Rendhagyó Anna Karenina premier Miskolcon Különleges premierre készül ma este a Miskolci Nemzeti Színház: Kocsák Tibor és Miklós Tibor az opera és a musical határán egyensúlyozó, Lev Tolsztoj ikonikus műve alapján készült Anna Karenina című előadását mutatják be két részben, koncertszerű formában. A Miskolci Nemzeti Színház énekkara a zeneszerzővel egyeztetve nem a teljes… Anna Karenina – Musical-opera bemutató a miskolci színházban A Miskolci Nemzeti Színház énekkara rendhagyó és különleges produkcióval készül, melyben az opera és a musical műfaja találkozik: Kocsák Tibor és Miklós Tibor Anna Karenina című musical-operáját, mely Lev Tolsztoj azonos című műve alapján készült, koncertszerű, látványos elemekkel, vetítésekkel, a történetet bemutató jelenetekkel két…
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
A TvProfil sütiket használ a webhely jobb felhasználói élményének és funkcionalitásának biztosítása érdekében. A sütikkel kapcsolatos további információ itt található: adatvédelmi irányelvek.
Ők valószínűleg mérlegre tették a film jövőbeni népszerűségét és a jelenet visszásságát, és előbbi bizonyult erősebb indoknak. Annak aki hirtelen nem tudná, miről is szólt a film: a népszerű és csinos Elle a lányszövetség elnöke, meg van róla győződve, hogy pasija, Warner el fogja jegyezni, ám az ominózus vacsorán a srác szakít vele. Az indok az, hogy a Harvard jogi karára fog járni a következő évtől, utána pedig politikai pályára készül, ezért nem engedheti meg magának, hogy "Marilynt válassza Jackie helyett. " Nemcsak az önmegszólítás és önfelszólítás teremt keretet alkalmat a személyiség minden rétegét megmozgató létösszegzésre, hanem az időszembesítés is. Az időszembesítő vers legszebb példája a Talán eltűnök hirtelen. Ebben a verstípusban a múlt, a jelen és a jövő szembesítése a meghatározó az egyén (a személyiség, az egzisztencia) és az idő kapcsolatának vizsgálatában. A középpontban a jelen áll, a most, de ez a jelen a múlt következménye, s meghatározza a jövőt. A vers éppen ezzel a jövővel – a teljes, a nyom nélküli pusztulás szemléletes képével – indul, majd minden szakaszban a múltat és a jelent szembesíti, de úgy, hogy a jelen képe mindig magában foglalja a jövő befejezettségét, az élet folytathatatlanságának motívumát is.
1937-ben íródott Balatonszárszón. A címet az utókor adta a versnek (ez az oka, hogy a cím az első sorral azonos). Talán eltűnök hirtelen, a száraz ágak hogy zörögnek. A lírai én szembesül azzal, hogy az élete véges, és megvizsgálja, tudott-e élni az élet nyújtotta lehetőségekkel. Három idősík (jelen, múlt, jövő) szembesítésével végzi életének összegzését. A jelen állapotából és jövőbeli kilátásaiból kiindulva értékeli a múltat. A gyermek-motívum hátterében azonban még egy másfajta életrajzi vonatkozása is lehet. Mivel a költő Szárszón két nővérével és három apró gyermekkel összezártan élt, nemcsak az életszámvetés igénye, hanem a mindennapok eseményei is rendre emlékeztették a gyermekire. Már csupán azzal is, hogy – mint a kezdetben – ismét együtt van a három testvér. Ez is indukálhatta, hogy oly sok gyermekkori emlék tolult fel időnkénti beszélgetéseikben. Maga a Hét Torony is – Gárdonyi Géza regénye nyomán – ilyen emlékképként villanhatott fel. S a három kisgyerek is arra emlékeztethette, milyen is volt a gyermeki lét.
A hangnem elégikus. Karóval jöttél…, Talán eltűnök hirtelen…, Ime, hát megleltem hazámat … Ez a három vers nagyon sok szállal kötődik egymáshoz, részben ugyanazok a motívumok jelennek meg bennük más összefüggésben. Oldalak: 1 2
Egy másik vonulat kifejezetten életrajzi jellegű, s a szeretetnek és hiányának itt is meghatározó a szerepe. Az utolsó versekben inkább ezt észlelhetjük. Gondolatmenete pesszimista. Memoriter: Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom. Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam. Korán vájta belém fogát a vágy, mely idegenbe tévedt. Most rezge megbánás fog át: várhattam volna még tiz évet. Dacból se fogtam föl soha értelmét az anyai szónak. Majd árva lettem, mostoha s kiröhögtem az oktatómat. Ifjúságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek. A hangnem elégikus. Karóval jöttél…, Talán eltűnök hirtelen…, Ime, hát megleltem hazámat … Ez a három vers nagyon sok szállal kötődik egymáshoz, részben ugyanazok a motívumok jelennek meg bennük más összefüggésben. Oldalak: 1 2 Ez a vers egy magányos ember létösszegzése, csendes fájdalmának kifejezése, búcsúja az élettől.
József Attila (1905-1937) a két világháború közötti magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Költészete szintetizál: lezár és összegez egy korszakot, de egyben újat is nyit. Pályáját három nagy korszakra bonthatjuk. Zsengéi lázadástól fűtöttek, míg második korszakát a szocializmus eszméi itatják át - ami nem is csoda, hiszen proletár családból származott - harmadik korszakának versei pedig rezignáltak, önelemzőek, a költőre ekkor már a freudizmus volt nagy hatással. Kései versei letisztultak, formái és költői képei leegyszerűsödtek. Ebből a korszakából maradt ránk a Talán eltűnök hirtelen... című verse is. Ezt a verset 1937-ben, halálának évében írta; ekkor már súlyos beteg. Ahogy a cím is jelzi nekünk, a mű témája az elmúlás, a költő elgondolkodik, meditál az élete fölött. Bizonytalan, talán fél is. Ezt a bizonytalanságot a "talán" szó használata és a három pont is felerősíti. A cím megegyezik a költemény első sorával, a népdalokra jellemző módon; ez is mutatja, hogy József Attila kései versei valóban leegyszerűsödtek.
A lírai én elhibázta az életét. A múlt tetteiből fakad a bűnösség érzése, az önvád, a beszélő választhatott volna mást is, de nem tette. Nem azokat a dolgokat csinálta, amiket kellett volna. Pl. " korán vájta belém fogát a vágy ", " dacból se fogtam föl soha értelmét az anyai szónak ". A költő vállalja a felelősséget a múltjáért, a kialakult helyzetért saját magát vádolja. Bűnösnek érzi magát, mert erkölcsileg vétett, nem tudta kiteljesíteni a személyiségét, és most már késő bánat. A legnagyobb hiba, amit elkövetett, hogy másnak hitte az életet, mint amilyen az valójában. Legfőbb bűne az volt, hogy azt hitte, örökké fog élni: " Ifjúságom, e zöld vadont / szabadnak hittem és öröknek ". Nem vett tudomást arról, hogy az élet véges. Itt tűnik fel az erdő motívuma, amely nagyon fontos: az erdő s azon keresztül a természet képe, valamint az emberi életkorok képzetei egymásra rétegződnek a versben. Ahogy a lírai én eljut a gyermekkorból, az ifjúság életszakaszából a jelenbe, úgy jut a természet, az erdő is a tavasztól a télig, a bimbót a zöld vadon, azt pedig a száraz ágak követik.