Az M44-es főút építése során talált avar kori temető feltárása Szarvas közelében, 2017-ben. Forrás: Sarusi István Az Archeogenetikai Laboratóriumban összesen 26 avar kori egyén genetikai analízisét végezték el, melyek tíz különböző temetőből kerültek elő. Ezek közül hét a Duna-Tisza közén helyezkedik el, ahol az avar elit szállásterülete volt. A populációgenetikai és filogenetikai analízisek eredményei azt mutatják, hogy a vizsgált avar kori elit apai és anyai vonalainak kétharmada belső-ázsiai eredetű. A mintákon megfigyelt kelet-ázsiai Y-haplocsoportok, a mai északkelet-szibériai és a burját népességre jellemzőek. Az, hogy a vizsgált populációban mind az anyai (mitokondriális DNS), mind az apai (Y-kromoszóma) vonalak többsége ázsiai haplocsoportokba tartozik, arra enged következtetni, hogy az avarok inkább családi szerveződésben, és nem katonai alakulatként vándoroltak. Ezen ázsiai vonalak dominanciája az avarok honfoglalását követően (tehát 568 után) 3–5 generáció után is fennmaradt, hiszen a vizsgált temetők többsége a 7. század közepére keltezhető.
Az egyes mutációk alapján létrejövő leszármazási vonalak a hablotípusok, a jellemzően együtt öröklődő haplotípusok pedig a haplocsoportokat alkotnak. Az összesen 21 haplocsoportba sorolható mitokondriális vonallal szemben az Y-haplocsoportok meglehetősen homogén képet mutatnak: a tiszántúli minták három különböző Y-haplocsoportja mellett a Duna-Tisza közéről származó férfi egyének mind azonos Y-haplocsoportba tartoznak, melyeknél csupán három különböző haplotípus különíthető el, így a (kunpeszéri temetőn belül, illetőleg Kunbábony, Csepel, Petőfiszállás, Kecskemét és Kunszállás) temetők között apai ágú rokoni kapcsolatok feltételezhetők. Ezen felül a Kunszállás temető hat egyéne között az anyai ágon azonos mitokondriális DNS alapján további rokoni kapcsolatok valószínűsíthetők. Mindez a nomád elit rokonsági alapon történő szerveződését valószínűsíti, amit történeti forrásokból és etnológiai kutatásokból származó adatok is alátámasztanak. A vizsgált avar kori népesség genetikai eredményei új információkkal szolgálnak az avar társadalom szerveződéséről, valamint eredetéről.
Például a Kárpát-medencét és Mongólia területét összeköti egy közös hatalmi szimbólum, a nemesfémből készült, lunula alakú mellkasdíszek használata. Az is ismert, hogy a kengyelt az avarok terjesztették el tömegesen Európában. Mindezek ellenére eredetüket mégsem lehetett pontosan nyomon követni a széles eurázsiai sztyeppéken. A tanulmányban vizsgált lelőhelyek a Kárpát-medencéből, megjelenítve a vizsgált mintaszámokat temetőnként () A közlemény szerint a most megjelent tanulmányban 66 Kárpát-medencei, a 4-8. században élt embert elemeztek, köztük a valaha felfedezett nyolc leggazdagabb, aranytárgyakkal együtt eltemetett avar előkelőt. A genetikai elemzések az ELKH BTK Archeogenomikai Intézetében kezdődtek, majd a lipcsei MPI EVA Archeogenetikai Osztályán folytatódtak, kiegészülve a harvardi laboratórium eredményeivel. A tanulmányban a régiónkból az avar kori egyéneken kívül más (szarmata és hun kori) csoportokat is vizsgáltak. Az elemzések során kapott genomszintű DNS-adatok határozott nyomokat szolgáltattak a népesség eredetéről.
Ezen felül a Kunszállás temető hat egyéne között az anyai ágon azonos mitokondriális DNS alapján további rokoni kapcsolatok valószínűsíthetők. Mindez a nomád elit rokonsági alapon történő szerveződését valószínűsíti, amit történeti forrásokból és etnológiai kutatásokból származó adatok is alátámasztanak. Az archaeogenetikai vizsgálatokat Csáky Veronika, Gerber Dániel, Szeifert Bea, Egyed Balázs, Pamjav Horolma, Szécsényi-Nagy Anna végezte, az antropológiai értékelés Mende Balázs Gusztáv, Pálfi György, Molnár Erika és Marcsik Antónia feladata volt, a régészeti-történeti értelmezésben Csiky Gergely, Koncz István és Vida Tivadar vett részt. A lelőhelyek régészeti anyagát Gulyás András, Kovacsóczy Bernadett, Lezsák Gabriella, Lőrinczy Gábor dolgozzák fel. A kutatások a Vida Tivadar egyetemi tanár által vezetett "Mobilitás és a népesség átalakulása a Kárpát-medencében a Kr. u. 5-7. században: változó társadalmak és identitások" NKFIH NN 113157 sz. pályázat keretében valósultak meg. A vizsgált avar kori népesség genetikai eredményei új információkkal szolgálnak az avar társadalom szerveződéséről valamint az eredetéről.
A Kárpát-medencei magyar honfoglalást megelőző és az azt közvetlenül követő időszak (8–11. század) településképéről elsősorban a temetkezési helyek alapján tudunk tájékozódni. A magyar őstörténet iránt érdeklődők leginkább a "kettős honfoglalás" elméletét kötik e korszakot kutató László Gyula (1910–1998) régészprofesszor nevéhez, aki neves elődök munkásságára támaszkodott feltevésének megfogalmazásakor. Egyik meglátása szerint a késő avar kori (griffes–indás) lelőhelyek és az Árpád vezette honfoglaló magyarok temetői (telepei) nagy tömbökben kiegészítik egymást. Szakmai berkekben – néhány kivételtől eltekintve – ez az elmélet azonban nem talált elfogadásra; a mellette és az ellene szóló érvek mérlegelésekor a kutatók többsége elutasította. A vita ugyanakkor azt eredményezte, hogy a több szempontból forráshiányos 9. századot minden korábbinál intenzívebben kezdték vizsgálni a régész, történész, nyelvész és antropológus szakemberek. A magyar etnogenezis szempontjából a Kárpát-medencében élő 'őshonos lakosság' sorsa azért fontos, mert általuk ismerhetjük meg, milyen kulturális–anyagi műveltséget hordozó népesség beolvadásával lehet számolni a 10. század során.
A belháború, Erik, Pippin majd Krum hadjárata, Theodor kagán és népe menedék-kérése, mind-mind az alföldi griffes-indás népesség fogyását jelentette. Éppen ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy az itteni temetők jelentős részét a IX. század első harmadában feladják. Jól mutatja ezt a helyzetet a nagy tiszafüredi temető példája. A több mint 1200 sírnak csupán a kis töredékét tudta Garam Éva a IX. századra keltezni. 1 Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy az írásos forrásokban "az avarok pusztája" néven emlegetik a területet. 2 Ugyanakkor a Dunántúlon ebben az időben új temetők indulnak, melyek megélik a magyar honfoglalást is. 3 A régészet ennél többet nemigen tud mondani a század további évtizedeinek leleteiről. Jómagam már több évtizede igyekszem olyan temetőket, településeket találni, melyek a IX. századra keltezhetők. Sajnos nem sok sikerrel, s ebben az utóbbi évtizedek nagyfelületű ásatásai sem vitték előbbre a kutatást. Igazán nagy mennyiségű új lelet majd csak a magyarok honfoglalásával érkezik a területre. "
Hannibál Kr. 218 -ban 100 000 főnyi seregével és 37 harci elefántjával Hispániából a Pireneusokon és az Alpokon át Itáliába vonult. A római sereg visszavonulásra kényszerült, majd súlyos vereséget szenvedett Trebiánál ( Kr. 218) és a Trasimenus-tónál ( Kr. 217). Első pun háború – Wikipédia. A diktátorrá megválasztott Quintus Fabius Maximus Verrucosus a súlyos helyzetben az ellenfél erőinek meggyengítése érdekében halogató taktikát javasolt. Azonban az összecsapás hívei új ütközetet erőszakoltak ki: Kr. 216 -ban Cannaenál a római hadsereg igen súlyos vereséget szenvedett. Hannibál előtt megnyílt az út Róma felé, de a város ostromáról lemondott. Időközben Karthágó oldalán hadba lépett Siracusa és Makedónia is, de a római sereg hadműveletei meggátolták aktív részvételüket. Az újjászervezett római hadsereg Scipio parancsnoksága alatt sikeres hadműveleteket folytatott Hispániában, és Kr. 209 -ben elfoglalta a karthágóiak katonai szempontból egyik legfontosabb városát, Új-Karthágót. Ezzel egy időben a rómaiak Itáliában is sikereket értek el.
a(z) 10000+ eredmények "történelem 5 osztály a pun háboruk" 5. osztályos történelem (Hellász öröksége) Csoportosító szerző: Pdánielsámuelábel 5. osztály Történelem 5. osztály történelem Hellász 5. osztályos történelem(Hellász) Igaz vagy hamis Római birodalom és a Pun háborúk Játékos kvíz szerző: Bsitmunka416 Pun háborúk-5. b Szókereső szerző: Hmunkakozosseg Általános iskola A római-pun háborúk Kvíz szerző: Garaczizoltan Róma, a pun háborúk Anagramma szerző: Balazsedus szerző: Iskolacsorvas TANAK Történelem 5. o. A jurta Diagram szerző: Szekelyke44 történelem 5. osztály egyiptom, róma, athén, spárta szerző: Borkaanna2010 A pun háborúk; Julius Caesar Hiányzó szó szerző: Rizdavid93 9. osztály A királyok Rómája és a pun háborúk szerző: Robbag Ki Kicsoda? Római Birodalom - Pun háborúk (I-II-III). történelem 5. osztály Párosító szerző: Kormos1 történelem 5. osztály szerző: Brennerkatali Gótikus vakond-tour Üss a vakondra szerző: Kukorjosa Töri 5. osztály Labirintus szerző: 0ksix Történelem 5. osztály kereszténység szerző: Abdelkawykamale ☁️Történelem 5. osztály🤗 szerző: Annaborka2010 Róma - pun háborúk Keresztrejtvény szerző: Weiszanita25 5. osztály Görög Istenek és a Görög Hellász szerző: Roxal11 Egyiptom népe Történelem 5.
Az újjáépített római flotta a drepanumi csatában Kr. 249 -ben újabb kudarcot vallott, és gyakorlatilag ismét teljesen megsemmisült. 247 -ben a szicíliai pun erők parancsnokságát Hamilkar Barkasz vette át, és több éven át sikerrel állt ellen a támadó rómaiaknak. A háborúban mindkét fél egyre jobban kimerült, ám Róma még egyszer összeszedte tartalékait. Miközben Kr. 242 -ben Lilybaenum és Drepanum elestével a punok elvesztették utolsó fontos támaszpontjaikat Szicíliában, a köztársaság újra felszerelt egy flottát. A Caius Lutatius Catulus vezette hajóhad az Aegates melletti csatában döntő diadalt aratott ( Kr. Római-Pun háborúk by Vakály Kevin. 241). A vereség hatására Karthágó békekötésre kényszerült. Róma Szürakuszai és környékének kivételével megkapta Szicíliát, és a szigeten megszervezte első provinciáját. A karthágóiak nagy hadisarcot fizettek. A vereség hatására a zsoldosok felkelést robbantottak ki Karthágóban, amit Róma újabb területek ( Szardínia és Korzika) elfoglalására használt fel. Ez tovább növelte a feszültséget a két állam között.
A Földközi-tenger nyugati medencéje Kr. e. 264-ben Az első pun háború t Szicília birtoklásáért vívta a Római Köztársaság és Karthágó, miután a sziget nagy része a Kr. 3. század 70-es éveiben Karthágó fennhatósága alá került. Római szemszögből ez volt az első a pun háborúk sorában. A Messzana városát Kr. 264 -ben elfoglaló mamertinus zsoldosok az őket fenyegető Szürakuszai ellenében mind Rómához, mind Karthágóhoz fordultak segítségért. A térség két nagyhatalma között ezzel vette kezdetét a Szicília birtokáért vívott háború. A partra szálló római csapatok (két légió) vereséget mértek az ekkor már szövetséges punokra és szürakuszaiakra, mire Kr. 263 -ban II. Hierón szürakuszai türannosz békét kötött Rómával. Akragasz (Agrigentum) bevétele ( Kr. 261) viszont néhány várost Karthágó felé fordított. Mivel Róma számára nyilvánvaló volt, hogy a háború megnyeréséhez a tengeren is diadalmaskodnia kell, gyors ütemben kiépítette flottáját – közben a karthágói hajóhad az itáliai tengerpartot pusztította.
Róma óriási veszélybe került, hiszen ahogy a szállóige is fogalmazott: Hannibál ott állt a kapuk előtt, s szövetségeseinek egy része - a közép-itáliaiakat kivéve elpártolt mellőle. Ezért mozgósította minden erejét: rabszolgákat állított csatasorba, minden 17 évnél idősebb polgárt katonai szolgálatra rendeltek, még a börtönökben is soroztak. Taktikát változtattak a rómaiak: kerülték az összecsapást Itália területén, és arra törekedtek, hogy elvágják a pun utánpótlási vonalakat. Cornelius Scipio először Hispániában verte meg a punokat, így az itáliai seregrészek elszigetelődtek. Majd már az egész római had vezéreként átkelt Afrikába és Zamánál Kr. 202-ben, a közben hazarendelt Hannibál elszenvedte első és utolsó vereségét. A győztes Scipio pedig megkapta az Africanus melléknevet. Róma békefeltételei szigorúak voltak: Karthágó nem viselhetett háborút Róma engedélye nélkül, ki kellett szolgáltatnia harci elefántjait, flottáját (10 hajó kivételével), s ismét hadisarc fizetésére kötelezték. Ezzel a győzelemmel Róma a Földközi-tenger nyugati medencéjének korlátlan urává vált.
A Doboznyitó A görög és római hadviselés, 5. a TANAK Történelem 5. magyarok vándorlása Honfoglalás, letelepedés 5. o. szerző: Nkatalin67 Évszámok 6. osztály Kártyaosztó szerző: Kaszaranita Összefoglalás: A kereszténység, 5. B Kép kvíz Gyakorlás: Történetek a magyarok eredetéről, 5. a A magyarok eredete, 5. b Géza fejedelem családja, 5. a A források kutatói - történelem 5. o. szerző: Andrea97 A középkori városok, 5. A Élet a kolostorban, 5. A Az Ószövetség népe, 5. A Róma szerző: Aszekely0205 Honfoglalás szerző: Luszilvia24 A keresztény egyház a középkori Európában Megfejtés Az újkőkor, 5. A Államalapítás szerző: Katalintar78 Történelem
Az ókorban a Római Birodalom volt a Földközi-tenger medencéjének uralkodó állama. Megfelelő környezeti adottságai és belső rendszere emelte erre a címre. A terület már a neolitikumban lakott volt, de Róma mondai alapítása Romulus és Remus nevéhez fűződik Kr. e 753-ban. A valóságban a latin törzsek alapították a Tiberis folyó melletti hét dombon. A görögök délen alapítottak gyarmatvárosokat a Kr. e. VIII-VI. sz. /Szürakusza, Neapolis, Taras/, míg az etruszkok a fejlett városi kultúrával rendelkező északi szomszédok voltak. Róma fejlődésére mindkét szomszéd nagy hatással volt. Róma első államformája a királyság volt és a monda szerint Romulust még 6 király követte, tehát Kr. 510-ig hét király. Ebben az időszakban alakult ki a társadalom szerkezete. A vezető réteg tagjai a patríciusok voltak, akik a földjeiket származás alapján kapták, közülük kerültek ki a senatus, tehát a király tanácsadó testületének tagjai. Az elszegényedett nemzetségtagokból jöttek létre a cliensek. A nemzetséghez nem tartozók és bevándorlók voltak a plebejusok.