Az olyan pergamen színű arc az őszi levélre emlékeztet, amely a szélnek már az első leheletétől elválik és aláhull. A kocsma körül íme búcsús sereg rajzik. A kopott fakeresztet meg a három fakó lobogót hozzátámasztották a kocsma falához. Úgy látszik, már visszaúton járnak, mert némelyiknek virágos bot van a kezében; az asszonyoknak meg újdonatúj olvasók és füzéres mézeskalácsok piroslanak a nyakukon. Három ernyős kocsi is van velök. Azok most az udvaron állanak. A lovak éhesen szénáznak a rúd mellett. Lelki ébredés – Wikiforrás. Az egyik kocsiból vánkosok csücske kéklik kifelé. Abban egy beteg ember járta meg a fekete Szűz Mária útját. Ím, ott van ő maga is: a tavaszi nap verőfényében üldögél a subán, a fal mellett. Szürke fejű, sápadt, kedvetlen ember. A szakálla az álla alatt mint a seprő. Hasonlítana a tigrishez szegény, de persze csak az elaggott, erejefogyott tigrishez lehetne őt hasonlítani, ha ugyan valaki az efféle hasonlításokban kedvét lelné. A nyakán barna faolvasó, amelyen fényes a réz-Krisztus és vörösek a miatyánkok.
A beteg elvette az üveget. De nem ivott mingyárt, csak tartotta; mintha azon gondolkozna, hogy igyon-e, vagy ne igyon. Az asszony visszafordult, és nekitolakodott előbb az egyik ajtófélfának, aztán meg a másiknak, míg végre sikerült beirányozódni újra a kocsmába. Az öreg fölemelte akkor az pálinkásüveget. Nyelt egy kortyot. Aztán fölnyújtotta Duli Péternek. - Nem iszok - seppegte az, a fejét rázva -, soha nem ittam. - Hát mivel élsz? A táltosember – Wikiforrás. - kérdezte a beteg, fölemelve az arcát. - Tejjel - felelte röviden Duli Péter. Megint elhallgattak. A kocsmában az egyik búcsús az üveggel erősen kopogva sürgette a kocsmárost. Az udvarban a hamvas-ló fölnyiharászott, mintha zabot látna. A beteg fölemelte a csupanyak üveget, és inkább csorgatva, mint ivogatva, fenékig kiüresítette. Duli Péter nem nézett oda. Maga elé merengett a semmibe, és talán nem is az öregnek, hanem csak úgy magának mondta: - Nincs gyógyulás, csak a főd... A másik nem felelt. Félig behunyt szemmel nézett maga elé, mint aki valami dallamra gondolt, amit elfelejtett, de neki kedves az mégis.
Ő azonban bizonyára nem dallamra gondolt, hanem azt a jóérzést élvezte, ami a tutyis asszony szerint az ember mejjit fölmelegíti.
A kérdésem csak részben provokatív - tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre. Szerintetek a mai ukrajnai történések fényében mi számít megfelelő kommunikációnak/viselkedésnek egy (magyar) influencer részéről? Röviden összefoglalom, milyen véleményeket láttam itt eddig. Aki meg sem említi, az ignoráns rohadék, akit csak a saját élete érdekel. Aki hosszasan fejtegeti a véleményét, az minek szólal meg, ha egyszer nem geopolitikai szakértő. Ismerkedős sztorik? : hungary. Aki csak egy szívecskét/zászlót tesz ki, vagy esetleg a #prayforukraine hashtaget, az álszent, és jóemberkedni akar. Aki őszintén ír arról, mennyire borzongatóan közel történik mindez, és milyen rettenetes belegondolni, hogy ezek akár mi is lehetnénk, az megint csak álszent, aki halássza a figyelmet. Ha láttátok olyan konkrét példát, ami szerintetek pozitív/követendő, osszátok meg. Ha nem, de van elképzelésetek, mit tennétek Insta-híres emberként, azt is írjátok meg. Hátha lesz hatása! Az én személyes véleményem: az egyértelmű érzéketlenséget leszámítva (pl vidám szelfi mellett sajnálkozó szöveg, Mejjagold okoskodása) én eddig senkit nem nagyon tudok elítélni a reakciójáért.
Vegyünk két nagy olvasót a magyar irodalomból. Babitsot és Kosztolányit. Eléggé elütő olvasói arcélek. Babits erudíciója híres. Szélességben is, mélységben is akkora, hogy minduntalan a "tudós" szót juttatja eszébe a babitsi műveltség élvezőinek és használóinak. Azt hiszem, van ebben valami pontatlanság. Meg akarjuk vele tisztelni a költőt (vagy talán szidni akarjuk? nem is tudom), mindenesetre nem a megfelelő medáliát tűzzük ki a hajtókájára. Azt hiszem, inkább a "tudás" szót kellene használnunk, ha róla gondolkozunk. Babits tudásban jó néhány egyetemet zsebre vág, innen az örökös félreértés tudósi mivoltát illetőleg, és így természetesen tudós is, ha úgy tetszik neki; bármikor kiterjesztheti és sokszor ki is terjeszti kultúráját a tudomány tárgyai és eljárásai felé. Tájékozódási módja mégis lényegesen más. Az ilyen típusú olvasó nem azért olvas elsősorban, hogy tudományos tárgyát minél alaposabban dolgozhassa fel. És nem is azért olvas, hogy "műveltségét gyarapítsa". A műveltség itt melléktermék, mint az aranycsinálásban a porcelán.
2013. április 4. 11:09 1. Európában az első nagy pestisjárvány 540 után dúlt, miután a globális éghajlatváltozás miatt a pestisbaktériummal fertőzött rágcsálók Kelet-Afrikából északra vándoroltak. Ekkor Konstantinápoly félmilliós lakosságából körülbelül százezren maradtak életben. 2. A "fekete halál" kifejezés onnan ered, hogy a bubópestis során az oxigénhiány miatt a bőr sötétkék színt kap. A beteg 2-7 napon belül elhunyt, ám aki túlélte a fertőzést, annak szervezete élete végéig védettséget kapott. 3. Az 1894-ig gyógyíthatatlannak hitt kórokozó DNS-e akár évszázadokig is megőrződhet az áldozatok fogbelében. 4. A fertőzés a 14. században Marseille-től Párizsig napi négy kilométeres sebességgel terjedt. 5. A karantén szó eredetileg negyven napot jelentett, ugyanis ennyi ideig tartották bezárva a pestisgyanús pácienseket. 6. A párizsi egyetem orvosai három bolygó 1345-ös furcsa együttállását hibáztatták a fekete halálért. Pestis Magyarországon | Sulinet Hírmagazin. További okokként nevezték meg a földrengéseket és a zsidókat. 7.
Flagellánsok egy középkori színezett fametszeten Fotó: Wikipédia Vagy – egy fokkal közelebb kerülve a realitáshoz – a levegő megromlásának tulajdonították a megbetegedéseket. Ez ellen különböző illatosítókkal vagy épp büdös anyagokkal próbáltak védekezni, nagy köztéri tüzekre is rádobták őket, így "fertőtlenítve" a levegőt. Bevetették még az ecetet is, illetve a mai olvasónak is ismerős, 16. Pestis járvány a középkorban z. századtól használt pestisálarcot, melynek csőrébe gyógynövényeket helyeztek. Érdekes módon ez be is vált, de nem a növények, hanem a teljes védőruházat miatt – ez volt lényegében az első gázálarc. Rengeteg mágikus gyógymód létezett még, amelyek még a korabeli orvosi könyvekben is fellelhetőek. A ragályt próbálták megelőzni amulettekkel, talizmánokkal, vagy arzénmágnessel, amit szerencsére csak kívülről helyeztek rá a páciens testére, hogy kiszívogassa belőle a betegséget. Pestis ellen útilaput használtak, de csak a neve miatt, vagy pápafüvet – mást néven benedekfüvet – Szent Benedek gyógyító erejében bízva.
JÁRVÁNYOK A KÖZÉPKORBAN by rostáné horváth ida