Ahol pár nyírfát és padokat találsz, ott lesz beljebb, a fák között a Szilágyi Bernát-forrás is: 5 / 17 Innen már csak pár perc séta a Sikárosi erdészház, ahol bélyegezni kell. Egy fán van a bélyegző. Az erdészház már nem tartja nyitva kapuját, csak előzetes bejelentkezéssel léphet be valaki. Amikor a bélyegzés után továbbindulsz, ne indulj el az autók által is járt, fehér kaviccsal szórt úton, hanem a kerítés mentén menj be újra az erdőbe, elhaladva a Lenkó-emlékmű kőoszlopa előtt is. Innen többnyire szintben haladva, a patak medrét (mederágait) többször keresztezve visz tovább az út. A víz mentén jóleső hűvösben mentem, és csodálkoztam rá a táj szépségére. Dobogoko leegett hotel.com. A Kárpát-forrásnál a palackot ismét meg lehet tölteni - a víz a farönkös támaszfal alatt bujkál, pár lépésre a fahídtól. Később egy kis piknikezőhelyet is érint az út, nagyobb fatetős padokkal. A házikó után érdemes volt letérni egy kicsit a jelzésről, mert pár lépésre az úttól ilyen szép patak fogadott: 6 / 17 Az aszfaltutat egy kereszteződés után kereszteztem, majd távolabb egy szakaszon rajta is mentem.
2 / 17 Innen továbbsétálva hamarosan elértem a Zsindelyes Vendégház épületét, körülötte ponyvával fedett "jurtákkal". 3 / 17 A kék jelzés a ház mellett futott tovább az út mentén, majd pár méter után áttért az aszfaltút túloldalára. A piros háromszög jelzéssel együtt indul lefelé a hegyről az út. Egy idő után a piros háromszög és a kék kereszt jelzésektől is elköszönve, csak a kék jelzés visz tovább. Itt kicsit ritkásabb az erdő, az ösvény is szépen ereszkedik lefelé, nagyon kellemes erre sétálni. Az aszfaltút keresztezése után, lejjebb érve vízszintesebbe vált át az út, ahogy a Bükkös-patak fölé ér. A meredek hegyoldal miatt a patak partjára itt nem igazán lehet lejutni. Egy jobb kanyarnál, ahol a piros is becsatlakozott, balra egy kis tisztás bukkant fel, de csak úgy 100 méterrel arrébb, egy bal kanyar után jön az igazán szép Sikárosi-rét. 4 / 17 A kék jelzés a rét felső oldalában, a fák mentén fut végig. Dobogoko leegett hotel berlin. De ha a középső ösvényre tévedsz rá a vadászlestől, akkor se ess kétségbe, az is oda fog vinni a forráshoz.
A kompon egy fiatal páros buborékfújóval játszott, én meg megkérdeztem, hogy fotózhatom-e. Így lett színes buborékokkal megünnepelve, hogy meglett az OKT dunántúli fele. 17 / 17 A túlparton folytatódott a rohanás, mert így meg a 19. 45-ös komp után még a 20. 14-es személyvonatot is elértem vissza Budapestre. Nagymaros-Visegrád vasútállomáson fent, a peronon van a bélyegző. A pestiek kedvence volt a Városligeti-tó, de bűzös, nyákos vizére panaszkodtak a XIX. században | PestBuda. Ezzel meglett az OKT tizenhatodik szakasza is, azaz kész lettem a túra dunántúli felével. HURRÁ! Szöveg és fotók: Papp Géza - Az előző szakaszról itt olvashatsz. A Visegrád - Dobogókő 16. OKT-szakaszról a oldalon is olvashatsz. Forrás:
A tó megmentésére, illetve az ahhoz szükséges pénz összegyűjtésére 1862 augusztusában szabadtéri népünnepélyt rendeztek, de ez nem hozott elég bevételt, ezért 1863 szeptember 13-án díszelőadást tartottak a szükséges tennivalók folytatásának fedezésére. A munkákat végül úgy tudták befejezni 1865-ben, hogy a Vigadó építésénél megmaradt összeget, 10 ezer forintot használták fel. Ekkor már három sziget volt a tóban, a Drót-, a Mocsár- és a Páva-sziget, és csökkentették a tó méretét. A tó átalakítása a Vasárnapi Ujság 1865. Dobogoko leegett hotel lviv. október 22-i rajzán Az újraszabályozott tavon nyáron csónakázni lehetett, míg télen korcsolyapálya működött rajta. A korcsolyaéletet az 1869-ben megalakult Pesti Korcsolyázó Egylet szervezte, amely ekkor egy kis fabódét emelt a korcsolyázók részére a mai pavilon helyén. A jégpálya 1870. január 29-én kezdte meg a működését, és maga Rudolf főherceg, a trónörökös nyitotta meg. A fabódé azonban 1874-ben leégett, és ezután épült fel Lechner Ödön tervei szerint az új pavilon (amelyet lebontottak, és helyére 1893-ban épült fel a Francsek Imre tervezte mai épület).
(Lázár Vilmos ezredes volt, de a köztudat őt is tábornokként tartja számon. ) A golyó általi halálra "kegyelmezett" Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt a vár északi sáncában lőtték hajnalban agyon, a többi elítéltet ezután a vártól délre sebtében összetákolt bitófákra akasztották fel. Elrettentésül a holttesteket estig az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett. Ma az egykori vesztőhelyen emlékoszlop áll, a vértanúk emlékét a városban a 2004-ben visszaállított Szabadság-szobor őrzi. A magyar kormány 2001. november 24-én nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. Ezen a napon az állami lobogót félárbocra eresztik, a középületekre kitűzik a gyászlobogót, az iskolákban megemlékezést tartanak. Forrás: Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának háttéranyaga * * * ADY ENDRE: OKTÓBER 6. Őszi napnak mosolygása, Őszi rózsa hervadása, Őszi szélnek bús keserve Egy-egy könny e szentelt helyre, Hol megváltott - hősi áron - Becsületet, dicsőséget Az aradi tizenhárom.
Hittel, reménnyel, mert most kél a nap, Minden napoknál szebb és szabadabb! A nap, melyért mi vérben esve el, Nyugodtan haltunk ama reggelen. Szemünk nem látta, lelkünk látta csak, Hisz onnan jönnek mind e sugarak; Hisz onnan árad, új világ felett, Szentháromságunk, mely jövőt teremt: Szabadság minden népnek, aki él S halni tudott egy megváltó hitér, Egyenlőség, hogy Ember ne legyen Mások szabad prédája, becstelen. Testvériség, mely át világokon Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon. Ó magyarok, ti élő magyarok, A halhatatlan élet úgy ragyog Rátok, ha az egekbe lobogón Igazság leng a lobogótokon, Az Igazság, mely tegnap még halott, Világ bírájaként föltámadott. A népek szent szövetségébe ti Úgy lépjetek, mint Kossuth népei. A vértanúk szent lelke így dalol. (1918. október 6. ) Ábrányi Emil: Október hatodikán Amennyi könny van a szemekben, Hulljon ki lassan, permetegben, S elsírva mind, kezdd ujra még; Siratni őket nincs elég! Nő, könnyeid peregjenek, Mint szerte hulló gyöngyszemek. S te férfi-szív, zord mint a kő, Olvadj, ne szégyeld!
1849. október 6. Szerző: Tarján M. Tamás "…a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol. " (Ferenc József utasítása Haynau számára) 1849. október 6-án végezték ki Aradon az 1848-49. évi szabadságharc 13 honvédtisztjét, Pesten pedig ugyanezen a napon hajtották végre a gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnökre kiszabott halálos ítéletet. A bécsi forradalom évfordulójára időzített kivégzéssorozat a levert szabadságharc utáni megtorlások tetőpontja volt, amiről a magyarság évről évre nemzeti gyásznap keretében emlékezik meg. Bár a magyar honvédseregek csak augusztus 13-án, Világosnál – szimbolikus módon az oroszok előtt – tették le a fegyvert, a Habsburg katonai közigazgatás megtorló akciói már július elején megkezdődtek. A május végén lemondott Welden után a "bresciai hiéna" néven emlegetett Haynau táborszernagy lett a császári hadsereg új főparancsnoka, aki Ferenc József (ur. 1867-1916) utasítása nyomán a már megszállt területeken ádáz hajtóvadászatba kezdett a "rebellió" támogatói ellen.
Cikkünk egy, az aradi vértanúk tiszteletére rendezett október 6-ai ünnepi műsor teljes forgatókönyvét tartalmazza. 1. Zene (Halk, lassú, egyéni választás alapján) 2. Vers: Tompa Mihály: A madár fiaihoz 3. Bevezető/szöveg/: 1849 október 6-án Aradon kivégezték az 1848-49-es szabadságharc 13 volt katonai vezetőjét: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezich Károly, Láhner György, Leiningen – Westerburg Károly gróf, Nagy- Sándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly gróf, Lázár Vilmos… /Előre lépve bemutatkoznak/ …mártírhaláluk azóta jelképpé vált. Annak a küzdelemnek és áldozatvállalásnak a szimbólumává váltak ők, amelyet a magyar nép évszázadokon át folytatott nemzeti függetlensége megteremtésért, társadalmi haladásáért. 4. Vers: "Magyar vagyok. Büszkén tekintek át A múltnak tengerén, ahol szemem Egekbe nyúló kősziklákat lát, Nagy tetteidet bajnok nemzetem. Európa színpadán mi is játszottunk, S mienk nem volt a legkisebb szerep.
Országszerte és határainkon túl is megemlékezéseket tartanak október 6-án az aradi vértanúk kivégzésének 172. évfordulója alkalmából. A központi rendezvény szerda reggel – a hagyományoknak megfelelően – az Országház előtt kezdődött. A Kossuth Lajos téren reggel 8 órakor felvonták, majd félárbócra engedték a nemzeti lobogót. A Fiumei úti sírkertben, a Batthyány-mauzóleumnál 10 órakor kezdődik a megemlékezés, amelyen Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára mond beszédet, amit a Nemzeti ünnepek és emléknapok Facebook-oldalon élőben is közvetítenek. Orbán Viktor miniszterelnök Gloria victis, azaz Dicsőség a legyőzötteknek címmel posztolt hivatalos közösségi oldalán. Az Orbán-kormány 2001-ben nyilvánította a magyar nemzet gyásznapjává október 6-át, amikor az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Aradon kivégzett 13 vértanúra, valamint az aznap Pesten agyonlőtt Batthyány Lajosra, Magyarország első független, alkotmányos miniszterelnökére emlékeznek.
A többit, mintha friss, mély sebből fröccsen szét érdes csepű vér, Kuftsteinbe, Grácba, Josefphstadtba, Olmützbe vitte a szekér. Húszan egy odvas pincelyukban, nehéz bilincsben, pipájukkal egyensúlyozták magukat: így éltek, sakkoztak, dohogtak és elmélkedtek, jó urak. Kegyelmet vártak s forradalmat, áldottak-átkozták a hont és írtak vert hadakra verset, tábornok Bemre disztichont. Volt, aki bírta; más kivénhedt; olyik megőrült, de az élet sodrából mind-mind kiesett. Kinn szöszke osztrák hadnagyoktól gömbölyödtek a hitvesek. S az ország rothadt. A rabságot mindjárt megszokta s elfeküdt a földön, mint télvízkor vágott, rózsás rügyekkel tele bükk. E rügyből egy se bontott zászlót: a nagy tavaszi láz heve kilobbant, múló szalmaláng volt vagy átköltözött másfele, Londonba, New Yorkba, Turinba és hûs lidércként messze táncolt. Száz év s a magyar börtönéjjel nem változott száz év alatt Száz év s az első fordulóra ébredtetek és lassan róva a lépést, méláztatok róla, mit hozott Világos, Arad: száz év hűséges ingaóra, én folytatom járástokat, mások járják lépéstetek, s míg árnyékunk a kőpadlóra hull hány nap, hét és hónap óta!
Mivel a háború még folyt, a nyári akciók java része a polgári lakosság – főleg jegyzők, papok, tanítók – ellen irányult, a világosi fegyverletétel után azonban megkezdődhettek a tárgyalások I. Miklóssal (ur. 1825-1855) az orosz fogságba esett tisztek átadásáról. Bár a cár újfent könyörületességre intette a fiatal Ferenc Józsefet, a császár mindenképpen példát akart statuálni a szabadságharc kézre kerített vezetőivel, igaz, még ő is elutasította Haynau kérését, aki a foglyokat statáriális eljárás keretében akarta kivégeztetni. Ennek következtében számos városban – például Kecskeméten, Aradon vagy Nagyváradon – különleges katonai törvényszékek alakultak, melyek közül a később kivégzett 13 honvédtiszt elleni eljárást Aradon, Karl Ernst törzsbíró vezetésével folytatták le. A bíróság az aradi tizenhármakat két szempont alapján választotta ki: egyfelől mindegyikük a császári hadsereg tisztjeként kezdte meg katonai pályafutását, másfelől pedig valamennyiükről elmondható volt, hogy az 1848. október 3-i uralkodói manifesztum kiadása után – melyben V. Ferdinánd (ur.