltunk idehaza, leültünk szépen a szőnyegre, szemtül szembe, s azt mondtam neki: - Most pedig, kedves fiam, beszélgetni fogunk. Höm - mondta elégedetten, s biztató tekintetet vetett rám. - Nem, fiam - válaszoltam határozottan. - Mi most magyarul fogunk beszélgetni. Meglóbáltam egy tízdekás papírzacskót, melyre az Édességbolt címe volt rányomtatva, amitől az ő arckifejezése még barátságosabbá derült, azt a gyanút keltve bennem, hogy titokban nemcsak beszélni, hanem talán olvasni is tud már. Szedtem kifelé a nápolyiszeleteket, s bicskával még apróbb szeletekre szabdaltam őket, akkorára, mint egy mokkacukor. Mesterségemből kifolyólag tudom, hogy a magyar nyelv milyen gazdag szavakban. Az elsőt odatartottam az orra elé. - Mondd szépen: kérek. Kitátotta s becsukta a száját, jelezvén, hogy oda helyeztessék a nápolyi. Én azonban nem az ő szájába tettem a nápolyit, hanem a magaméba, s nagy gusztussal, ropogtatvakezdtem rágcsálni. - Nyee! - rikoltott fölháborodásában.
Az első "Tyúkot" azért neveztük el "1"-nek, mert a fele sem fért az előadásba annak, amit elmondani szerettünk volna. Január 21-én bemutatjuk a "2"-t. Az elsőnél kérdés volt, hogy érdekli-e nézőinket az, ha verseket mondunk. A másodiknál az a tét, hogy ne ugyanazt a bőrt húzzuk le másodszor is a rókáról. Válogatta: Várady Szabolcs; Szerkesztette: Mácsai Pál Az előadást 16 éven felüli nézőinknek ajánljuk! Az előadás támogatója Budapest Főváros Önkormányzata. AZ ELŐADÁST KÉT RÉSZBEN JÁTSSZUK, HOSSZA KB. 2 ÓRA 45 PERC. Az előadásban elhangzó versek listája IDE kattintva érhető el.
ANZIKSZ (Változat) Már látom ott a régi tájat. Az ég ködét vitorla metszi el. A rossz motor köhögve fárad. Farol, zötyög felénk a messzi hely. A fénysorompó végre enged. Bár új a dal, mi lüktet és kopog, Sok év nyarát idézi benned A park, a fák, a villanó horog. A strandoló remek statiszta. A képeslapról újra itt a hegy. Egy parkoló vidéki piszka, A vászonért kiáltó színelegy. Lejárt plakát lett felragasztva. Kőbányait kínál a kocsmapult. Időgép volna tán az Astra? Vagy bőröndünkből jött elő a múlt? KERESGÉLŐ Most megvan az olló, De nincs meg a kés. Most eltűnt a dudor, De itt van a rés. Most megvan a partvis, De hol van a kosz? Most mély a medence, De nulla a hossz. Most nálam a gyógyszer, De semmi se fáj. Most tiszta az ablak, De szürke a táj. Most látom a távolt, De bújik az itt. Most mindenki sportol, De senki se fitt. Most görnyed a néni, De nincs vele bot. Most nevetni kéne, De hol van az ok? Most megvan a bérlet, De nincs ide busz. Most duzzad a léggömb, De elfogy a szusz. Most megvan az élet, De nincs a halál.