Termékadatok Cím: Én kis kertem Oldalak száma: 280 Megjelenés: 2021. március 25. Kötés: Keménytáblás ISBN: 9786150107943 Méret: 235 mm x 165 mm x 15 mm
(The Sunday Times) Egy rendes... 3 449 Ft Sztálin borospincéje John Baker, Nick Place John Baker és Nick Place regénye egyedülállóan izgalmas történet egy borgyűjteményről, amelyet elloptak a cártól, elrejtettek a nácik elől, hogy aztán egy sydne... Láz Deon Meyer "Annyit tudtak, hogy a Láz Afrikából indult. Tudták, hogy két egyesített vírusról van szó, az egyik emberi betegség volt, a másik a denevérektől származott. Azo... 2 618 Ft A páduai Illisz Ákos Csaba 1266-ban, az Árpádok uralmának utolsó évtizedeiben törékeny a béke. IV. Béla idősebb és V. István ifjabb királyok bár letették a fegyvert, az ország még mindig... 3 675 Ft A Korona - The Crown - Királynő születik 1947-1955 Robert Lacey Mi a valóság és mi ami pusztán fantázia? Az én kis kertem - Tudományos játék, Clementoni Tudományos ját. Mi az igazság és mi a legenda? A Korona - The Crown: különleges könyvsorozat első kötete amely a II. Erzsébet ang... 3 203 Ft A cárnő - Nagy Péter cár és I. Katalin történetének regénye Ellen Alpsten I. Nagy Péter, minden oroszok szeretett és rettegett cárja a halálos ágyán fekszik, de örökösét nem nevezte meg.
Amaz mélységét méregeti, Elcsúszik, s a többi neveti. Óh bóldogok! kik így játszatok, S a jövendőre nincs gondotok. Melyben talán a bajok árja Élteteket nagy zajra várja. - Ni csak! a ludak mint kötődnek A zajjal, s benne hogy fürödnek, S hátokat megmosván állokkal, Mint csapják a vizet szárnyokkal. A toronkász libákat fére Hogy csapja a víz a szélére! Ott egyik nyakát nyújtogatja, Másik a tollát tisztogatja. - De jerünk, hagyjuk itt ezeket, S nézzük az elment fellegeket, Áldott szolgálatjokért, jertek, Nézzük, az egektől mit nyertek. Látlak már felhők koronája! A természet legszebb munkája! Tebenned látom egy rakásban, Amit festett mindenben másban, Téged a nap tett örömébe Pálmául a felhők fejébe. Én kis kertet kerteltem szöveg. Nézzük már a virágokat is, Lássunk kis szivárványokat is, Nézzük, a napra hogy nevetnek, Kitől már ismét nem félhetnek. Némelyik kinyílt örömébe, Másik cseppet szorít keblébe, Némelyik tömjénzi jó szagát, Másik bókol, leiván magát. Egyen oly szép a csepp játszása, Mint egy síró szűz mosolygása, Másiknak úgy függ leveléről, Mint a gyöngy a szépek füléről... Hogy Márstól végkép búcsút vettem, Nyúgodalmamat itt kerestem, Mások baját nem irigyelvén, S a természetet énekelvén, Ott egy kis bodza árnyékába Elmélkedett szivem magába; Gyakran onnan szántam azokat, Kik bódúlva ölik magokat Vagy a szívrontó fösvénységgel, Vagy lélekgyötrő kevélységgel.