Magyarországra rátérve Orbán Viktor 2010-es mondását idézte, vagyis, hogy "keleti szél fúj (a világgazdaságban), de nyugati zászló alatt hajózunk", aminek a második felét külön aláhúzta, hogy fontos, hogy megjelenjen a globális nyitás politikájában. Mint mondta, Magyarország esetében egzisztenciális idealizmusról van szó, de közben a realista oldalról a térségbeli gazdasági szerepvállalást emelte ki. Szerinte a közép-európai régióban van egy mozgástér Magyarországnak, az a kérdés, hogy a magyar gazdaság képes-e meghatározóvá válni a térségben. Grúber szerint Európa kereszteződésben van, amire a migrációs válság is rávilágított. Henry Kissinger - művei, könyvek, biográfia, vélemények, események. Alapvető magyar érdeknek nevezte, hogy Európa erősödjön. Magyarország szempontjából emellett azt tartotta a leginkább fontosnak, hogy pontosan bemérjék a külpolitikai mozgásteret, hogy mi folyik a világban.
Az is egy üzenete, hogy nézzenek magukba az amerikaiak, fenntartható-e a demokráciaexportos küldetéstudat, és erre is próbál rávilágítani az – az Egyesült Államokhoz képest sokszor régebbre visszanyúló – államok történeti szempontú bemutatásával is. Németh Zsolt szerint Kissinger ugyan nem helyesli a túl direkt és közvetlen demokráciaexportot, de azért olyan többpólusú világban gondolkozik, amiben Amerika első az egyenlők között. Ugrósdy szintén azt mondta, hogy a könyvben végső soron az jelenik meg, hogy milyennek szeretnék látni az amerikaiak az új világrendet, ezért Kissinger valamennyire lefelé beszél a többi országhoz, régióhoz. Az USA és Európa kéz a kézben A világrendről általánosságban szólva Németh azt mondta, hogy alapvetően úgy gondolja, hogy "az USA nem akarja aláaknázni Európát. " Az Egyesült Államok szemében Európa kézenfekvő szövetségesként adja magát, de vannak kételyek, hogy az EU képes-e globális szereplővé válni, pl. katonai kérdésekben. Szerinte az amerikai hatalom európai legitimitás nélkül kevés, és Kissinger is ebbe az irányba tereli a gondolatokat.
Kalandosan megszervezett út 1949-ben kiáltották ki a kommunista erők a Kínai Népköztársaságot. A Csang Kaj-sek vezette nacionalista kormány Tajvanra menekült, ahol továbbra is fenntartotta igényét Kína egész területére Kínai Köztársaság név alatt. Akkoriban és még jó ideig a Tajpejben székelő Kínai Köztársasággal tartotta fenn a hivatalos diplomáciai kapcsolatokat a világ nagy része, és egészen 1979-ig az Egyesült Államok is. Nem így a kommunista világ ideológiai és politikai központja, a Szovjetunió, amely elsőként ismerte el a Kínai Népköztársaságot az egyetlen Kínaként. A győztes Mao Ce-tung ot, aki hirtelen a világ legnépesebb, igaz, meglehetősen szegény államának vezetője lett, nem sokkal hatalomra kerülése után fogadta is a kommunista világ ura, a Nagy Honvédő Háborúból, azaz a II. világháborúból alig néhány éve győztesen kikerült és fél Európát befolyási övezetébe vonó Sztálin. Aki nem volt rest éreztetni az ugyancsak győzelemtől mámoros Mao számára, hogy hol is helye: hosszan váratta a Moszkvába látogató kínai kommunista vezetőt, és úgy beszélt vele, mint a kisebb testvérrel, akinek nyája megtért a jó meleg kommunista akolba.