Szegény ember vízzel főz… Így vagyunk mi is, hiszem a menhely számláján is takarékosan kell bánni minden fillérrel, hogy semmiben sem szenvedjünk hiányt a későbbiekben sem. A nyári időszak mindig a nagy javításokról, és a felkészülésről szól. Volt már rá példa, hogy megkérdezték, miért mutatjuk folyamatosan, hogy ismét kutyaház készül, hiszen a földön nincs annyi kutya, amennyi házat mi már itt összeraktunk. A házakat cserélni kell, folyamatosan. Ennek több oka is van. Vannak olyan lakónk, akik nem becsülik meg a kutyaházat, vagy éppen nem tetszik a formája, és emiatt átalakítják. Itt-ott lyukakat rágnak. Olyan is előfordulhat, hogy a karanténba beteg állat érkezik, és azt a házat már utána, nem tudjuk biztonságosan fertőtleníteni, csak ha eltüzeljük. Ez, hát a magyarázat arra, hogy miért kérünk folyamatosan bútorlapokat, tetőléceket, és persze csavarokat, szögeket.
Életrajzi vallomások A szerző Sztálinvárosban néprajzi kutatómunkát végezve, nagyszámú önéletrajzot jegyzett le, melyet az építkezésen összesereglő, különböző vidékekről származó, különböző sorsokat próbált munkások meséltek el. A jó mesemondó hírében álló, pusztai eredetű emberek kitűnő elbeszélőkészséggel előadott történetei jóízűek, élvezetesek, helyenként megrázóak, telve irodalomba illő fordulatokkal. Ne gondoljuk, hogy ezek a történetek azonosak a hagyományos népmesével. Az öt mesélő saját életének teljesen reális képét adja – szinte szociográfiai hűséggel és pontossággal. A gyűjteményt a tudományos érdeklődés számára is használhatóvá Dobos Ilona sokoldalú tájékoztatója teszi. >! 224 oldal · keménytáblás Kívánságlistára tette 3 Hasonló könyvek címkék alapján Solymossy Sándor: A népmese és a tudomány · Összehasonlítás Raffai Judit: A mesélő ember · Összehasonlítás Agócs Gergely: Pál István mesél · Összehasonlítás Scheiber Sándor: Folklór és tárgytörténet · Összehasonlítás Ortutay Gyula: A nép művészete · Összehasonlítás Voigt Vilmos: Meseszó · Összehasonlítás Katona Imre: Még nincs vége a dalnak · Összehasonlítás Dömötör Sándor (szerk.
Mostanában viszonylag sokat használom a tabletemet és néha még arra is vetemedem, hogy filmet nézek rajta. Tablet a kézben: még bírom erővel Eddig mindig csak kézben tartva használtam, de egy film esetén ez 10, 20, 30, akárhány perc után már kissé fárasztó, kényelmetlen és mindig lerakom egy idő után, mert unom tartani. De ha lefektetem az asztal lapjára, akkor meg nem látom jól, ha nekitámasztom valaminek, akkor mindig eldől, lecsúszik, stb. Ismeritek az érzést, ugye? Na ná, tudom, hogy mindenki találkozott már ezzel a problémával. Tablet a kézben: már elfáradt a kezem Gondolkodtam, mi a fenét rakhatnék mögé, ami nem foglal helyet, elég masszív, hogy megtartsa a tabletet, de ne kelljen pénzt kiadni érte. Ekkor jött az ötlet: 3mm-es tömör alumínium drót, amiért bizonyos társadalmi körökben harcot vívnak az utcán lomtalanításkor. Nálunk konkrétan a kertünk végében lévő kiskapuról tekerték le gondos kezek az összes kis alumínium drótot. De ez más téma. Szóval fogtam az alu drótot és elkezdtem mindenféle gondosság és szépség nélkül tekergetni, hajlítgatni: Az első fázis Csípőfogóra is szükség van Kész az első néhány kanyarulat Alakul... És kész!