1962. 08. 02-án születtem Salgótarjánban. A családomban eltekintve az egyik dédnagyapámtól, aki karmester és hegedűs volt, senki nem foglalkozott zenével. Én azonban már egész kicsi korom óta nagyon erős vonzódást éreztem a hangszerek, a zene iránt. Valószínűleg ez késztette nagyszüleimet, hogy 10 éves koromban karácsonyi ajándékként egy gitárt vásároljanak nekem, s ezzel akarva, akaratlanul meghatározzák életem további alakulását. Lelkesen, minden külső befolyásoló tényező nélkül elmentem a helyi zeneiskolába azzal az elhatározással, hogy klasszikus gitárt fogok tanulni, azonban az igazgató minden áron el akart téríteni szándékomtól, mondván, hogy a gitár egy komolytalan hangszer, miért nem tanulok inkább tubázni! Ránéztem arra a bazi nagy hangszerre és arra gondoltam, hordja ezt Ö élete végéig a nyakában! Alapi istván felesége öngyilkos. Valami mondvacsinált ürüggyel kilógtam az irodából és haza futottam. Ezzel klasszikus gitáros karrierem véget is ért. Ezek után szerencsémre egy olyan gitárostól volt alkalmam elsajátítani az alapokat, aki bár Salgótarjánban lakott és kevesen ismerték, mégis a hangszerének legnagyobb mesterei közé tartozott.
Dömötör Tibor és felesége (Akron, OH) Egetoe Tibor Eőry Katalin (Vancouver, BC) Eszenyi László és felesége Dr. Fáy István (Welland, Ont. )
Születés: Alsóalap, 1885. április 30. Halálozás: Székesfehérvár, 1945. december 1. Eredeti neve: Anlauf Nándor János Szülei: Anlauf István elárusító, Branizsa Anna Lakása: Székesfehérvár, Nádor u. 18. (1918), Szent István utca 1. (1945) 1908-ban végezte el a Színművészeti Akadémiát. Ki ez a pasi Keresztes Ildivel? Hát, nem a férje | 24.hu. Vidéki működés után 1912-ben az Új Színpad szerződtette. Harcolt az I. világháborúban, ahol meg is sebesült és hadirokkantnak nyilvánították. Leszerelése után rövid ideig Székesfehérvárott a Székesfehérvári Újság felelős szerkesztője volt. 1921-1923 között a székesfehérvári színtársulat igazgatója, 1923-ban Forgács Rózsi Kamaraszínházának tagja. 1924-1931 között az általa szervezett Országos Kamaraszínház nevű vándortársulat vezetője. Egy ideig a budapesti Kamara Színház élén állt, majd 1938-39-ben a Nemzeti Színház ügyelője volt. 1939 májusától 1941 augusztusáig a Turul Szépmíves Filmgyártó és Filmterjesztő Szövetkezet ügyvezető igazgatója és egyik alelnöke volt. Mint a Nyilaskeresztes Párt tagja, 1944 végén külföldre menekült.
Pillád hosszú... [Részletek] - Radnóti Miklós A szerelmesek leggyönyörűbb pillanatai némák. A csendben mintegy felhalmozódik a szerelem, s aztán csendesen kivirul. [Részletek] - Victor Hugo Sohasem voltam még egy felnőtt barátja. Aki találkozott akár csak eggyel is, megmondhatja, miért. Nincs semmi érzékük a szórakozáshoz, mereven ragaszkodnak a menetrendekhez és... [Részletek] - Cecelia Ahern A politika (... ) nemcsak hipotézis, hanem (... ) erőviszony is. A pártok között okvetlenül, de nemcsak ott. A kérdés az, sikerül-e a fiatal, áldozatkész elemeknek érvényesíteniük... — "Fázol? várj, betakarlak az éggel, hajadra épül a.... [Részletek] - Paul Georgescu Superman végső soron egy idegen életforma. Ő egyszerűen csak a ránk rontó valóságnak ad elfogadható arcot. [Részletek] - Gyilkos elmék
Mert tudtam már akkor, hogy nem akarom, hogy hiányozz. Az szörnyűbb dolog, mintha féltesz valamit. Mert ha féltesz, van ami átvigyen a holnapba. Minden nap öröm, hogy téged tudlak félteni, és hogy ezzel ócska módon nem élsz vissza. Azt hiszem ha egyszer úgy ébrednék, hogy nem vagyok elveszett, megvan mindenem, magamra rettentően haragudnék, mert az azt jelentené, hogy sosem szerettelek. …pedig mindennél jobban. Sohonyai Attila: Várva rád Addig várok rád, amíg tudok. Alkukat kötök a sorssal, s ha kell, a csillagokra is rácáfolok. “Fázol? várj, betakarlak az éggel” – Szerelmes versek a magyar irodalom nagyjaitól 2. - f21.hu - A fiatalság százada. Ha kell, időt utazok, múlt leszek érted, s azért harcolok, hogy lénye lehess a jövőmnek. Amikor már kemény lesz a lágy – várok rád. Addig várok rád, míg a csontjaim feladják, s ízületeim elsorvadnak. A kopogó háztető pala akaratai elhasználódnak, s a feladás vizei onnan az esőt homlokomra csorgatják. De miattad, lehet hogy a földbe akkor is gyökeret verek, s ha ágaimat kapálják az irigyek, csendben leszek akkor is, a bosszúszavak és a lebeszélések mit sem törnek, mit sem aláznak engem, mert ki a célért áldozza fel mindenét, az végül csak nyertes lehet.
Akarsz-e játszani mindent, mi élet, havas telet és hosszu-hosszu őszt, lehet-e némán teát inni véled, rubin-teát és sárga páragőzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, az utcaseprő, szegény, beteg ember, ki fütyürész az ablakunk alatt? Akarsz játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált? William Shakespeare - 75. Idézet: Radnóti Miklós: Fázol? várj, betakarlak az éggel,. szonett Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt, s egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam s még kapok.
S oly lágy az ív is, mellyel mélyre hajtom ájult fejem, s hagyom, hogy égi láz égessen át, hogy csontomig lehasson a varázs. A drága, drága révülés, amelyben mi fájt és mart és sajgott, elfelejtem, hogy társtalan, hogy csupa seb vagyok, mint csillagok közt hulló csillagok! Csak mély verése ér most, mint
Fázol? várj, betakarlak az éggel, hajadra épül a hímzett csillagok csokra és holdat lehellek a szemed fölé. - Radnóti Miklós Mellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint húr, ha pattan. Tarkólövés. - Így végzed hát te is, - súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem.... [Részletek] - Radnóti Miklós Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot annyira, hogy már néha nem is fáj -, undorodom csak. [Részletek] - Radnóti Miklós Barátaim, ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír; higgyétek el, a rövid is elég, meghalok, s úgyis minden töredék. [Részletek] - Radnóti Miklós Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik; elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld. De haragod füstje még szálljon az égig, s az égre írj, ha minden összetört! [Részletek] - Radnóti Miklós Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ, S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben. [Részletek] - Radnóti Miklós Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol.
Azonban nem ő volt az egyetlen nő a költő életében, a halálos beteg Kosztolányi egy szanatóriumban beleszeretett Radákovich Máriába, de feleségétől így sem tudott elszakadni. Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani mindent, mi élet, havas telet és hosszu-hosszu őszt, lehet-e némán teát inni véled, rubin-teát és sárga páragőzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, az utcaseprő, szegény, beteg ember, ki fütyürész az ablakunk alatt? Akarsz játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált?