Deák Krisztina az amerikai film társadalomképét mellőzte, és inkább a cselekményéből hasznosította azt, amit lehetett. Olyan problematikus és jellegzetes fordulatot azonban nem elemzett, mint Bonnie és Clyde akadozó szexuális kapcsolata. De hagyjuk is az amerikai filmet! Deák Krisztina szemét ugyanis a miskolci valóságos párra szegezte. Érdekes téma az újságírás és a film kapcsolata. Egy újságcikk is beindíthatja az alkotói fantáziát. Ha médiaszakos hallgató lennék, A miskolci boniésklájd ból szakdolgozatot írnék. Legfőképp az izgatna, hogy a rendezőnő miért riadt vissza a valóságtól. Ami rendkívüli, hiszen a miskolci páros lánytagja történetük kezdetén csak 15 éves volt, továbbá Palival öt teljes évet tudtak bujkálni, ami azért egy olyan kis országban, mint Magyarország, remek teljesítmény. Lehet, hogy a rendőrség esetleg csak azokat tudja megtalálni, akiknek a neve benne van a telefonkönyvben, és otthon is tartózkodnak? Tehát a valóságban valami nem működik, ami izgalmasabb kérdés, mint egy pszichológiai dráma.
Bonnie Parker, aki csak Bonnie néven vonult be a történelembe, 1910-ben született egy texasi kisvárosban, majd apja halála után anyjával és testvéreivel együtt átköltöztek a dallasi nyomornegyedbe. Már 16 évesen férjhez ment, de az igazi szerelmét és társát pár évvel később Clyde Barrow személyében találta meg. Bonnie és Clyde 1930-ban ismerkedett meg egymással. A kialakulóban lévő románc azonban nem tarthatott sokáig, mert Clyde-ot néhány nap múlva letartóztatták korábban elkövetett bűncselekmények miatt. Bonnie viszont megvárta, mitöbb, ő csempészett be számára egy fegyvert, melynek segítségével Clyde később meg is tudott szökni. Clyde hiába menekült, a hatóságok kézre kerítették, és 14 év börtönt róttak ki rá. A kiszabott büntetésből azonban csak két évet kellett letöltenie. 1932-ben kegyelmet kapott és innentől kezdve a szerelmespár együtt bűnözött. Számtalan üzlet kifosztása, bankrablás, lakásbetörés és több ember meggyilkolása száradt a lelkükön. A rendőrség sokáig tehetetlen volt velük szemben, hiába üldözték őket fél Amerikán keresztül, az utolsó pillanatban mindig sikerült kereket oldaniuk.
Legális utat is választhattak volna Bonnie és Clyde bűntetteiről vált híressé, a két fiatal ugyanakkor a törvényes utat is választhatta volna, ugyanis tehetségesek voltak - és nem csak a rablásban. Clyde-nak kifinomult érzéke volt például a zenéhez. Sógora megtanította szaxofonozni és gitározni - utóbbi képességét kamatoztatta akkor is, amikor szegény embereknek játszott a tábortűz köré ülve, miközben épp menekült valahonnan imádott szerelmével egy-egy bűncselekmény után. Bonnie pedig állandóan azt hajtogatta, hogy híres akar lenni. Bárhogy, bármilyen módon, de sztárrá akart válni, mindegy volt, hogy színésznőként, énekesnőként vagy íróként - a lényeg az volt, hogy rajongjanak érte. Később aztán sikerült is neki a dolog, igaz, egy kicsit másképp, mint képzelte. Bonnie és Clyde hírneve a történelemben Rómeóval és Júliával vetekszik, pedig a nőnek Clyde előtt is volt szerelme. Feleségül ment Roy Thorntonhoz 1926-ban, akitől mellesleg soha nem vált el. A Texas History Notebook szerint a férfi is bűnös életet élt, és többször megcsalta feleségét - amikor ez harmadszorra is megtörtént, hiába szerette szívéből és hiányzott neki, Bonnie véget vetett a kapcsolatnak, és sokáig gyűlölte a férfiakat, szó szerint a pokolba kívánta őket.
1934. május 23. Szerző: Tarján M. Tamás "Amíg levegő lesz a tüdőmben, addig fogom ismételgetni Önnek, hogy micsoda nagyszerű autókat gyárt. Különösen akkor szerettem Fordot vezetni, amikor menekülnöm kellett. Tartós gyorsaságával és kifogástalan működésével felülmúlt minden kocsit, és bár az én ügyleteim szigorúan véve nem voltak törvényesek, akkor sem okozhat bajt, ha elmondom, hogy milyen nagyszerű autót készített a V–8-assal. " (Részlet Clyde Barrow Henry Fordnak írt leveléből) 1934. május 23-án végzett Louisiana és Texas állam közös rendőri különítménye a világ egyik leghíresebb bűnözőpárosával, Bonnie Parkerrel és Clyde Barrow-val, miután Sailes városának közelében rajtaütöttek lopott autójukon. A szerelmespár nevéhez "működésük" két éve alatt számos bankrablás, emberrablás, és több gyilkosság is fűződött, ennek ellenére a populáris kultúra később mégis romantikus hősöket kreált belőlük. Bonnie és Clyde 1930 januárjában, Texasban találkozott először: az akkor 21 esztendős férfi a gazdasági világválság közepén kisebb rablásokból és bűncselekményekből tartotta el magát, a 19 esztendős nő pedig hasonlóan nyomorúságos helyzetben élt, őt azonban még egy sikertelen házasság is nyomasztotta, ugyanis férje, Roy Thornton gyilkosságért börtönben ült.
Az ő álmai azonban hamar véget értek, amikor 16 évesen férjhez ment Roy Thortonhoz. Ez volt az első hiba az életében. Volt szerelem kettejük között, ez azonban kevés a jó házassághoz. A pár folyton veszekedett, kapcsolatuk viharos volt a javából. Bonnie pincérnőként dolgozott a Marco Caféban, férje pedig többnyire törvényt szegett szabadidejében. 1929-ben 5 évre börtönbe csukták és a házasságnak ezzel lőttek is. Különköltöztek, Bonnie maradt, ahol volt, Roy meg ment a börtönbe, ugye, hivatalosan viszont, érdekes módon, sohasem váltak el. Bonnie még halála napján is viselte a jegygyűrűjét, meg azt a tetkót, amit szerelmük jeleként varratott magára. Ahogy mondják, ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy ablak. Változó, kinél milyen gyors ez a folyamat, Bonnie-nak alig egy évet kellett várnia. Szinte még fel sem száradtak a könnyei, máris újra szerelembe esett. Ez volt élete második, egyben utolsó és legnagyobb hibája. 1930-ban egy baráti összejövetelen találkozott Clyde Barrow-val. Clyde szintén szegény családból származott.
Két évvel a történtek után találkozott Clyde-dal, akivel első látásra egymásba szerettek. (Ennek ellenére egyébként halála napjáig azt a jegygyűrűt viselte, amit Roy-tól kapott. ) Clyde bűnöző élete nagyon fiatalon kezdődött, és rendkívül kicsapongó volt. Először 21 éves korában került börtönbe rablásért, az FBI az Eastham Prison Farmra zárta, ami nem volt egy kellemes hely. Abban az időben egyébként sem volt épp üdítő börtönben lenni, de az Eastham a rosszak közül is a legrosszabb volt. A rabokat állandóan verték, sokszor ok nélkül ki is végezték őket. Clyde ott eltöltött időszaka annyira szörnyű volt, hogy soha nem beszélt senkinek róla, még Bonnie-nak sem. Végül kiszabadult a helyről, de megtört volt és keserű. Súlyos sérüléseket szenvedett, melyek halála napjáig rányomták bélyegüket egészségére. Bonnie-nak sem volt könnyű ilyen téren, 1933 júniusában - menekülés közben - autóbalesetet szenvedtek, amiben a nő lába borzalmasan megsérült. Mivel nem mehettek kórházba, Clyde és az egyik bűntársa látta el Bonnie sebeit.
Magától értetődő, hogy miért kellenek a hiteles történelmi filmek, de úgy látszik, nem lehet eleget hangsúlyozni: a nemzeti és személyes önismeret, illetve az identitás sikerek és tanulságos kudarcok révén való megerősítése miatt. " A szerző azzal is érvelt, hogy a hazai történelmi filmtermésről nem csak úgy általánosságban beszél, hanem minden egyes darabról tanulmányokat, elemzéseket készített és publikált. Tulajdonképpen most megjelent kötete ezek alapján állt össze. Lelkes szándékát jelzi, hogy Deák-Sárosi László kiáltványnak nevezi könyvét, hiszen az a magyar filmkészítők, mecénások számára gyakorlati tanácsokat tartalmaz. Megosztás
Gonda György, Molnár Margit, Edőcs István, Alker Imre, Kárpáti Denise, Rózsa György Külső hivatkozások [ szerkesztés] A Mi Ügyünk, avagy az utolsó hazai maffia hiteles története a -n (magyarul) A Mi Ügyünk, avagy az utolsó hazai maffia hiteles története az Internet Movie Database oldalon (angolul) FilmKataló
A sztori valós alakjai 15 évet töltöttek ártatlanul börtönben 1974 és 1989 között, majd 2005 -ben a brit miniszterelnök, T ony Blair nyilvánosan kért tőlük bocsánatot. A főszereplő, Daniel Day-Lewis kivételes alakításáért 1994 -ben Oscar jelölést kapott, amit végül Tom Hanks "elhalászott előle a Philadelphiával. Ennek ellenére a film hihetetlenül jó. 1. Rettenthetetlen Listánk első helye nem is lehet kérdéses: a Mel Gibson által rendezett, 1995 -ös Braveheart a történelmi filmek legjobbja. 1996 -ban, a 68. Oscar-gálán 5 arany szobrocskát kapott (a legjobb film, legjobb rendező, legjobb operatőr, illetve legjobb smink és hangvágás kategóriákban). / IMDb: 8, 4/ A történet a középkori (XIII. századi) Skóciában játszódik, ahol William Wallace angol ellenes felkelést indít. A filmben harc, kaland, akció, intrika, szerelem és véres küzdelem keveredik egymással és alkot felejthetetlen filmélményt. A cselekmény magával ragadja a nézőt, szinte letaglózza nyers, átélhető valóságszerűségével. Bár Sophie Marceau csak rövidke szerepet kap a történetben, játéka így is megmarad az emberben.