Be van gombolkozva. Csak a hozzátartozói előtt jelenik meg nyíltan, bizalmasan. Ha megfigyelitek a gyermeket és a nőt, a parasztot és a cigányt, szóval a csekély értelmű embereket, csakhamar látjátok, hogy a beszédük tengelye az Én. Az Én a harangozó. Bárki közelíti meg, mindenkinek harangoz. Harangoz meggondolás nélkül, végevárhatatlanul, mígcsak arra nem eszmél, hogy nem hallgatják. Ismertem egy szegény szabót. Annyira nyomorult életet élt, hogy soha meleg ételt nem evett. De volt neki egy kávéházi tajtékpipája, afféle kétkoronás ordinári portéka. Vasárnaponkint kiállt azzal a kapu elébe és büszkén pipált vele. Azt gondolta, hogy senkinek olyan a világon nincsen. S ha tréfából kérdezték mennyiért adná el, komolyan felelte, hogy nincs annyi pénze senkinek a faluba, amely ezzel fölérne. A szellemi világban is vannak ilyen pipák. Akinek kevés van, dicsekszik vele. Akinek sok van elrejti. Az embert abból ismerhetitek meg, ha azt nézitek mi izgatja őt? A gyermeket ez a kérdés izgatja: táplálkozás.
Nem tudom, hogy a post címe a hívő MZP <> ateista "kampány lelke" közti konfliktust próbálta-e valóban kiemelni, de itt van egy kis gondolatindító ennek kapcsán: Tegyük fel, hogy létezik Isten, és a mennyek országában várja a nyugovóra tért lelkeket. Vajon kit vár jobban: egy hívőt, aki azért hitt benne, hogy az élete végén ne a pokolba kerüljön, és azért imádkozott hozzá, hogy saját magának jobb legyen, illetve megvetette azt, aki nem azt hitte, mint amit ő, vagy egy ateistát, aki kijelentette, hogy nem hisz Istenben, de az életét úgy élte le, hogy a köz javát tartotta szem előtt, és az embereket, akikkel találkozott nem az alapján ítélte meg, hogy mit hisznek vagy mit nem, hanem az alapján, hogy mi rejlett a bőr, a hús és a csontok alatt?
Hosszan tartó, súlyos betegség után távozott az élők sorából Wichmann Tamás. A legendás sportoló családja körében hunyt el, fia elmondta, hogyan teltek apja utolsó napjai. Wichmann Tamás kilencszeres világbajnok, olimpiai ezüstérmes kenus, miután átvette a Magyar Sportújságírók Szövetségének és a Magyar Olimpiai Bizottság Életműdíját Forrás: MTI/Illyés Tibor " Tartjuk egymásban a lelket. Sok gyerek van a családban, ők segítenek nekünk átvészelni ezt a nehéz időszakot. Ott voltunk vele végig, együtt virrasztottunk. Sajnos a legvégén már jelentős fájdalmai voltak, gyorsan romlott az állapota. Nagyon sokáig, minden erejével küzdött a gyógyulásért. Elhunyt Wichmann Tamás. Rengeteget szenvedett. Hálás vagyok az egészségügyi dolgozóknak, mindannyian kiváló munkát végeztek a kórházban, mindent megtettek az édesapámért. Ezúton is köszönöm nekik" - mondta a Blikknek Wichmann Barnabás, a legenda fia. Wichmann Tamás végig elegett tett minden meghívásnak. "Járkált jobbra-balra, nagyon sok helyre hívták. Ez fizikálisan nem tett jót neki, de mentálisan hatalmas segítség volt számára, hogy jobban elviselje a betegségét.
2020. feb 14. 20:58 Wichmann Tamás /Fotó: Zsolnai Péter Budapest — Feldolgozni a feldolgozhatatlant... Szerda este hunyt el Wichmann Tamás (†72) kilencszeres világbajnok, háromszoros Eb-győztes kenuslegenda. A közvélemény tudta, hosszú ideje súlyos betegséggel, rákkal küzd, és ő beszélt is arról, hogy már nem lehet rajta segíteni, de elvesztése így is óriási fájdalmat jelent azoknak, akik közel álltak hozzá. Wichmann többször beszélt róla, milyen sokat jelent neki családtagjai, szerettei támogatása. Elhunyt Wichmann Tamás | Demokrata. Végig mellette álltak, segítették, most egymásra szorulnak a gyászban. – Tartjuk egymásban a lelket. Sok gyerek van a családban, ők segítenek nekünk átvészelni ezt a nehéz időszakot – mondta lapunknak Wichmann Barnabás (37), a legenda fia. Arról is beszélt, hogyan teltek édesapja számára az utolsó napok. – Ott voltunk vele végig, együtt virrasztottunk. Sajnos a legvégén már jelentős fájdalmai voltak, gyorsan romlott az állapota. Nagyon sokáig, minden erejével küzdött a gyógyulásért. Rengeteget szenvedett.
Hol a határ? Mindig mérges és szomorú voltam, amikor Wichmannról (mindig, mindenki, tízből tíz emlékező) az elvesztett moszkvai döntőt hozta fel elsőre. Pedig még gyerek voltam akkor, nem is fájt annyira, csak később. Amikor elmesélte interjúk során, mert sokszor kérdezték, és mindig arról a futamról, hogy egyszer csak magányosnak érezte magát ott, a kenuban, a lapáttal, rászakadt valami súly, és letette a lapátot. Élete legfontosabb versenyén, a döntőben, amikor rajta kívül szinte nem is volt esélyes a mezőnyben. Ez volt az a mondata, ami anyámat szíven ütötte, amitől évtizedekig emlegette. Anyám, aki csak Balczóért rajongott különben, futott haza tanári értekezlet helyett, hogy lássa a tévében a pesthidegkúti futását. Rajta kívül csak Wichmann állt hozzá közel a nagyszobánkban, a tévében megfordult sportolók közül. Wichmannal ez a világ is lassan távozik Már nem futunk haza tévé elé, és nem érezzük át a sportoló magányát, annál sokkal gyorsabban telik az élet. Wichmann később az elvesztett döntőjével együtt is legenda lett, a kocsmájával, a viselt dolgaival együtt is, meg azzal, hogy nem született olyan kenus utána, akinek ne ő lett volna az igazodási pont.
Rovat Rovatok – 0 db találat