Valótlanságnak nevezte azt az állítást, hogy a magyar politikai elit nem akar együttműködni a Habsburg-dinasztiával, és hogy ne volna képes kompromisszumokra. Mint írta: "Egyik czél tehát a birodalom szilárd fennállása, melyet nem kívánunk semmi más tekinteteknek alárendelni. Másik czél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek, melyeket a sanctio pragmatica is ünnepélyesen biztosít, s melyekből többet elvenni, mint a mit a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem czélszerű. " Éreztette, hogy a magyar nemesség a megegyezés érdekében hajlandó az 1848-as törvények felülvizsgálatára is: "Készek leszünk mindenkor törvényszabta úton saját törvényeinket a birodalom szilárd fennállhatásának biztosságával összhangzásba hozni. " A "húsvéti cikk" jelezte, hogy Deák és köre hajlandó reáluniós kapcsolat kialakítására a birodalommal. Deák húsvéti cake . Ferenc József hamarosan menesztette Schmerlinget, és megkezdődtek az immár nyílt tárgyalások, amelyek az osztrák vereséggel végződött 1866-os porosz-osztrák háború és Velence elvesztése után gyorsultak fel.
Ennek szellemében 1851 végén hatályon kívül helyezte a forradalmak hatására életbe léptetett alkotmányt, és a hadseregre, a hivatalnokrendszerre és a titkosrendőrségre támaszkodva kormányzott. Ausztria külpolitikai fiaskói és belső nehézségei az 1850-es évek végére nyilvánvalóvá tették ennek a kísérletnek a kudarcát. Ferenc József ekkor rákényszerült arra, hogy immáron "tartósan" alkotmányos kormányformát vezessen be, ami viszont a birodalom teljes átalakítását követelte meg. Ez a folyamat az 1867-es kompromisszummal zárult le. A kiegyezésért vívott politikai küzdelem lényege magyar szemszögből az volt, hogy az újjászervezett Habsburg Birodalmon belül a hagyományosan különálló Magyarország a lehető legkedvezőbb státuszt foglalja el, és megőrizhesse 1848-ban kivívott jogait. A kiegyezés előzményei és megszületése - Történelem kidolgozott érettségi tétel - Érettségi.com. Az 1859 után meginduló átalakulás első szakaszában, egészen a húsvéti cikk megjelenéséig A MAGYAROK KILÁTÁSAI MEGLEHETŐSEN BORÚSAK VOLTAK. Ferenc József a "reformerek" közül elsőként az ókonzervatív arisztokratáknak szavazott bizalmat, akik támogatták ugyan a különálló Magyarország helyreállítását, de messze nem teljesítették a "48-hoz ragaszkodó" hazai közvélemény elvárásait.
1853-ban a földesuraknak adtak ki kárpótlást, államkötvények formájában. Akik ellenállást mutattak, azokat elfogták, és vagy bebörtönözték, vagy kivégezték. Ferenc Ferdinándot megsebezték, Noszlopy Gáspár kísérletet tett az uralkodó elrablására, ezért kivégezték. Székelyföldön fegyveres felkelések voltak, a nemesség nem vállalt hivatalt, nem fizetett adót, és kijátszotta a rendeleteket. A passzív ellenállással az 1848-as állapotot kívánták visszaállítani. Az ókonzervatívokhoz tartozó arisztokraták az 1847-es állapotot akarták érvényben tudni, az emigránsok pedig - Kossuth Lajos vezetésével - az 1849-es időket élték volna szívesen. Teleki László és Klapka György részvételével, Kossuth elnökletével megalakult a Magyar Nemzeti Igazgatóság. 1860. március 15-én megemlékezést tartottak, mely tüntetésbe csapott. A tömegbe lőttek, s Forinyák Géza joghallgató meghalt. Temetésén hatvanezres tömeg jelent meg. Kossuth Lajos Az 1861-ben feloszlatott országgyűlés 1865-ben újra összeült. Deák Ferenc már az 1861-es országgyűlésen képviselőként a 48-as törvények mellett szállt síkra.